Newyorki Figyelő, 1982 (7. évfolyam, 1-14. szám)
1982-04-30 / 5. szám
UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK Az Egyesült Nemzetek közgyűlése ismét szégyenletes tevékenységét folytatta, amikor napirendre tűzte a palesztin népnek Izrael által történő állítólagos elnyomása ügyét. Annak ellenére, hogy a nyugati nemzetek, Amerika vezetésével az elítélő határozat ellen szavaztak és 34 állam tartózkodott a szavazástól, a rugóval mozgatott többség természetszerűleg megszavazta a javaslatot. Maga a határozat nem nyom a latban semmit, de minden tisztességes embernek arcába kell, hogy kergesse a vért. Amit nem tudunk megérteni, az az, miért kell ennek a nemzetközi szégyen-szervezetnek Amerika részéről továbbra is hozzájárulásban részesülni s miért kell az Egyesült Államoknak az UNO fenntartásához szükséges költségek jelentős részét viselne? Félreértés ne essék: Amerika UN-beli képviseletéről és nyíltan hangoztatott álláspontjáról csak dicséret hangján lehet megemlékezni. Kirkpatrick professzornő, fődelegátus szilárdan kitartott amellett, hogy minden arab oldalról a témakörben megszövegezett és állandóan csendesebb tónusra utaló változtatásokon átment javaslatot elutasított. Mindamellett a Reagan-kormány álláspontját a közvéleménynek ismernie kell, hogy tárgyilagosan állást foglalhasson annak helyes vagy helytelen volta felett. Március 11-én Moynihan senátor javaslatot terjesztett elő a szenátusban, amely a következő határozat kimondását indítványozza: Az Egyesült Államok függessze fel az Egyesült Nemzetek közgyűlésén való részvételét és tartsa vissza megállapított hozzájárulását az Egyesült Nemzetek anvavi alapjaihoz akkor, ha az Egyesült Nemzetek Izrael Államát kiűzi a közgyűlésről, vagy felfügg?”*! jogait, megtagadja részvételét a közgyűlésben vagy bármely más módon jogainak gyakorlását megtagadja. Moynihan szenátor javaslatához 24 más szenátor csatlakozott. A kormány a javaslatot ellenzi. Március 9-én a szenátus külügyi bizottságának elnöke levelet kapott a State Department-től, amely enyhébb szöveget javasol. A kormány nem veretné, ha a kongresszus határozata név szerint említené Izraelt, valamint azt sem, hogy Izrael kiűzése esetén az Egyesült Államok bármilyen lépést fog tenni. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell állást foglalnunk a Falklands-szigetek körüli, háborúval fenyegető viszályban. Azért érzünk így, mert a világ nemzetei egybehangzóan vallják, hogy a világbékét egyedül az imperialista Izrael veszélyezteti, amely még mindig nem adja meg a PLO-nak az állami léthez való jogát, pedig az alaposan bebizonyította sziklaszilárd álláspontjával, alapszabályaiban rögzített elvével, hogy neki joga van, de Izraelnek nincsen az állami léthez. Ez a karakán álláspont elég a világnak, hogy a PLO-t államként ölelje keblére. A Falklands-ügyben azonban merőben más a helyzet. Itt az Egyesült Államok, — ha lassan semmibe foszló reménnyel is, de — közvetít, mert hiszen ez a nagyhatalom minden államot szeret: Argentínát is, Angliát is, tehát a szeretet jegyében itt érdemes közvetíteni. Az ilyen finom lelkületet visszatükröző álláspont képviselőjétől tehát nem lehet elvárni, hogy odacsördítsen az arabok nyaka közé, sőt nyugati szövetségeseit is rávegye annak félreérthetetlen kinyilatkoztatására, hogy a demokratikus államok nem ülnek le tárgyalni addig, amig az arabok Izraelt el nem ismerik. Érthető Squadronnak, az Elnöki Konferencia elnökének energikus hangja, amellyel figyelmeztette a Reagan-kormányt, hogy Amerika zsidósága nem fog hallgatni, ha Izraelt kikezdik. Squadron erőteljesen elutasította a régi, vakmerő érvet, amely kérdé *sé teszi az amerikai zsidók állampolgári hűségét, mert Izrael mellett kiáll. Reagan elnökről feltételezzük, hogy Izrael őszinte barátja. Hogy az izraeli-arab problémát nem kezeli kellő energiával, az talán annak tudható be, hogy az arabokat ezzel jobban gondolja féken tartani. Izraelitől viszont nem félti a békét. Pedig az újabb események, UNO-hatáozat, véres palesztin tüntetések a nyugati partvidéken, a folyamatos terrorista-beszivárgás, lebanoni nyugtalanság, stb., mind arra mutat, hogy esetleg Izrael is elvesztheti