Newyorki Figyelő, 1982 (7. évfolyam, 1-14. szám)

1982-10-15 / 12. szám

1982 október 15. NEWYORKI FIGYELŐ 3 A világ magvar zsidóságának élete GYÁSZŰNNEPÉLY A BÉCSI ZSINAGÓGA ELLENI MERÉNYLET ELSŐ ÉVFORDULÓJÁN Az 1981 augusztus 29-én történt aljas terrorista merénylet első évfordulóján, a bécsi hitközség kultúrtermében gyászünnepély folyt le, amelyen megjelent dr. Rudolf Kirchschlaeger államelnök, dr. Sinowatz helyettes kancellár, a parlamenti pártok kép­viselői, Gratz.Bécs polgármestere, dr. Busek helyettes polgármester,a francia,holland, német, izraeli követek, az időközben elhúnyt amerikai követ helyett a követség ügyvi­vője, valamint a közélet kiemelkedő tudományos és egyéb képviselői. Dr. Eisenberg Akiba főrabbi héber és német nyelven mondott imát, a kórus éne­kelt, Adler főkántor recitálta a halotti éneket, közös kaddis-imával fejeződött be az ünnepség. A gyászünnepély egyetlen szónoka dr .Hacker Iván,a bécsi hitközség elnöke volt, akinek beszédét az osztrák televízió kommentár kapcsán közvetítette. A messze kiható és nagyjelentőségű beszédet az alábbiakban, magyar fordításban közöljük. Az utolsó hónapokban a sajtószervekben és a közvéleményben zsidóellenes le­gendák keltek szárnyra., amelyek gonosz megnyilvánulásukban ránk, zsidókra, talán nemzedékeken át hatni fognak. Ismét mi, zsidók vagyunk Izrael Államának határtalan megrágalmazásának és különbséget nem tevő támadásoknak első áldozatai. De enged­jék meg, hogy feltételezzem: most sem állunk egyedül és ennek a hírverésnek, befeke­­títésnek nem mi leszünk az utolsó áldozatai sem. A történelem megtanított bennünket, hogy az erőszak szavakkal kezdődik. Ez az évszázad borzalmas módon tette világossá, hogy úszitó szavak nemcsak reánk, zsidók­ra, de az egész civilizált emberiségre szerencsétlenséget hozhatnak. Minden civilizált embernek tehát óvakodnia kell attól, hogy a fasiszta és nemzeti szocialista terrorural­mak és embertelenségük indokolatlan összehasonlítását a háború utáni nemzedék sze­mében lekicsinyeljük. Már egy évvel ezelőtt nyilvánvaló volt, honnan ered a terror. A zsidók elleni erő­szakcselekményekért, azért, hogy minden fajtájú politikai árnyalatú terroristák egye­sültek Párizsban, Bécsben, Antwerpenben, azoknak kell vállalnia a felelősséget, akika kiejtett vagy leírt szót különbséget nem tevő és hanyag módon használják. Olyan időszakban, amelyben divattá vált csak feketén látni, engedjék meg nekem - mint aki azon kevesek közé tartozom, akik Auschwitz szörnyűségeit túlélték -hogy reményemnek adjak kifejezést: A halottak és más áldozatok láttára, akikre ma emléke­zünk, találunk majd közös utakat békés jövőre - áldozatok nélkül. A GYÁSZÜNNEPÉLYRŐL Egybegyültünk itt ma, hogy emlékezzünk 1981 augusztus 29-ének halottaira és a sebesülteknek, valamint az áldozatok hátramaradottainak együttérzésünk tanúsítására. Ez a történelemmel terhes hely, ahol ma összegyűltünk, mindennél jobban bizonyítja a most kicsivé vált bécsi zsidó közösség változatos sorsát. Talán jelképes, hogy e bécsi falak között, amelyek eddig jónéhány merényletet túléltek, éppen ebből a házból, amelyben 1826-ban városi templomunkat felavatták, bonyolódtak le azok a szörnyű jelenetek, amelyek hitközségünk háború utáni történetében választóvonalat képeztek. Mert ennek a zsidó központnak jelképes ereje, amely csak néhány évvel ezelőtt találta meg új formáját és megújuló tevékenységét, - nemcsak reánk, de ellenségeinkre is ha­tással van. Amikor egy évvel ezlőtt a nemzetközi terror Bécsbe küldte gyilkosait, itt keresték és találták meg céljukat. Az ősi, tiszteletreméltó zsinagóga éppúgy, mint az új hitközségi központ szolgált nekik biztosítékul, hogy ott zsidókat fognak találni, ahol feltételezhették, hogy szivünket megtalálják, hogy aggodalmat és riadalmat keltsenek bennünk. Büszkeséggel és elégtétellel mutathatok rá arra, hogy a bécsi zsidóság ezzel a kihívással szembeszállt. Annál inkább tehettük ezt, mert éreztük, hogy nem vagyunk egyedül: bizonyosak lehettünk minden olyan osztrák szolidaritásában, akik megvetik a káosz és a sötétség erőit, - mert bizonyosak lehettünk minden zsidó testvérünk szoli­daritásában az egész világon és Izraelben. Nem ér bennünket meglepetésként, hogy a káosz előidézői és a szélsőségesek jobbról és balról, közös előmozdítókat, közös kiképzést, közös támogatást és közös célcsoportokat találtak megsemmisítő ideológiájuk részére. Ezek számára mindegy a kiszemelt áldozat személye. Akár brüsszeli iskolásgyermekek, akár autóbusz-utasok Izraelben, müncheni sportolók, bécsi templomlátogatók, férfiak, vagy asszonyok, gyermekek vagy öregek: az ő számukra a halálos áldozat egyaránt kedves,- mindaddig, amíg zsidókról vagy azok barátairól van szó. A látszólag egymástól teljesen különböző politikai irányú csoportok közös célki­tűzése nem véletlen. Akár a helyi jobboldali terroristákról, akár az olasz Vörös Brigád­ról, vagy az Al Assifa vagy a japán Vörös Hadseregről van szó. — mindezek bennünk természetes ellenséget ismernek fel. Mert hiszen a zsidók voltak azok, akik a homályba vesző múltban a Tízparancsolattal léptek fel a káosz,az erőszak uralma ellen, a jog ér­dekében, évezredeken át, a mai napig fenntartva azt. Ezt a barbárok egyszerűen nem tudják nekünk megbocsájtani, hogy Bibliánkat, mint a jog, igazságosság és erkölcs alap­ját adtuk az emberiségnek. Mindezek a terrorcsoportok, akik magukat forradalmárok­nak színlelik, nem törekednek sem igazi forradalomra, sem igazságosabb világ megvaló­sítására. Amikor a fennállónak szétrombolására igyekeznek, a legmélyebben reakció­sok. A kevesek sötét diktatúráját akarják a sokak felett, a politikai középkorba való visszatérést, ahol eszméket dogmák, vallást a fanatizmus helyettesít, ahol a felvilágo­sodás a propagandának ad utat. A káosz erői abbeli törekvésükben, hogy világszerte lerombolják a fennálló ren­det és államokat megingassanak, mindent megelőzőleg azonban a közvéleményt és a lakosság tudatát elhomályosítsák, - nyugtalanító előrehaladást mutatnak. Törekvé­seik sajnos nem maradtak visszhang nélkül Ausztriában. Ma nálunk is szokásos lett, hogy a sötétség erőit keblükre ölelik és megkísérlik a terrorhoz való alkalmazkodást. Modus vivendi-t keresnek, ami számunkra, zsidók részére „modus moriendi." Néhány nappal ezelőtt véletlenül egy röpcédulát láttam, amely az 1848-as év márciusi elesettéinek van szentelve. Ebben szó szerint a következők állanak: „... és ha a sírbolt elfedi a holtakat, a nyúgvó hely felett /Emlékmű fog emelked­ni, amely a szerencsétlenség napjának/ Szolgál jelképéül az utókor számára.ő 1848 már­cius 13-án, éppenúgy, mint most egy éve, Bécs utcáin keresztény és zsidó vér folyt, március 17-én együtt temették el akkor a katholikus, evangélikus és zsidó lelkipászto­rok az áldozatokat közös megemlékezésben. Talán az volt az utolsó igazi forradalom, amely itt lefolyt. Eltemette az abszolu­tizmust, a sötét középkor csökevényét és a polgárságnak és liberalizmusnak, a felvilá­gosodásnak és a polgári egyenlőségnek egyengette a törvény előtt útját. Zsidók és ke­resztények - valláskülönbség nélkül - áldozták érte életüket. Amikor a zsinagóga elleni gyáva támadás után az a gonosz állítás látott napvilá­got, hogy az Izrael politikájának gyümölcse volt, ezt mi sohasem fogadtuk el. A ter­rornak ez a megkísérelt igazolása az áldozatokat tette meg bűnösöknek és a gyilkoso­kat az önokozta események akaratlan eszközeinek. Osztrák polgártársaink túlnyomó többsége - éppenúgy, mint mi magunk - ezt az érvelést elutasította. Mi, ausztriai zsidók egy ízben már kénytelenek voltunk megérni, amikor a káosz és sötétség erői, a tömegek tapsától kísérve, diadalmasan úrrá lettek az államon s a ká­oszt törvényerőre emelték. Akkoriban mi, zsidók voltunk az első - de nem utolsó ! - áldozatok. Dr. Hacker Iván emlék beszédét mondja. Szemben vele, az első sorban foglalt he­lyet dr. Rudolf Kirchschlaeger, Ausztria államelnöke, Dr. Sinowatz helyettes kancel­lár és Gratz, Bécs polgármestere. »••••••••••••-• r* • « r* * • •••• »••• A VÉSZ KORSZAK KUTATÓ INTÉZET ŐSZI ELŐADÁSSOROZATÁNAK NAPTÁRA October 1J Tbt Halt of tbt Orthodox m Relief end Rescue During the Holocaust Professor David Kranzler, Quecnsborough Community College October 20 Raoul Wallenberg. A Unique Mm on a Unique Mission Elenore Lester, New York City October 27 America and the Survivors of the Holocaust Professor Leonard Dinnerstein, University of Arizona November 3 Skokie (film) Comments by Robert Reitano, Film Editor November 10 Avenue of the Just (fűm) November 17 A.iti-Semitism as an Ideology Professor John Weiss, Lehman College November 24 The Holocaust: Israel’s Forsaken Legacy Professor Eli Pfefferkorn, Tel Aviv University December 1 The Holocaust: Problems of Knowledge and Understanding Professor Alan Rosenberg, Queens College December 8 Differing Adaptational Styles m Families of Survivors of the Holocaust Dr. Yael Danieli. Group Project for Holocaust Survivors and Their Children. New York City Each lecture, lasting about SO minutes, will be followed by a question and answer period of SO minutes. Time. Wednesdays, 6:15-8:00 p.m. Place: The Graduate Center. Room 207 LEARNING AND TEACHING ABOUT THE HOLOCAUST by Professor Ljsa Kuhmerker Day and time: Wednesdays (beginning September 15 through December 22, 1982) 4=15-6:15 p.m. Place: The Graduate Center, Room 738 33 West 42 Street, New York, N.Y. 10036. FELHÍVÁS ! ! ! Felhívom mindazokat, akiknek hozzátartozójuk a buda­pesti Csörsz utcai orthodox temetőben vannak eltemetve, hogy sürgősen lépjenek alulírottal, levélben vagy telefonon, érintke­zésbe. EMERY S HM UTS 64-71 Wetherole Street Rego Park, N.Y. 11374 Tel.:(212)897-8591

Next

/
Thumbnails
Contents