Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)

1981-08-27 / 10. szám

14 NEW YORK I FIGYELŐ 1981 augusztus 27. i\ magyar-zsidó irodalom múltjából SEREGI J. BILL: EMLÉKEIMBŐL Magyar ■ zsidó karrierek Néhai Halmi Józsefnak a buenos­­airesi Hatikvában 1955 április 1.-én meg­jelent cikkét dr. Kertész Pál barátunk, az izraeli Magyar Zsidók Világszövetsége volt elnöke, jelenleg Elnöki Tanácsának tagja, a magyar-zsidó album kezdeményezője és lel­kes propagálója küldte be azzal, hogy 1942 június 17. - a cikkben szereplő fontos dá­tum - után eltelt 40 év végén, 1982 június 17.-én mégis napvilágot fog látni a mű. **ég alig vertem le kopott ruhámról az athliti angol * rabszolga-láger sárga porát, amikor kecskeftlnak neve­zett tel-avivi hónaposszobámba levelet hozott a postás. Patai József professzor, a „Múlt és Jövő“ főszerkesztője irta a levelet, 1942 junius 17.-ére jeruzsálemi lakására invitál ,.fontos értekezletre“. Néhai barátomat, Patai József professzort akkor éppen harminc esztendeje nem láttam, a megtisztelő meghívá­son kívül azért is örültem levelének, hogy végre annyi idő után megszoríthatom a kezét és köszönetét mondhatok neki azért az előlegért, amelyet közvetlen emigrációba vonulásom előtt utalt ki számomra, amelyet azonban nem volt alkalmam 25 esztendeig megszolgálni lapjában, aho­vá különben soha nem Írtam egy betűt se. Az értekezleten még nyolcán voltunk jelen, magyarul beszélő vagy magyarnyelven író Írók, aujságirók, művé­szek, zenészek, rabbik és tanárok, a magyar-zsidó jisuv jelesei, akik közül többet először Patai József házában is­mertem meg. Az értekezlet tárgya annak a könyvnek megírása es kiadatása volt, amely megismerteti az ferec jiszraeli ji­­suwal és a külföldi zsidó és nem-zsidó olvasóval a ma­gyarnyelvű zsidóság élő és holt értékeit, európaihirü és világhírű magyar-zsidókat, akik a tudományért, művé­szetért, civilizációért és szabadságért maradandót al­kottak, de akikről az erec jiszraeli jisuvban, főleg azon­ban a külföldön nem is tudják, hogy magyar nyelvterü­leten születtek, anyanyelvűk magyar volt és Magyaror­szágról repítette hírnevüket világgá könyv, szó vagy újság. Patai József dr. rögtön ki is osztotta az egyes fejezetek leendő szerkesztői között a munkát, ellátva őket okos, bölcs, szakszerű tanácsokkal. Rámutatott az egyik urra: a közgazdaságtan, szociológia és szociálpolitika tudomá­nyának világhírű magyar-zsidó tudósairól ön fog Írni. Ott vannak: Acsádi Ignác, Körösy József, Fenyő Miksa, Somló Bodog, Pikier Gyula, Horn Ede, Jászi Oszkár, Bakonyi Kálmán, Heitai Ferenc, volt budapesti főpolgár­mester és a többiek, sokan, nagyon sokan, akik mind zsi­dók, magyarok és nagynevű tudósok. Ezután jöttek az orvostudomány nagyjai. Patai József azt mondta, hogy ezekről majd egy tel-avivi magyar or­vos ad számot a könyvben. Bizonyára ismeri ő a miskol­ci származású Neumann Henrik professzor, a világhírű fülspecialista életét és működését, tudja, hogy ld volt a Nobel-dijas Bárány professzor, upsalai tanár, Onódy Adolf laringológus, Herezel Manó sebésztanár, Grosz Emil, a világhírű szemész, Donáth Gyula, az ideggyógyá­szat professzora, Ferenczy Sándor pszichoanalitikus, Ranschburg Pál és Révész Géza professzorok, Stricker Salamon bécsi magyar biológus. Vészi Gyula bonni ana­tómus