Newyorki Figyelő, 1982 (7. évfolyam, 1-14. szám)
1982-04-06 / 4. szám
1982 április 6. NEWYORKI FIGYELŐ 15 JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ Nali leült a árki fotelbe és tanulmányozni kezdte a táncoló párokat. Az egyik fii tánc közben megállt előtte és üdvözölte. Amjg a kézfogás lebonyolódott, a fii partnernője türelmesen állt és várt. Amikor a pár újra táncolni kezdett, Nali a lány szemébe nézett. Annak pillantásában érdeklődés, kis huncut arrogancia mutatkozott, de a pilailásmégismeleg volt. Sudár termetű, barnára sült arcú volt, pkánsan kivágott ruhát hordott. Amikor már harmadszor eltáncolt Nalimellett, az megszólította. A lány megállt.- Lehet, hogy nem tudja, de én bÉonyos vagyok benne. -- Mi az, amit én nem tudok, de Maga bÉonyos benne? — Én feleségül fogom Magát venni — — Mit mond? — kérdezte a lány elpirulva. — Feleségű fogom venni, — ismételte Nali minden hangsúly nélkül, de a lány érezte, hogy ennek a fele sem tréfa. Nali, anélkül, hogy válást várt volna, italt töltött magának és visszaült a helyére. Üj lemez szólalt meg, a lány újra táncolni kezdett. Nali isnét megsólította: — Mennyi hozományt fog kapni? —'ÄpÄMt a süléin nincsenek abban a helyzetben, hogy hozományt tudjanak nekem adni - Nem baj, - válasolta Nali, - én mindamellett feleségül fogom venni - Majd kiment a sobából s átment a Taub-lakásba. Elkösönt Rezsitől, mielőtt a templomba ment. Rezsi vacsorázni hívta hozzájuk. Megbeszélték, hogy templom után Nali újra feljön, együtt mennek haza és Nali csinálja majd meg a salátát. Hétköznapi ina lévén, a sertartás egyserűen, gyorsan folyt le sNali45 perc múlva már jött is Rezsiért. Amikor az meglátta Nalit, átadta Renée üzenetét, hogy akar vele be sélni Nali átment a Ringler-lakásba, ahonnan kihallatszott a zene, nevetés, vidámság. Nali a konyhában találta meg Renéet férjével, Endrei Bélával együtt, aki már kissé többet ivott a kelleténél. - Nalikám, én olyan boldog vagyok... - mondta scsókolnikezdte Nalit. -Hé, fiatalember, itt áll melletted a feleséged, azt csókold! — A feleségemet csókolhatom egész életemben, — válasolta Endrei Béla, visont azt hallom tőle, hogy te remek fiú vagy. - Béla hirtelen eltűnt. Na, Endreiné, te jó reklámot csináls nekem, - mosolygott Nali — Ez nem reklám. Mindenki tudja, milyen becsületesen segítettél megboldogult anyádnak^—- Ez kötelességem volt. -— Természetesen, — válasolta Renée lágyan, — de te vagy a család legfiatalabb tagja, nem sóivá arról, hogy mindenkinek jutott valami, a legtöbb Mártonnak, csak neked nem. Bocsánatot kérek,ez nem az én ügyem, meg aztán az én edcűvőmön mindenkinek boldognak kell lennie. Tudom, hogy te kicsit hideg, kicsit cinikus vagy, mégis tudom, hogy igazán serets, mirt a sok-sok barátom. - Szeretlek, - válasolt Nali -smert igazán seretlek, adok egy tanácsot: seress és sohase kérdezd meg férjedet, seret-e? Addig vagy boldog, amig serets sez a legfontosabb. — — Apropos seretnh — mondta Renée. — Mi a Margitsigetre megyünk Vacsorázni meg cigányzenét hallgatni három fiú, négy lány. Az egyik seretné, ha velünk jönnél. - Melyik? - Taub LüL - Melyik az ? -Te nem ismered? - Egész délután flörtöltél vele. Szülei nagyon gazdagok, ő maga nagyon finom lány. Úgy hallom, házassági ajánlatot tettél neki. - Most már nem, - válaszolta Nali komolyan.