Newyorki Figyelő, 1982 (7. évfolyam, 1-14. szám)

1982-08-04 / 9. szám

1982 augusztus 4. NEW YORK I FIGYELŐ 11 KÁBÁN KALMAN TARKA SZÍNFOLTOK KORAI ÚJSÁGÍRÓI EMLÉKEIMBŐL Egész úton hazafelé nem azon gondolkodám, Miként fogom szólítani rég nem látott Anyám... Már tudtam a k k o r, a legátkosabb esztendő, 1944 utolsó napján, hogy soha többé nem láthatom...Pedig még alig volt 55 éves. Tudtuk már, mi történt szüléink­kel és munkaképtelennek tekintett hozzá­tartozóinkkal, amikor röviddel előbb fel­szabadult szülővárosomnak örökre búcsút inteni indultam. E s e 11 e g átvészelt test­véreimnek, közeli rokonoknak üzenetet akartam hagyni. Hiába próbálom nyugtatni háborgó lelkiismeretem: rajtam teljesen kívül álló kényszer-körülmények folytán lett a búcsú­látogatásból majdnem huszonkét rettegéses IX. esztendő. Sohasem bocsájtom meg magam­nak gyávaságomat. Azt, hogy nem tűntem el, amikor „ideiglenes" maradásra kénysze­rítettek. Azután már késő volt... Már említett bukaresti utam során, röviddel MUSZ-egységemnek 1944 október 20-án csodával határos módon való meg­menekülése után, a cionista illetékesek fel­kértek a délerdélyi helyi csoportok újjá­szervezésére. A titkári teendőket kellett volna ellátnom mindaddig, amíg a régi ve­zetők közül tapasztaltabbak remélhető.leg felszabadulnak. Gyér csoportok már na­ponta érkeztek. Eredeti tervem a Palesz­tinába jutás volt, amire Bukarestben lehe­tőséget ígértek. Bizonyára másként fordult volna sorsom. HALÁLBA INDULÓ ANYA UTOLSÓ RIMÁN KODÁSA „Kahán Kálmán magyar újságíró hol­mijai, könyörgöm, hagyjanak neki is vala­mit" — olvastam könnyekkel teli szemem­mel, reszkető kezemben tartott kis papír­lapon drága édesanyám gyöngybetüivel írt rimánkodását. Teljesen kiürített ruhaszek­rényemben találtam, kifosztott, egykori lakásunkban. Kedves szomszédaink nyilván elnézték a könyörgést... Nem csodálkozha­­tik senki, hogy e sorok kopogtatása közben is összeszorul torkom és sírás fojtogat. A gettóba hurcolás pillanatában íródott papir­­szelet anyám akkori lelkiállapotát kife­jező képet vetíti elém... Nem akarom felidézni újságírói em­lékeimet szerény kis napilapom betiltása utáni időszakból. A fentiekkel csupán belső feszültségemen kívántam némileg enyhíteni. Egyetlen kivétel: Elmesélem megmenekülésem törté­netét, mint a vészkorszak eddig nem publi­kált, de jellemző epizódját. MUNKASZOLGÁLATOSOK CSODÁVAL HATÁROS MEGMENEKÜLÉSE A 108/62 munkaszolgálatos századot, amely Nagybányán alakult, a 108/59 sz. gyímesi halálszázad maradékával töltötték fel s egyik felét 1944 márciusában Margit­­tára vezényelték. Október közepén a front­vonalba jutottunk. A tüzérségi párbaj fe­jünk felett zajlott. Kovács János főhadna­gyot néhány befolyásosabb emberünknek sikerült meggyőznie: megmentésünk a ma­ga és velünk levő felesége, kisfia életének megmentését is jelenti. Nem csak pillanat­nyilag, de hosszú távon is. A század igazol­ni fogja, hiszen lelkiismeretét nem terhelik kegyetlenségek. Csicskása, a két évvel ez­előtt Tel Avivban elhúnyt, máramarosszi­­geti Huber Ancsi, továbbá két szakács — az egyik neve Lacker volt —s még egy két ma­gyarosabb külsejű bajtárs ruhát cserélt a keretlegényekkel, akik szintén vállalták a kockázatot. Honvédekként, a konyhával és minden felszereléssel együtt átvezényel­tek bennünket a lövészárkok mentén, a „rugalmasan elszakadó" azaz visszavonuló német harci alakulaton. Persze, hamis pa­rancsot mutatva fel. A közeli völgykatlan­ban elterülő szőllőtermelő Lüki faluban ke-hí. * ' ‘ : V restünk menedéket. Egyetlen ember sem sebesült meg a közel 24 órán át tartott, kockázatos menekülési akcióban. Ki-ki azon szénapadláson, csűrben helyezkedett el, ahol