és Zuckerbandel patológus, mind, mind magyar­­nyelvű zsidók, tudósok, világhírre szert tett kapacitások. Ott tilt az aszúinál az az or, akinek a magyar-zsidó Írókról, képzőművészekről és alkotásaikról kell majd nagy febnetet Imi a könwbe. Meeenveaték a tortádománv magyar-zsidó kiválóságait, akiknek neve a külföldön sem ismeretlen: Fayer László, Lőw Tóbiás és Tivadar, Csente­­gi Károly, a halhatatlan kodlíikátor, Szász-Schwarcz Gusz­táv egyetemi tanár, Földes Béla, Pikier Gyula szocioló­gus és' jogtudós. A magyarországi cionizmus nagyjairól, a rabbinikus irodalom kiválóságairól, nagy rabbikról, tal­­mndtudósokról, akik mind-mind Magyarországon szület­tek és magyar-raidóknak számítanak és hírük-n_evük be­járta s világot, mi» és más kiváló és hozzáértő fog ha­talmas fejezetet Írni a tervezett könyvbe — mondta Patai dr: A végén kiderült, hogy. tizenkét hatalmas fejezetből fog állni a tervezett mü. tizenkét magyar-zsidó kiválóság Írja az alkotás egy-egy fejezetét, héber, angol és magyar nyelven nyomatják ki, hat hónapon belül, mert ezalatt minden fejezet Írója bizonyára készen lesz a rábízott munkájával. Magam is szépnek, nagynak,, sőt hatalmasnak találtam az ötletet, csak nem értettem, hogy engem mltd hívtak meg az értekezletre, amikor a magyar-zSidó újság, -ó nagy­ságok élettörténetének megírását is másra biztt Patai dr„ a tervezett könyv szerkesztője, ügy éreztem n agam, mint a vízfejű gyerek, akit társai kihagytak a társa: játék­ból és most bámul, mit keres az okosok, az egészsége­sek, a nemhülyék között? őszinte sértődöttségemet már avval akartam kifejezni, hogy tüntetőleg ott-hagyom az okosok és nagyok értekez­letét, amikor egyik értekező kollégám felállt és két ja­vaslatot tett. Az egyik az volt, hogy a sok professzor, vi­lághírű orvostanár, Ulmudtudós és cionista úttörő mun­kásságának és életének megírásán kívül, meg kell Írni és a könyvbe kell iktatni „különleges“ magyar-zsidók éle­tét és karrierjét is. Vannak rendkívüli magyar-zsidó karrierek — mondta — ezeknek sem szabad hiányozni a kötetből. Kollégám felémfordult, rám-muUtatt: „Ezt az Irodalmi munkát majd ő végzi el. A másik pro pozícióm pedig — mondta — hogy nem száraz adatok felhalmozása a cd, ne lexikonmnnkát végezzünk, hanem az egyes em­berek élettörténetét novellisztika» stílusban Írjuk meg. Fabula, mese... satöbbi, satöbbi, satöbbi..— mondta barátom és leült. Patai József helyeselte az ötleteket: érdekes és „rend­kívüli“ magyar-zsidók élettörténete és karrierje csak szí­nesíti a müvet, a novellisztika* stílus is fontos, — hozzá­járult, hogy ennek a munkának az elvégzését rám bízzák. Világosn él emléke inben az 1918 októ­beri,.fehér rózsás' forradalom, amely az első vi­lágháború végét jelentette sKárolyi Mihály grófot tette meg a köztársaság első elnökének. Vele ke­rültek élre az össes szélső baloldali pártok - kö­zöttük a kommun ista párt - vezetői. Zűrzavar uralkodott. A viszatérő katonák fegyvereik segít­ségével nem ritkán fenyegették a közbetonságot, sbeony sok helyütt raboltak Is Különösen a vi­déki falvakban főleg a zsbó üzleteket, házakat rabolták ki és gyújtották fél, csak egy-két órát hagyva a bennélő emberek, gyermekek menekü­lésére. Akiknek sikerült bőbenkiaökniök a ház­ból, azok, serencsére, életüket mentették meg. Sok jóindulatú keresztény zomszéd bujtatta a szerencsétleneket, kockázatot vállalva, amíg az éjtzaka leple alatt vonatra jutottak, hogy Buda­pestre kerüljenek. 