- Tudom, hogy mókáztál, de talán őszintén gondoltad. Mi változtatta meg a tervedet? - Akkor még nem tudtam, hogy Lili gazdag lány. Ezért azt hisem, jobb, ha a mókánál maradunk. — Lüi közeledett. Renée odahívta, bemutatta őket egymásnak. - Milyen buta dolog, hogy ti távoli rokonok létére, - nem isneritek egymást és nekem kell benneteket egymásnak bemutatnom. — — Szoros barátságban van Renéevel ? — kérdezte Nali, amikor egyedül maradtak., — Nagyon, de furcsa, hogy ugyanazon a folyósón lakunk, mégis ritkán vagyunk együtt. Különböző a társaságunk, mindent tudunk egymásról. Renée kissé seleburdi, de a legaranyosabb lány a vüágon. — — Kik a Maga barátai? - kérdezte tovább Nali. — Most látom, milyen sok emberre mondjuk, hogy barátunk, de most gondolkoznom kell, ki a barátom valóban, az egy Keller Erzsin kívül. -— Fiúk ? - Akikkel sínházba, koncertre megyek ? - Fiúval, akivel csókolódzik ? — Akivel csókolództam ? — Nem a múltban, hanem a jelenben. — Nincs senki a jelenben. - Miért ? — Két oknál fogva: az én részemről kezdett unalmas lenni, az ő részéről viszont nem volt elég. Istenem, mi van velem? Pár perccel ezelőtt még nem tudtam a nevét s most olyan dolgokról beszélek Magával, amit csak Keller Erzsinek mondtam el. -— Mi van ebben hiba? Talán jobb lenne, ha a következő hónapokban az időjárásról, filmekről beszélnénk és csak azután kérdezném meg, kivel csókolódzik ? —- Maga kivel csókolódzik? - kérdezte Lili. - Kivel csókolództam ? - javította ki Nali. - Miért? - kérdezte Lüi ugyanúgy, mint Nali pár perccel ezelőtt. — Két dolog miatt. Az én részemről ő kezdett unalmas lenni, az ő részéről pedig gyereket akart tőlem kapni — Lüi nevetett. Nem csodálkozott, mert má'r1.fai&s&.' talta, hogy Nali más, mint a többi fiú, akivel eddig beszélgetett: kicsit szomorú, kicsit beképzelt, de nem kellemetlen. Nali elbúcsúzott tőle, hogy Rezsivel hazamenjen salátát csinálni. HUSZONKETTEDIK FEJEZET Előfordul, hogy egy pár perces nevetés megnyit olyan titkos ajtókat, amelyeket pszichiáter hosszú hónapok alatt nem tudott, Renée, azaz Endrei Béláné telefonált: — Miért nem hívod fel Lilit ? - kérdezte. — ígértem én neki, hogy fel fogom hívni? - csodálkozott Nali — Nem jöttél velünk, pedig szépen kértelek, meg aztán Lüi is bÉonyos, hogy örülne, ha felhívnád. Ha mindent akarsz tudni — folytatta Renée méltatlankodó hangon - Lüi már két hete otthon ül, mert várja hívásodat. -— Mondta neked? -— Nem kell neked mindent tudni ígérd meg, hogy felhívod és találkozni fogsz vele. — — Nem ígérem meg de felhívom. — — Tudod, hogy Lüi milyen finom, intelligens lány. Miért nem akarsz találkozni vele? -— Lüitúl gazdag vámomra, - válaszolta Nali rövid hallgatás után. — Én nem arra kértelek, hogy vedd el feleségül, hanemcsak arrajiogy hívd fel s érezzétek jól magatokat. -Jól van, te boszorkány, — válaszolta Nali, — add meg a telefon számát. — — Halló, beszélhetnék Lilivel? - mondta Nali a kagylóba. — Én vagyok, ki besél? -— A nagyszájú hozományvadász. — — Óh, Nali, hogy van? -— Köszönöm. S ha azt mondom, nagyon elfoglalt vagyok, az jól hangzik? Akar velem holnap este találkozni? - Sajnos, nem érek rá. - S holnapután? — Sajnos, a mamámmal a varrónőhöz kell mennem. — Rendben van, akkor máskor fogom felhívni. A viszonthallásra.- A viszonthallásra, - válaszolta Lüi röviden. Nali bosszankodott, hogy hallgatott Renée unsolására, de érzése hamar elmúlt, mert az üzletben rengeteg munka várta. Aztán valami idegesség is terjengett a levegőben, mert Hitler terjeszkedett sha egy diktátor sikeresen kezd terjeszkedni mert a többi nép mindenre hajlandó, csak háborúra nem, akkor Európa rettenetesen kicsi. Nali aznap este találkozott Askenázi Tibivel, akivel felment a MÉrachi-irodába. Az tele volt emberekkel. Mindenki hangosan beszélt. - Seket, - mondta egy fiatalember s rögtön le is fordította a héber sót: - Csend legyen. - Salom, chaverim, béke, barátaim, fordította a fiatalember,aki kis jarmulkát hordott.