türelmét s elkeseredésében támadásra határozza el magát. Moynihan a State Department levelét elutasítja. Három pontban foglalta öszsze ellenvéleményét: (1) A javaslat nem Amerika visszavonulását jelenti az UNO- ból, hogy ezáltal ne tudja megvédeni barátait a Biztonsági Tanácsban. (2)Izrael Állama bebizonyította, hogy békeszerető ország, szemben szomszédaival, amelyek négyszer törtek be országába, nem ismerik el Izrael jogát az állami léthez, s ennek ellenére Izrael elkötelezte magát a békefolyamat folytatására. (3)Amerikának fel kell ismernie, hogy nemcsak kevés számú barátja van, de még ezek is állandóan fogynak. Amikor a ffiégyenletes határozat megszületett annak kimondásával, hogy a cionizmus faji gyűlölettel azonos, a szavazás Amerika ellenzésével szemben 67:55 volt. A február 5-i legújabb határozatot már 86 állam fogadta el 21 ellenzéssel szemben scsak a demokratikus államok álltak ki Amerika álláspontja mellett. Moynihan reméli, hogy a kormány ellenzése ellenére a kongresszus mindkét háza magáévá teszi javaslatát. Véleményünk az, hogy a diplomácia minden megnyilvánulásában Amerikának nem a keztyűs kéz politikáját kell folytatnia, mert a másik oldalról csak az energia bizonyításából érti a szót. Igaza van Moynihannak: Amerika barátainak száma állandóan csökken, az arab államok vakmerősége pedig folytonosan növekszik. PROP. AUGUST HOUIAR 177 SOMERSET DR. P.O.B. I0S4 BE* ÖRO«S»CK ü89ü3 f il-.J PÁRIZS. - Bronfman, a zsidó világkongresszus elnöke Mitterand francia elnökkel tárgyalt, majd azonnal Izraelbe utazott, ahol Begin miniszterelnököt kereste fel. Párizsi tartózkodása alatt került sor a Világkongresszus francia tagozatának ülésére is, amelyen Dreyfus-Schmidt szenátort választották meg a tagozat elnökévé. Az ülésen René Sirat francia főrabbi, Meir Rosenne, Izrael franciaországi nagykövete, valamint Bronfman elnök is felszólalt. Utóbbi Izrael és a diaszpóra országainak kapcsolatait fejtegette. Megállapításainak végső kicsengése az volt, hogy a diaszpóra zsidóságának segítsége nélkül a Nyugat nem nyújtana ilyen mérvű politikai támogatást Izraelnek. WASHINGTON. - Esteban Takacs, Argentina amerikai nagykövete magához kérette a zsidó vüágkongresszus delegációját annak közlése végett, hogy kormánya mélységesen elítéli a zsidó temetőknek legújabban tapadtak vandál rombolását. KELET-BERLIN. -A német demokratikus köztársaságban működő intézet, amelynek célkitűzése az ősi emlékművek fennmaradásának biztosítása az államban, emlékünnepélyt rendezett a keletberlini zsidó temetőről. 64 oldalas brosúrát is kibocsájtottak, 50 sírkő fényképének feltüntetésével. DAMASCUS. — Palesztinái kommunisti párt alakult február 13-án. Célkitűzései közé tartozik katonai szervezkedés Izrael ellen, valamint serep igénylése a különböző politikai szervezetekben. MOSZKVA. - Százon aluli létszámban, fiatalokból álló csoport jelent meg április 20-án a Puskin téren, hogy Hitler-barát tüntetést rendezzen. A zovjet sportszervezetekbe tömörült fiatalság erre az alkalomra kivonult és elverte a fasiszta tüntetőket. WASHINGTON. - The Last Journey (Az utolsó út) című dokumentumfilm, amelyet a zsidó világkongresszus készített, díjat nyert, ami által ez a fűm fogja az Egyesült Államokat képviselni a nemzetközi fűm-fesztiválokon. NEW YORK. - Ismeretes, hogy a múlt évben elhúnyt Fred Sparks újságíró jelentős hagyományt adott végrendeletében a PLO-nak. Az örökség odaítélését a zsidó vüágkongresszus erőteljes jogi tevékenység során ellenzi a hagyatéki bíróságon. VARSÓ. — A Folks Sztyme nevű jiddis hetüap ianét megjelent az újságárusok polcain. December 30-án a lengyel zsidók társadámi és kulturális egyesülete újra mejjcezdte működését sugyanezen a napon megiyflt az állami zsidó színház is. NEW YORK. — Abból az .'’'kálómból, hogy az ŐRT és a JOIN! éve működik együtt, az amerikai ORT-Szövetség évi közgyűlésén Leiwant elnök díszokiratot nyújtott át a JOINT képviselőinek, Warburg díszelnöknek és Ralph Goldman ügyvezető alelnöknek. TUNISZ. - Az arab gazdasági és társadalmi tanács felhívta az arab államokat, hogy gazdasági és technikai együttműködésüket Görögországgal fokozzák. Diplomáciai figyelő KRÓNIKA