15 éves voltam akkor. Azért tudom ilyen pontoan a történteket, mert drága Édesanyám öccse feleségével és öt kisgyermeké­vel (2-9 évesek), igazán váratlanul, beállítottak hozzánk, elmondva a fentieket. Ők egy felvidéki, többségben tót lakosságú kis/áro&ól menekül­tek, ahol nagybátyámnak zállodája és vendéglője volt. Közvetlen zomszédjuk, jóltevőjük dr. Sz.J. orzággyűlési képviselő volt, aki nagybátyámmal zívélyes, jó vizo nyt tartott fenn. A városka híres volt majdnem két zázéve spier ista gimnáziumáról, templomáról és kolostoráról. Majdnem minden délután ellátogatott a vendéglőbe dr. Szigeti pia­rista paptanár samikor zabad Ságomat ott töltöt­tem, nagybátyámmal hármaátan, — a pap reve­rendástul - alsóst játzottunk. A magyar közép­­oztály tehát barát ságo s zellemben élt együtt. A forradalomban z irrte kizárólag az elsökött smég mindg fegyveres zlovák katonák vettek részt, — rabolva, rombolva, kegyetlenül. Budapesti lakásunkban nekem külön zo­­bám volt, amit átadtunk rokore inkrak, hozzá­adva megfelelő zámú pótágyat. Lakásunk arok­­lakás volt a másod k emeleten, deazért egy k este valamilyen csellengő katore, - talán részeg volt, talán nem,-belőtt a zobába. Szerencsére csak az ablakot lyukaztotta ki amberben nem tett kárt. Rósz bő járt mindenképpen, mert akkor ütötte fel fejét az orzágos panyol-nátha járvány. Mind a hét rokonunk megkapta. Ápoltuk, gondoztuk menekültjeinket. Gyógyulásuk lasan ment, de végre is rendbejöttek. Nagybátyám levelezésben állt dr. Sz. képviselővel stavazra, annak bíztatá­sára, viszatértek otthonukba. Talán 15 évvel ké­sőbb a zlovák a nt izem it emus elsőkként hurcol­ta az égés caládot - egyleánygyérmék kivételé­vel - Auschwitzba, a birtóspusztulásba. Közben Budapesten 1919 március busán, mint a Horán­­szky utcai főreáliskola növendékei sok más kö­zépiskolással együtt, felvonultunk Petőfi zobrá­­hoz, ahol hangos zónokok dicsőítették a forra­dalmat, nagy éljenzés és lelkespolgárellenesordí­­tozások kíséretében Négy reppal ezután költöt­ték ki a proletárd ktaturát, mivelhogy Károlyi Mihály, a „vörösgróf" átadta aranytálcán a hatal­mat a Kun Béla vezérelte kommunista pártnál., A Teréz körúti Britannia Szálló oldalán kivilágí­tott betűk TERROR-t hirdettek, amit először nem tudtam megérteni Csak később tudtam meg. hogy a zállodában van a LENIN-FIÚK főhadi­­zállása, ahonnan felsőbb parancsra mennek ár­tatlan embereket öszezedni elhurcolni esetig megölni Mindenki rémületben élt, meg volt félel­­mítve. Gyárakat, vállalatokat megzálltak, sem­miféle tulajdonjogot nem vettek figyelembe. Édesapámnak aranyműves mühelyevolt, amelyet néhány reppal a kommunizmus kitörése után három tagú „zakmai beottság zállt meg s fel­­zólította apámat, zedjen ősze minden nemes­fémből készült éksert vagy nyer sa nyagot, tegye néhány fémdobozba, zárja >e, ha akarja s hozza el a ,,b eottság'i-gal a Magyar ÁltalánosH itelba nk páncéltarnébe, ahol eliinervényt adnak róla. Én vittem el a dobozokat, amikor láttam, hogy drága Édesapám milyen kétségbeesett. Valóban a Hitelbankba vittük a dobozokat s kaptam is elismervényt, amelyet gondosan meg­őriztünk abban a halvány reményben, hogy