-Palesztina a zsidó nemzeti otthon. Zsidóknak majdnem lehetetlen bevándorolni tehát nincs más hátra, mint az illegális út. Ez drága és nagyon nehéz. Ha már ott lestekjátni fogjátok, hogy az élet rettenetesen nehéz, de érdemes végigcsinálni, mert végre otthon lestek, otthon a zsidó or Ságban. Nali csendben hallgatta a cionista besédet. Nem érzett semmi különöset, mert zsidó voltát nem kellett senkinek sem megerősíteni büske volt arra, hogy zsidó, de lassan-lassan ugyanazt mondta saját magának, mint sok zsidó, akik Lengyelorságból vándoroltak Magyarországra: a zsidók élete sázsorosan sebb és könnyebb Magyarországon, mint LengyelorSágban volt. Sokat hallott a cionÉmusról, de nem gondolkodott rajta. Most, hogy lehetősége nyílt esetleg Palestinába vándorolni nem váltott ki belőle, meleg érzést,de annál nagyobb Égalmat. A Mama meghalt először életében nem tartozott senkivel semben kötelezettséggel. Munka után tehetett, amit akart, Íratlan kötelezettségei sintén megszűntek, Erzsivel, Irénnel minden kapcsolatot megszakított. Moziba, sínházba természetesen járt. Visont megtette, hogy egy Müstein-koncert közepén feláll, mert úgy érezte, hogy a zene teljesen betöltötte már a sívét, nem akart több zenét hallgatni, de elfogta a vágy, hogy a Vigadó kapuján kilépve, lassan sétálni kezdjen a seles februári estén a Dunaparton s ne gondoljon a problémákéra. Csak Sábád akart lenni. Óh, micsoda érzés! Az üzleti munka másnap visszarántotta a valóságba^ de ez már nem volt olyan nehéz, mert valamiféle terválom érlelődni kezdett benne. A „chavér" felírta a neveket és lakáscímeket, de nem ígért semmit. Kérte, ne érdeklődjenek, mert amint jó hűt kap az utazással kapcsolatosan, azonnal fog telefonálni. Visont Lüi telefonált. — Besélhetnék Nalival? - kérdezte. Nali megismerte a hangját sígy válasolt: — Nali Honoluluba utazott. — — Hova? — kérdezte Lüi meglepetten. — Halló, itt Nali besél sremélem, örül, hogy nem utaztam Honoluluba. - • — Szörnyű alak Maga. Láthatom? — — Sajnos nem,mert este a sabóhoz kell mennem.— Most vissa akaija fizetni a múltkorit? — — Nem, - válasolta Nali, mert ma este 8 órakor találkozunk az Opera előtt. -Lüi pontosan érkezett. - Nem bánja, ha arra kérem, sétáljunk egy kicsit, mert az idő gyönyörű. -Az Andrássy utat Isten is sétálásra teremtette. 8 óra után az autó- és buszforgalom kicsi volt. A kivilágított üzletek és az árúk minősége jól illett az út stílusához— Remélem, — kezdte Lili - nem fogja kihasnálni, hogy győzött. - Győztem? Nem értem, miről beszél.- pedig jól tudta, Lili mire gondol. — Mikor felhívott, — válasolta Lili, — játsani kezdtem a fölényeset, mert megtudtam, hogy Renée kérte a telefonálásra. — — Ezt győzelemnek nevezi? Ellenkezőleg, gratulálok, hogy van bátorsága azt tenni amit akar és nem törődik a világ hülye sokásaival. Ha holnap akarná isnételnl akkor én vesztettem el a csatát. -Megálltak a sarkon. Nali sült gestenyét vett az árústól. Egyideig hallgatagon majsolták a gestenyét, amelynek illata harmonikusan keveredett össze a tavaszi levegővel, amely a budai hegyek felől jött. Később Lüi megszólalt: -Miregondol? -— Miután kezdi megismerni az agyműködésemet, megmondhatom, hogy arra, ha alkalom adódik, meg fogom csókolni — Lüi nem válasolt, mire Nali kérdezte meg: — Maga mire gondol? -— Én nem tudok eleget csodálkozni magamon. Arra gondoltam, hogy mflyen lenne, ha Maga megcsókolna. — Egy kis sünetet tartott, majd így folytatta: — Amin csodálkozom, az, hogy ezt olyan természete snek találom, hogy gátlás nélkül meg is tudom mondani. -Nali a semetes kosárba dobta az üres papírzacskót majd senkivel, semmivel sem törődve, az utca közepén magához borította Lüit és megcsókolta. Lüi visszacsókolta és csak annyit mondott: - Óh, Nali. -(Folytatása következte)