tudott — a románlakta faluvégen. Én egy magtárnak használt pincében, telt zsákok alatt. Október 20-án reggel a ház­beliek értesítettek: elmúlt a veszély, a né­metek az éjtszaka folyamán elmenekültek, az oroszok már a szomszédos helységben vannak... Aztán megtudtam a következőket: A német egység parancsnoka kény­szerítette főhadnagyunkat: vezényeljen bennünket tovább, a náci alakulat előtt. Parancsnokunk, zsidó tanácsadói javaslatá­ra, 19-én este, egy kis iddogálásra invitálta német kollégáját. Megbeszélés szerint, ha a körülmények megkövetelnék, főhadna­gyunk előrántja fegyverét és megszabadul a veszélytől. Persze a „honvédek", szintén felfegyverezve, a közelben húzódtak meg. Vérontásra azonban nem került sor: éjfél­tájt a német tisztnek azonnali visszavonulá­si parancsot kézbesített összekötője... NE SÍRJ ANYÁM - ÖRÖMKÖNNYEK KÖZÖTT Örökre emlékezetembe vésődött az első szovjet lovas előőrs megérkezésének jelenete. Részeg volt és holtfáradt. Pillana­tok múlva az igazak álmát aludta az utcán. Az összegyűlt asszonyok csizmáit is csókol­gatták, mások lovát simogatták. A felsza­badulás érzetének boldogságában hangosan zokogtak. Az orosz katonaj elalvás előtt, még idegen kiejtésű románsággal vigasztalta az asszonyokat: — Nu plange, mama...(Ne sírj, anyám...) — Estefelé megérkezett az egység is, zsidó parancsnokkal az élén. Péntek lévén, gyertyát gyújtott, amikor mi, MUSZ-osok felkerestük. Reggel kézírásos orosz cédulát adott nekünk, amivel a legközelebbi orosz katonai egységnél kellett jelentkeznünk. Csak fedni akarta magát, mert semmilyen kíséretet nem adott mellénk. A vasútállo­máson szétszéledtünk. KARJUK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK, VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HÍV atkozzanak LAPUNKRA ************★★**★******< A BÉKA BOSSZÚJA -A TÖRPE MÚVÉSZCSALÁD A máramarosi törpe-család története korai riporteri élményeim közé tartozik. A múlt század derekán egy szegény, Iza-völgyi zsidó asszony, Rozavlea község­ben törpe fiúcsecsemőt hozott a világra. A monda szerint az asszony akaratlanul el­taposott egy békát s ez bosszúlta meg ma­gát.Közepes embernek a köldökéig alig érő, apró kezű-lábú emberke azért talált magá­nak „nagy" feleséget, aki tíz gyereket szült neki. Ezek közül hét, — mint a Hófehérke meséjében — még apróbb, deformált törpé­nek sikerült: két fiú és öt leány. Egy leány is rendes növésű férjet kapott, egy Eden­­burg Icu nevű máramarosszigeti férfi sze­mélyében. Utódaik Izraelben élnek. Az egyik férfi is talált feleséget. A normális növésű házastársak a könnyebb megélhetés reményében vállalkoztak a kellemes arcú de monstrum alakú, nehezen mozgó hit­ves boldogítására. A törpék ugyanis művész hajlammal rendelkeztek, jazz zenekart ala­kítottak és a világot járták. Volt idő, ami­kor dőlt hozzájuk a pénz. Adták is a ban­kot. Szigeten kapcsolatba kerültem velük. Ott is többször szerepeltek. Az említett Edenburg volt a menedzserük. Minibuszon szállította a truppot. Ezzel kapcsolatban mesélnem kell a nagyvilágban régebben jól ismert márama­rosi s n o r r e r e k-ről, akiket jó félévszá­zaddal ezelőtt Schön Dezső oly színesen irt le. Három fajta máramarosi koldus létezett. A MÁRAMAROSI SNORREREK A hihetetlen arányú máramarosi zsi­dó nyomor termelte ki e foglalkozási ágat. Jónéhány művész is kifejlődött közöttük, akik a koldulást a harácsolás legkönnyebb, rizikómentes módjává fejlesztették ki. A legnépesebb csoportot persze a he­lyi snorrerek alkották. Kizárólag a környe­ző falvakat járták. Számosán közülük heti­vásár napján,,a megyeszékhelyet is megtisz­telték. Az üzletekben és magánházakban e napokon előre kikészítették számukra