Newyorki Figyelő, 1982 (7. évfolyam, 1-14. szám)
1982-02-04 / 2. szám
1982 február 4. NEWYORKI FIGYELŐ 15 JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ Erzsi Nali kezeit arcához szorította. Keze remegett s halkan ezt mondotta:- Nali, - az én szüleim zsidók voltak ! — Nali sohasem volt szerelmes Erzsibe, de most olyan közel volt hozzá, mint senkihez eddigi életében. Nali kilépett a kapun s lassan elindult. Fél perc múlva Erzsi is kijött. Nali tudta, hogy Erzsi feléje néz. Nali, szokása ellenére, megfordult. Egy percig nézték egymást, majd mindketten különböző irányba elindultak.- A vér nem válik vízzé - gondolta Nali s valami bánat ere skedett sívé re. TIZENNEGYEDIK FEJEZET 1937 október 16-án megszületett a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Szálasi Ferenc vezetése mellett. Az 1933-ban megkezdett náci propaganda óriási méreteket öltött. A náci elemek a leghatásosabb politikai fegyvert használhatták a kormány ellen: a földreformot és a gazdasági proletáriátus megsegítését ígérték. A nácik erősödésének főoka az volt, hogy a regénynek nem volt mit vés te ni sha nem is lett mindjárt párttag, hanem óvatos rokonszenvezője a nácipártnak, valamint a párást, aki egész életében a földezúr birtokán verejtékezett, azt hitte, hogy a Sors küldte a nácikat, akik ha nem is túlságosan rokonszenvesek, de legalább sépen beszélnek s ha csak a fele valósul meg annak, amit ígérnek, már az is nagyon jó les. Aztán ezrével jöttek a sélhámosok, nyikhajok, félműveltek, tehetségtelenek, akik váltig hangoztatták, hogy a rendser s természetesen a zsidóság az oka annak, hogy nem tudnak előbbrejutni. Ezek azonnal párttagok lettek, mert nem dolgoztak sigy rengeteg idejük volt - s ami a pártnak a legfontosabb volt: hangosak voltak. A magyar sajtó magas sínvonalú irodalmi ákon mozgott. Hétköznap a napisajtó híreket, cikkeket hozott s vasárnap a hirek mellett remek irodalmat, verseket, novellákat, iobbnál-jobb tanulmányokat tett közzé. Ennek a sajtónak 70 sázaléka zsidó kézben volt. A legbátrabb, legszellemesebb kabarék 90 sázaléka volt zsidó. A kereskedelmet zsidó vezették, építették fel s fejlestették. A sorgalommal. éleslátással megserzett vagyon kezdett vesélybe kerülni, sőt ezenfelül a semélyi biztonság is. Biztonság nélkül senki sem tud alkotni. A szerencsések még időben elmenekültek és sokszor bírálták a hátramaradottakat: miért nem menekültetek, mire vártatok? Sokaknál helyénvaló volt a kritika, de a legtöbb azért nem mozdult, mert nem volt lehetősége. Ezért legtöbbje sinte automatikusan ismételte s igy az újságok is, hogy „majd jó les.” Nali is ezt mondta, de mégsem múlt el nap, hogy ne gondolt volna arra, mit is kellene és lehetne tenni? Levél jött a Papa unokatestvérétől Strassburgból, Franciaországból. Az ország gazdag volt, mert á Maginotvonal megépítése után a franciák biztonságban érezték magukat. Meg aztán ugyanazon az oldalon álltak, mint Nagybritannia, az Egyesült Államok, Hollandia, Belgium, vagy Norvégia, tehát nem történhetik semmi baj. Ezenkívül a megerősödött náci rezsim legnagyobb ellensége, a Szovjetunió is ezen az oldalon volt. A levél rövid, de meleg és emberi volt: Ha Nali és Izsó jönni akarnak, boldogan várjuk őket s segítünk nekik. Nali akart kivándorolni. Nem azért, mert Erzsi próbálta a semét kinyitni Nali seme már régen kinyílt, de nem akart Európában maradni, mert tudta, hogy ha az első bomba robban, Európa minden orsága, sőt minden kisfaluja vesélybe kerül. Nali érezte, hogy utazni fog, de még nem tudta, mikor, hogyan és hová. Erre a három kérdésre nem tudott válást adni magának, ezért megkísérelte, hogy kevesebbet gondoljon a kivándorlásra s úgy éljen, mint eddig. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy — Isten őrizz - lemondjon a kivándorlás gondolatáról. Amikor a Mama megtudta a strassburgi levél tartalmát, megkérdezte Nalit,akar-e Franciaorságba utazni.- Talán - válasolta Nali mert meg akarta tudni a Mama álláspontját. — Itt tudnál hagyni annak ellenére, hogy beteg vagyok s Te vagy a legnagyobb segítségem ? — Nali tudta, hogy a Mama mindent Izsóra hagyott, mert Nali ügyes, erős volt s mindig megtalálta a kiutat. Nali ezért nem haragudott, de mint gyermeknek, síve csücskében fájdalom, keserűség maradt. Tudta azt is, hogy a Mama életében nem fogja Magyarorságot elhagyni. TIZENÖTÖDIK FEJEZET Az ember fáradtnak érzi magát, ha van egy hely, ahova mehet, de nem akar odamenni. Erzsi sohasem telefonált, de Irén annál többet.Szeretett volna 2-3 hetenkint találkozni, de Nali kitartott. Olvasni akart, sínházba, moziba menni. Ha lányokkal ment, ő fizette a belépőjegyet. Mivel nem volt elég pénze s 23 éves kora ellenére a bérfizetési borítékot mindig átnyújtotta a Mamának, a vissakapott zsebpénzt nem akarta lányra költeni. Ezért elég erős volt ahhoz, hogy ne találkozzék Irénnel többször, mint kétser-háromsor havonta, de annyira erős már nem volt, hogy Irén unsolásának ellenálljon s ne menjen fel vele Kovácsné sobájába. Sokáig harcolt ez ellen, mert nem akart ágyba menni egy fiatal lánnyal, akinek a teste fiatal ugyan, de az arca csúnya. Visont tetsett neki, hogy a fiatal lány könyörög neki a testi serelemért. Ez a legokosabb férfit is önteltté tette volna. Irén, aki eűz volt, boldogan, félelem nélkül adta magát oda Nalinak, mert serelmes volt belé - még mielőtt találkoztak - a leveleken kerestük Irén senvedélyesen vallott sereimet Nalinak, aki figyelmeztette, hogy legyen óvatos és józan, mert a végén megbánja. — Azt sem bánom, — volt Irén senvedélyes válasa. — A lepke sem bánja, hogy a tűz felett játszik s a végén megég, — filozofálgatott tovább. — most pedig ne sóljon semmit, csak csókoljon meg s ha mást is seret, hazudjék smondja, hogy seret... — Nali nyugtalan lett. Irén kezd túlzottan sentimentális lenni. Jó les tehát a visonyt minél előbb befejezni. TIZENHATODIK FEJEZET Csak a buta ember keres páros házszámot az utca páratlan oldalán. Irén újra telefonált, de Nali nem akart többé találkozni vele, mert kezdett úgy viselkedni, mint aki túlsókat ivott és sűntelenül azt hangoztatja, hogy nem rúgott be. 1937 novembere volt. Vihar előtti náci idők, amit még nehezebbé tett, hogy a zsidóknak nem volt meg a lehetősége enyhiteni a helyzeten, — azon kívül, hogy sajkózták a „majd jó lesz" reményét. ősz volt, illatokkal teli ősz, amit minden híres parfőm-vegyész igyekszik utánozni, - sikertelenül. Fiatalok résére kicsit somoni ős, amely gyönyörű, de bánatokkal teli. Az ős mindig felkavarja a fiatal lelkeket, de a józan és, hideg agy képes védekezni ha akar. Nali akarata pedig erős volt.- Irén, higyje el, a legjobb, ha nem találkozunk többet. Maga rendes, okos, intelligens lány. Találnia kell megfelelő fiút, akivel össeházasodhatik, gyermekei lesnek, boldog les... — Irén sírt, de Nali erős maradt. öt nap múlva Irén újra telefonált:- Nali drágám, látnom kell...