Newyorki Figyelő, 1982 (7. évfolyam, 1-14. szám)

1982-07-16 / 8. szám

1982 július 16. NEWYORKl FIGYELŐ 11 KAHÁN KALMAN TARKA SZÍNFOLTOK KORAI ÚJSÁGÍRÓI EMLÉKEIMBŐL vili. A mai napig fülemben dörög a sten­­tori hang:- Remélem, végre kijózanodtatok a leckéből: rájöttetek, kik a magyarok. Azok után, amit veletek műveltek, te is sutba dobod végre a magyar nyelvet. Te és a ma­gadhoz hasonlók, akik átvészeltétek a nagy chorbánt! — Aki e fulmináns szavakat harsogta felém két héttel felszabadulásom után, 1944 november 7-én, Bukarestben s a hé­ber CHORBAN (pusztulás) kifejezést hasz­nálta, nem volt zsidó ember, habár a mára­­marosi egyszerű zsidók ELYE LE IZE R né­ven ismerték és nagyon sokan tisztelték. Csaknem olyan folyékonyan beszélte a jid­dis nyelvet, mint jómagam. Dr. Ilié Lazár volt a valódi neve. A máramarosi román faluban szülte egy kis­birtokos paraszt asszony a múlt század ki­lencvenes évei elején. Tudtommal Lázár Illés a szigeti jogakadémián szerezte jogi diplomáját, akárcsak öccse, Laci, azaz Va­sile, egy ideig szigeti főispán. 1918 decem­berében Lázár Illés volt az a délceg román főhadnagy, aki a bocskoros, lerongyolódott katonai egység élén diadalmasan bevonult Máramarosszigetre... A két világháború között Máramaros megye legnépszerűbb politikusa volt. An­nak ellenére, hogy állandó lakása nem a sa­ját vármegyéjében volt, hanem a közeli Ká­­polnokmonostoron, - gyönyörű élettársa, Mara, szintén ügyvédnő -, birtokán, ideje nagy részét a fővárosban töltötte, mivel Nagyrománia kikiáltása óta a bécsi dönté­sig Máramarost megszakítás nélkül képvisel­te a bukaresti parlamentben. Rengeteg sze­mélyes kapcsolat fűzött hozzá, - kellemes és nagyon kellemetlen... Forgassuk vissza­felé az emlékezések filmjét. A MANIU-GÁRDÁK FŐPARANCSNOKÁNAK CSALÁDI TRAGÉDIÁJA Bukaresti találkozásunk idejében a híres s egyben hírhedt Maniu-gárdák orszá­gos főparancsnoka volt. Ezek voltak hivat­va a szélsőbaloldali forradalmi alakulatok tettlegességeivel szemben megvédeni a „ba­dacsonyi remetét" és alvezéreit. Mint elő­zőleg már megírtam, a romániai, főleg az erdélyi néptömegek szinte félistenként bál­ványozott vezére nem sokkal később a szi­geti fegyintézetben lehelte ki lelkét s rab­tartói ismeretlen helyen földelték el — a hamis demokrácia álszent nevében. Dr. Lázár Illés szülőfaluja, Gyula­falva (Giulesti) - tizenhat kilométer távol­ságra fekszik Szigettől. Évente többször ellátogatott választókerületébe s sohasem mulasztotta el özvegy édesanyját is felke­resni, amíg - a harmincas évek közepén - elmezavarodott bátyja rohamában kaszá­val halálraszúrta szülőjét. Előbb egy tehe­net s egy más háziállatot koncolt fel, majd amikor édesanyja felelősségre vonta, vele is végzett. Jelen voltam a temetésen. Akkor még jó viszonyban voltunk. Mármint Ilié és a kezdő újságíró, akit ő igyekezett a fő­városba csalni, fűt-fát ígérve azon esetre, ha vezére és ideálja, Maniu Gyula által meg­ígért belügyi államtitkári posztot megkapja. A titkos O.P. alapból jelentős összeget he­lyezett kilátásba — berendezkedésre. AHOL A ZSIDÓK KIZÁRÓLAG ZSIDÓK VOLTAK Nem lesz érdektelen az olvasó szá­mára felidézni, hogy a két világháború kö­zötti időszakban Máramaros volt Románia egyetlen vármegyéje, ahol a zsidó lakosság sem román, sem magyar nem volt, hanem kifejezetten -zsidó. Erdélyben, beleértve a Bánságot is, a magyar hazafias szellemben nevelődött zsi­dó értelmiség és a középosztály a Magyar Párt színeiben szerepelt, lapot olvasott,sőt szerkesztett is, valamint a Párt képviselő­­jelöltjeit támogatta. A máramarosi zsidóság testületileg a Zsidó Párt köré tömö­rült, egy-két elmagyarosodott személyisé­gen kívül, akik nyilvánosan nem vallotak színt. A Lázár Illés vezette nemzeti paraszt­párt szélesebb körű végrehajtóbizottságá­nak volt ugyan egyetlen zsidó tagja is — Fried Rezsőnek hívták, egyébként Tabák László, az tíj Kelet illusztris belső munka­-*■ " ■ ■ ■■■■ ' — vufWi 4 | NEWYORKl FIGYELMŰ. Egy évi *Wfl**té* $10 diját □ csekkben mellék elem Q kérem számlázni >:<**................................................................ Ckn társának nagybátyja.Fia, aki jónevű orvos, szabra feleségével és családjával Long Is­­landon él. A Zsidó Párt és a nemzeti pa­rasztpárt között állandó jellegű választási egyezmény állt fenn: nem vetélkedtek egy­mással. Hadd említsem meg azt is, hogy a li­berális pártnak is volt Máramarosban egy prominens zsidó vezető tagja: Szmuck Mi­hály, szarvasmarha exportőr, hitközségi elöljáró, egy ízben elnök is, akit a harmin­cas évek elején képviselőnek is megválasz­tottak. A gyakorlat szerint a négy márama­rosi képviselő közül rendszerint az első há­rom kormánypárti, a negyedik ellenzéki volt. Más szavakkal, a választásokat vezető pártnak csaknem mindig három mandátum jutt. Lázár Illés sohasem maradt ki,mint ahogy, ha a nemzeti parasztpárt volt kor­mányon, a liberális listavezető, Urdea Jonel is bejutott a román parlamentbe. HIRDESSEN LAPUNKBA* t i #«»********************1 KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK, VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA ************************ VALLOMÁS KICSIKARÁSA A MEDVEKETRECBEN Mielőtt a Lázár Illésre, kontroverzá­­lis személyes kapcsolatainkra, a „zsidókér­dés megoldására" vonatkozó sajátságos módszerére, valamint a már említett, hír­hedt Skoda-botrányban viselt szerepére rá­térnék, hadd meséljem el a medvetáncolta­tó állambiztonsági főnök, majd parlamenti képviselő Urdea Jonel történetét. A huszas évek elején egy túlmérete­zett ambíciójú fiatalember állott a szigeti S iguranta (állambiztonsági rendőrség) élén. Sajátságos módszerrel bírta vallomásra a gyanúsítottakat: hatalmas termetű med­ve ketrecébe záratta őket. Bevezetésként egy kis medvetáncoltatást rendezett és fel­ingerelte Mackó komát. Én még elem ista voltam akkortájt, de később e műsor többi szereplőjével is volt alkalmam beszélni. Ur­­deát sohasem vonták felelősségre. Közben Urdea egy másik bravúrral is híressé vált: egyéni, gangszter-módszerrel nősült, egy mesés vagyon örökösét vette el. HOGYAN LEHETSÉGES DÚSGAZDAG, SZÉP ARÁT SZEREZNI ? Pap Simon, a századelei Máramaros visói járásának legendáshírű főszolgabírája krőzusi vagyont harácsolt össze még a régi jó ferenc-józsefi időkben. A helyi kiskirály nem válogatott eszközökben és nyilvánva­lóan egy-egy felettesével is „leben und le­ben lassen "-viszonyban volt. Nos, Urdea, aki arra a vidékre való volt, eszményképe — jövendő apósa — módszereit igyekezett követni :özvegyére, helyesebben leányára vetett szemet: addig zsarolta, fenyegette őket, amíg a visói kiskirály vagyonának örököse