talán valamikor viszakapjuk az értékeket... Magyarorzág kínlódott, szenvedett a d ik­­tatura alatt, ami gyűlöletet, zervezett lázadást zült. Délvidéken zervezett „fehér hadsereg* harcolt a „vörös hadsereg* ellen, amely egyre jobban viszavonulásra kényserült. Amikor a hu­rok zorult a kommunista vezetők körül, lökést határoztak el azzal, hogy minden értéket, amit lehet, magukkal viznek. Természetesen tüstént a Hitelbank páncéltermére gondoltak. Itt meg kell állnom néhány percre, mert emléket akarok állítani volt kollégámnak, a min­dig vidám, jóindulatú, kedves Rózsa Jakabnak, aki hoszú éveken át vezette az ékzerés mun­kások zakzervezetét. Becsülettel zolgálta a munkások érdekeit, de úgy, hogy jóvisonyt tar­tott fenn a műhelyek tulajdonossal, akik leg­több zör elfogadták gazságos indítványait. A szo­ciáldemokrata pártnak zakadatlanul tagja volt. Amikor megtudta, hogy a kommunista pártvezé­rek ellopni kívánják a kisparosok életen át gyűj­tött, egyetlen vagyonkáját, s bizonyára Bécsbe vagy Orozorzágba fognak zokni, több éjtzakai álmatlan töprengés után elhatározta, hogy felke­resi a Budapesten zékelő olaz miszió fejét, Ro­­manelli ezredest. Nála volt a páncélterem kulcsa. Elmondta, hogy kisiparos kollégáinak minden vagyona ott van. Kérte az ezredest, őrizze meg a nála lévő kulcsot (amiről senki sem tudott) s le­gyen gondja, hogy a kommunisták bukása után mindenki viszakapja tulajdonát. Ő maga azonnal Bécsbe zökik, nehogy őt Itt találják sa kulcsot elvegyék tőle. Hála Rózsa Jakabnak és Romanelli ezredesnek, mindenki vissakapta aját értékeit a kommunzmus félévi uralmának megbukása után. Rettenetes csapásként nehezedett a ma­gyar zsidóságra, hogy a kommunista vezérek kö­zött sok zsidó származású volt. A „fehér hadse­reg" élén bevonuló Horthy Miklós nem tudta a Prónay s egyéb „különítmények" zsidógyilkos vérboszúját megfékezni Magyarorzág zsidósága immár 61 évvel ezelőtt ismerte meg a pogromok magyar változatát. (Folytatjuk) ] J. BARAL, MD. BŐRGYÓGYÁSZ Az Amerikai Bőrgyógyász Szövetség diplomás tagja Bőr és nemibetegségek gyógyítása Hajátültetés — Bőrrák operáció 245 East 63rd St. New York N.Y. 10021 Telefon: (212) 355-2828 * Csak előzetes jelentkezésre Medicare-t elfogadunk ♦ Meghatott a kitüntetés, közelebb húztam a székemet újból as értekező asztalhoz, vízfejű, hülye gyerekből egy­szerre értelmes, okos fiúvá változtam, aki egyenrangú pártner a társasjátékban. . . .. , Az értekezlet után egyelőre csak jegyzeteket készítet­téin a megírandó fejezethez. Húsz „rendkívüli“ világhírű magyar-zsidó karrierjét kartam megírni s jegyietek alap. ján. Trebitsch-Lincoln, Tarcall Lajos, Strassnoff Ignác, a miskolezi Kohn-Kovács, volt albániai fohadseged, Freystadtler Jenő pasa, Pulitzer József, Szterényi keres­kedelmi miniszter, Hazai Samu báró, a romaszombati szü­letésű volt honvédelmi miniszter, a ricset Czukor Adolf és más magyar-zsidó hírességek életútját. A jegyzeteken szerepelt Tolnai Simon neve is. Ha már a Patai professor által annyi szeretettel es lelkesedéssel tervezett könyv, az izraeli magyar jisuv in­dolenciája folytán, nem jelenhetett meg, a HÁTIKVA hasábjain adok közre jegyzeteim alapján néhány élettör­ténetet abból a könyvfejezetből, amelynek megírását egy­kor boldogan vállaltam.

Next

/
Thumbnails
Contents