—Nali ellenállt. Két nap múlva Irén isnét telefonált. Nali kezdte elvesteni az ellenálló képességét: — Este nyolckor a cukrásdában. —- Nem a cukrásdába, hanem Kovácsné lakására. Ha segíteni akar nekem, akkor találkozzunk Kovácsnénál — utoljára. — Szótlanul mentek fel Kovácsné lakásába. Irén kicsomagolta a salámis zsemléket és almát, mint mindig, mert Nali ezt serette. Cigarettára gyújtottak. Irén megkérdezte: — Nali, akarja, hogy levetkőzzem ? -— Mi történt Magával, Irén, Freudot kezdte olvasni? — got, de Jungot. — — Irén, tudja mit: pokolba Freuddal, Junggal, Adlerrel, az égés psichoanalizissel. Én testüeg, lelkileg egésséges fiatalember vagyok, aki próbál tistességesen viselkedni ebben a vacak világban. Mi leveleztünk, ami gyönyörű volt. Aztán Maga találkozni akart, ami sép és emberi volt, aztán Maga visonyt akart kezdeni, — én nem. Most arra kértem, vessünk véget a visonynak, ami sép és okos lépés volt - Maga miatt. Végül felhívot^nég egyser látni akar. Most itt vagyunk s legnagyobb meglepetésemre att kérdi, hogy levetkőzzék-e? Termésetesen akarom, hogy levetkőzzék, de nem a Maga érdekében, hanem kettőnk élvezetére. — Kovácsné csak egy órával előbb kezdte a sobát fűteni. Hűvös volt. Irén sorosan Nalihoz húzódott a paplan alatt. — Irén, — kezdte Nali - legyünk őszinték, visonyunknak vége van. Ez a legjobb a Maga részére is. Kérem, ne tegye a helyzetet nehezebbé. — — Tudom, hogy igaza van, de ha másnap reggel bemegyek az irodába, minden somorú és üres. Aztán arra gondolok, hogy más lányt csókol, akkor kezdem elvesíteni a talajt a lábam alól. Aztán megérkezik a főnököm, a kövér, pökhendi ügyvéd. Szól hozzám, hallom minden savát, mégsem értem, mit mond. Az az érzésem, hogy kezdek megbolondulni... — — Maga nem bolond, de sentimentális és sok amerikai filmet látott.— Nem beséltek tovább, hanem csendben cigarettáztak. A somséd lakásban valaki a D-dur skálát nyikorgatta hegedűjén. Kovácsné paprikás krumplijának saga semtelenül befurakodott az ajtón kerestül. Irén csókolni kezdte Nalit, mint aki be akarja bizonyítani, hogy nem egyserű lány, hanem olyan, aki tudja, hogyan kell raffináltabban serelmeskedni. Nali magához húzta: — Irén, mi történt Magával? Freudot még megbocsájtom, de amire most késült, az már túl messire menne. — — Nali, tudja, mi a különbség kettőnk között ? Maga mindent képes elemezni, megérteni, én pedig elégek, tönkremegyek. Gyermeket akarok Magától. -— Irén, eddig azt hittem, hogy Maga csak sentimentális, de most látom, hogy őrült.. — — Nali, amikor elősör találkoztunk, féltem. Most nem félek. Nem akarom, hogy feleségül vegyen, de kérem, gyereket akarok Magától. -Hangjában volt valami, ami Nalit megijestette. Hosszas rábesélés után Irén beleegyezett, hogy nem fognak többé találkozni. Irén még egyser telefonált, de Nali erősebb volt, mint valaha. Erélyes hangjából Irén megértette, hogy kár próbálkoznia, - a visonynak vége. TIZENHETEDIK FEJEZET Ha a gazdag elveszti reményét, dühös lesz. Ha a szegény veszti el a reményt, újabb reményben fog reménykedni. Nali hónapok óta nem látta Erzsit, Irént. Mivel nem volt serelmes egyikbe sem, az volt az érzése, hogy évekkel ezelőtt sakított velük. Ibivel még mindig teniszezett, ami csak arra volt jó, hogy jó testi kondícióban maradjon. így teltek a napok és hetek, a régi bevezetett rutinnal. (Folytatása következik)