arája, majd hitvese lett...Most már nyitva állott előtte az út a politikai karrier felé. Népszerűségre sohasem emelkedett. Lázár Ilié annál populárisabb volt. Mindenkivel saját nyelvén tudott beszélni. Jelképes értelemben is. Amikor kíséretével feltűnt a szigeti főtéren, nagy tömeg gyü­lekezett köréje. Az impozáns, színészi meg­jelenésű, hatalmas szál ember mindenkivel lekezelt, csaknem mindenkit név szerint ismert. Első útja a Korona-kávéházba veze­tett. Amint a zenekar megpillantotta, félbe­szakította műsorát és rázendített egyik „kedvenc" jiddis népdalára: Hat a Jid a Wa­­bele, hat er mit ir curesz... JIDDIS NÉPDALOK A FAJROMÁN KÉPVISELŐ AJKÁN Nem egyszer láttam, amint kikapja a hegedűt a prímás kezéből és cigányzenész módjára, jobbra-balra hajlongva énekelte: — Vi zenen meine ziehen gite Juhr..— vagy pedig a legnépszerűbb máramarosi dalt, amelyet annak idején még a vasúti ke­rekek is a fülembe zakatoltak: — Catu-i Mara-mure-su/Nu-i oras ca Sighetu... (Amilyen nagy Máramaros/Nincs Sziget-szerű város....) Aztán italt rendelt alaposan megnőtt asztaltársasága részére. A dalolás sokáig folytatódott. Nem egyszer leült velem pár percre külön asztalhoz is, amikor politikai szenzációkat sikerült belőle kiszedni a más­napi lapszám részére. (Folytatása 16. oldalon) KAHÁN KÁLMÁN VÁLASZA DEUTSCH ERVIN HOZZÁSZÓLÁSÁRA (Folytatása 4. oldalról) Mindig szívesen vettem a rovatom­mal kapcsolatos hozzászólásokat, kiegészí­téseket, észrevételeket vagy javaslatokat és a tárgyilagos bírálatot is, hiszen — Seneca szavaival élve - tévedni emberi dolog. Még a kevésbbé boldog emlékű Sztálinnak is ta­lán legbölcsebb mondása az volt, hogy csak az nem téved, aki semmit sem csinál. Deutsch (AskenáziJ Ervin észrevételei helytállóak s bírálata tárgyilagos. Sorban: ad (1): Valóban a Met-nek az általam felsoroltakon kívül más magyar-zsidó hang­művészei is voltak. Ami Svéd Sándort illeti, felekezetileg valóban nem volt zsidó. Bizo­nyára vérségileg sem 100 %-ban. Viszont szerepel a kifejezetten zsidó Bloch Publish­ing Co. kiadásában, 1949-ben megjelent FAMOUS MUSICIANS OF JEWISH ORI­GIN című kötetben, amelynek szerzője az ismert nevű Gdal Salesky. Pontosan a 626. oldalon, a híres énekesek között. A Hala­­cha értelmében Svéd természetesen nem minősül zsidónak. Svéddel különben is nem külön köz­leményben foglalkoztam. Mellékesen emlí­tettem nevét. ad (2): Richard Wagnert illetően, saj­nálatos módon kimaradt a minden idők legnagyobb operaköltője - megállapítás előtt az egyik szócska. így talán már nem lett volna egyéni vélemény. A bírálat tehát helytálló. Én nem kívántam fajpoli­tikát belekeverni a művészetbe. Éppen azt az irónikus helyzetet igyekeztem kidombo­rítani, hogy a wagneri német faji felsőbb­rendűséget, jóval Hitler előtt;kifejezni kí­vánó zenét éppen egy nem-árja művész volt képes a legnagyszerűbben énekelni. Deutsch Ervin pótolta azt, amit Wagner kapcsán nekem kellett volna a mél­tatáshoz hozzáfűznöm. Ad (3): E pontban a bírálónak töké­letesen igaza van. Csúnya elírás történt, amit a szerkesztő is elnézett. Schorr, ma­gától értetődően, - Wotan bariton szere­pét énekelte. Lapunk hasábjain szívesen helyt adunk közérdekű vagy érdekes írásoknak. Nem közölt kéziratokat nem küldőnk viaaza. Minden cikkért írója felel:

Next

/
Thumbnails
Contents