az aprópénzt. Magasabb, szemesebb kategóriába tartoztak az országjáró kéregetők. Nyomor­gó hozzátartozóikra hivatkoztak s megren­dítő meséikkel, gyakran valódi történeteik­kel könnyre fakasztották a meglátogatotta­­kat. Mások hatásos snorr-leveket mutattak fel, annak bizonyítására, hogy nem a saját részükre gyűjtenek. Jónéhányan szombatra hazatértek családjukhoz. Onnan indultak vasárnap reggel a következő útvonalra. Má­sok messzebbre merészkedtek, csak havon­ta jártak haza. Az elitet a világjáró snorrerek képez­ték. Az első törpe, a „béka áldozata" az előfutárok közé tartozott. 0 nem volt va­lódi snorrer: pénzgyűjtő csodarabbi és tal­­mud-chacham: Reb Simson Eizik a század­­forduló időszakától kezdve. Leszármazói is szigorúan hithűek maradtak. A világjárók csak az őszi ünnepekre tértek haza, szépen kiöltözve. Akadtak olyanok is, akik tengerentúl lévén, az Engesztelő Napot vagy a Peszachot sem tölthették minden esztendőben családjuk­kal együtt. A ló z u n g egy részét küldték haza az ünnepekre. Ebbe a körbe sorolom a máramarosi, illetve „mexicoi" vagy magukat más, exo­­tikus hangzású tájakról származtató törpe családot, amelynek vezetékneve 0 v i t s. Valójában ők sem fogadtak el alamizsnát: művészi produkciót nyújtottak. A család nagy része idegenben is együtt volt: az együtteshez tartoztak. Ha otthoni tájakon szerepeltek, nem változtattak azonosságot: így is elég szép sikerük volt. Néhányszor interjút készítet­tem velük nemzetközi élményeikről. Min­den szavuk mögül kicsendült, hogy sikereik viszonylagos anyagi jólétük és nagyzolásuk ellenére mennyire irígylik a „nagyokat"... Mint általában a kisebbségi érzés hősei, lekicsinylőén beszéltek azokról, akiket va­lójában irigyeltek. Önmagukat bölcseknek, ravaszoknak tekintették s valóban azok is voltak. Anyanyelvűk a jiddis volt, de jól megtanultak magyarul, románul és más nyelveken is. Az Iza-völgyi gettóból, Dragomérfal­­váról őket is Auschwitzba hurcolták. Men­­gele kísérleteket folytatott rajtuk, így vala­mennyien megmenekültek. Nem csak a hét törpe, de normális növésű családtagjaik is, sőt két szomszédos család — az egyik házas­pár hat gyerekkel, köztük egészen aprók. Könyörületből a magukkal tehetetlen tör­pék segítségükre voltak, közeli rokonaik­nak mondták magukat. A felszabadulás után ismét turnéztak, majd Izraelben telepedtek le. Haifán film­színház-tulajdonosok lettek, magas kort értek el. Egy-kettő közülük még aggkori problémákkal küzd. AZ UTOLSÓ MOHIKÁN ELŐDEI ÖSVÉNYÉN A máramarosi világsnorrerok válfaja sem halt ki teljesen. Talán utolsó mohikán­jukkal évek óta összeakadok itt New York­ban, a nagyobb zsidó politikai és társadalmi összejövetelekről, gazdagabb esküvőkről ki­jövet. Felismer és sokatmondóan rám mo­solyog. Ott várakozik a kijáratnál a több­szörös ingatlantulajdonos. Szakállt növesz­tett és RACHMÓNESZ-ábrázattal nyújtja tenyerét... Évekkel korábban izraeli bázisá­ról kiindulva járta Amerikát, amíg jóérzésű felesége otthagyta. Amerikában címlista —a 1 1 i’^" ■■■■ m Ctfflzfttvfc i KEWYORKI FIGYELŐRE. Egy évi előfizetés $10 diját Q csekkben mellékelem □ kérem számlázni y*Y...................................................... Obi alapján, ötletes ürüggyel házhoz járt, meg­rendítő meséket tálalt fel gyógyíthatatlan betegségekről és éhhalállal küzdő családjá­(Folytatása 16. oldalon) l N. Storm Windows § Doors Szélvédő ablakok ét ajtók Ablakok póttá« - Radiátor fedOk Zuhany-alkatrészek - Redőnyök Ablakvédők - Kapuk - Üvegek és Hálók pótlása - Ptexigiat»-el b t Festés - Szaraiét - Ácsmunka «•20 lOTM AVENUE BROOKIYN. N. V. 11204 Tel. 651.6354 8S1-S1ÄS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents