Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)
1981-07-15 / 8. szám
12 NEWYORKI FIGYELŐ 1981 július 15. BÁLLÁ ERZSEBEV: <^irá c fc ó k e rt HACKETT D. GABRIEL: BARTÓK, AZ EMBER Aki Bartók Béla arcképét látja, komoly, majdnem szomorú arcba néz. Zárt száj. Nagy méltósággal tartott fej, melyből két acélkék, vizsgáló szem néz ki. S a meg-nem-alkuvó tekintet. A hatalmas koponya méreteit ítélve, aki sosem látta, szálas testet képzel alája. S amint az évekkel a hírneve nő, az idealizálás is növekszik. Az újabb plakátokon, postabélyegen homloka már nagyobb az arcánál. Bartók maga jót mosolyogna a saját Parnasszusán. Nem mintha nem ismerte volna saját helyét és értékét. Hamarabb tudta, mint a többiek. De túl szerény, túl tárgyilagos és túl okos volt ahhoz, hogy egy percnél tovább foglalkozzék vele. A két világháború közötti magyar urak gúnya, megnemértése bántotta, de nem húzta le. Tudta, hogy ő Bartók béla, nem Gömbös Gyula. Közepesnél alacsonyabb, vézna, törtékeny testét egy szinte túlnagynak tetsző géniusz-fej koronázta meg. A nagy szemek mindig céloztak és kérdeztek. De ez nem volt sem fölény, sem szigorúság, hanem életfogytiglani érdeklődés és megfigyelés. Kisfiú korától, mikor apja meghalt, ő volt „a férfi" a család három nője között: édesanyja, pótmama-nagynénje és kishúga. Attól kezdve, hogy tehetségét már 5 éves korában felismerték, mindig tudta, hogy kötelességei vannak, eredményeket várnak tőle, meg kellett felelnie a hozzá fűzött várakozásoknak. Ebből épült fel szinte túlzott kötelességtudata és komolysága. De zenei elhivatottságán kívül teljesen k o r t á r s is volt. Minden érdekelte: művészet, tudomány, néprajz és politika is. A háború előtti orosz népkutató, „národniki" tradíciók 1910 táján elérték Magyarországot is sezernyi fiatal „tért vissza a néphez." Ki politikában, ki művészetekben. Bartók és Kodály a zenében. Bartók babona-ellenessége közismert volt: a múltat kutatni kell, nem utánzoni, sem újraélni. Péter kisfiának hosszan magyarázta, hogy az í st e n :aTe rmé sze t , melynek mindnyájan részei vagyunk. Semmi, ami meghalt, nem vész el, csak átalakul valamivé, ami hasznos valamire. A temetőkben zöldebb a fű. Ha volt „vallása , az két dologban nyilvánult meg: meg-nem-alkuvó, ethikus becsületességben és kérlelhetetlen tárgyilagosságban. Ezért kész volt máglyára is menni. Amikor az 1919-20-as években Horthy Magyarországán, Európa első fasizmusa alatt, „okos" volt csendben maradni, Bartók, akadémiai tanári állását kockáztatva kiállt üldözött barátai. Kodály Zoltán, Reinitz Béla mellett. Ezt megismételte az évek folyamán, később is, amikor a nácizmus sötét árnyéka már Magyarországot is elérte. Amikor a németek lerohanták Ausztriát, Bartók a zeneművei képviseletét visszavette a bécsi Universal cégtől és egy angol cégnek adta át. S végre 1940-ben nem látott más módot tiltakozása és utálata kifejezésére, mint hogy (mint annyian mások) elhagyja az országot. Akkor jött Amerikába, mely azonban nem volt készen Bartókra. Az ország élet-halál háború előtt állt. Fő figyelmük nem a zenén volt. Az a néhány zenei szakember, aki ismerte Bartókot, tudta, mit kaptunk. Csupán nagyon kevesen ismerték. A Newsweek egy hírben „a chieftain of modern European music» nak titulálta. Bartók komoran biccentett. Ez fele sem volt annak, amivel Pesten veregették vállon. Integritása gyakran saját érdekeit is sértő tisztességérzetben nyilvánult meg. Amikor barátai látták, hogy a Columbia University-beli kis állása nem hoz eleget a konyhára, műveit pedig alig játszották (illetve nem eleget), segíteni akartak rajta. De ez nem volt könnyű! Valóságos összeesküvést kellett szőniök, hogy elfogadtassák vele a pénzt. Hanglemezkiadójának meg kellett hamisítania saját könyvelését, bele-svindliznie 5000 képzeletbeli lemez eladását, csak hogy a gyanakvó Bartókkal elfogadtassák a jogdíjat. Bartók tiltakozott, hogy ez lehetetlen: három éven át alig ötszázat adtak el s most hirtelen ötezret? De a végén elhitte a mesét. A kiadó pedig egy évvel Bartók halála után duplán kereste vBsza a pénzt. Hasonló csatát kellett vívni vele, hogy elfogadja az ASCAP, a nagy zenei szervezet támogatását. Két jóbarátja, Balogh Ernő zongoraművész és Rudolf Nissim, az ASCAP igazgatója javasolta, hogy a szervezet fogadja el Bartókot tagnak. Ismét Bartók izgult, hogy ez lehetetlen, hiszen csak US-állampolgár lehet ASCAP tag! Végül hálásan elfogadta, ami után, három éven át az ASCAP fizette Bartók minden orvosi és kórházi költségét s halála után díszsírhelyet adott neki saját temetőjében. Mai értékben kb. 60 ezer dollárt adott ki az ASCAP a nem-állampolgár Bartókra, miközben minden tíz tagja közül talán csak egy tudta, ki is Bartók Béla? Másik példa kisfia, Péter, katonai szolgálata. Péter szintén nem volt még állampolgár sígy semmi sem kötelezte volna, hogy szolgáljon. De Bartóknak és feleségének az volt a vélemé-Nezzótek, nézzétek a virágoskertet, Amit Isten játszi mosollyal teremtett Mily szépséges a virág, a falomb és a fű Milyen tökéletes, mily bölcs s mily együgyű Döngicsél a dongó és cikázik a fény Pettyes pille pompáz a pázsit peremén Meglebbenti szárnyát s fénylő arany hajjal Tündérkirálynőként besuhan a hajnal Ébred az ibolya s felsóhajt a kertben: Nézze csiga úr, a szekfű lenéz engem Pedig amily pici, oly illatos vagyok Dehát ilyenek a virágok ha nagyok Na és a viola? Az sem bfr magával Tobzódik színével, buja illatával S mily fenn hordják fejüket a krizanténumok? Bármily szerény vagyok, mégis megpukkadok Jobb nekem, higyje el, künn az erdőszélen Ott kidomborodik az előkelőségem Amellett egy zöld légy udvarol, más senki; LÍgy szeretnék én is, krizanténum lenni! Harmatkönnyekkel és illatfoszlányon át Rózsa is elsírja a szélnek bánatát: Hogy pillangók, darazsak, mily hűtelenek Még el se nyitottam s máris ellibbennek S a pattanó bimbókat udvarolják körül A kert- királynője többet sír mint örül Pedig múlásomban is gyönyörű vagyok Selymes szirmom a csúf sárból is kiragyog Egy szúnyog jő s lecsücsül a kis hajnalkára Erre a hajnalka kék szemét lezárja S berzenkedve súgja a tavaszi szélnek; Mért van az, hogy engem szüntelenül néznek? Igénytelen pitypang töri borzas fejét: Istenkém, vajon én mivel henceghetnék? Tudják meg: én szállók miként a parittya Mikor isten keze ujjongón hajítja! Bár őszintén szólva inkább csak lebegek Miként a pillangók s a bárányfellegek. Giliszta vonaglik s henceg a homokon: Tudják meg: csörgő kígyó a rokonom! Előjön a béka s felbrekeg a fára Hol fülemüle c.sattog s szárnyait kitárja A varangy csupa düh, de hegyezi fülét S brekegve neveti ki a fülemülét A kis jázminbokor még napestig nevet, Issza, issza a fényt, harmatot, az eget Nem telik be véle, mert sokat éhezett; Ugyanis ő tavaly még nem is létezett. A nyírfácska fejét lehajtja nesztelen Szégyelli magát, hogy olyan meztelen Xtborzong rajt az ifjúi sejtelem; Szívfájdító, édes, tavaszi szerelem Mint akinek sorsa bizton meg van írva; Megadással hullt a tearózsa szirma Beteg kis ágáról oly halk békével hullt Mint egy ódon csipke vagy ó-illatú múlt. Tüskés szamárkóró a kerítésen túl. Mert mindenki lenézi, hát öldököl, szúr, Burjanzik. Vad és csúf. Szúró szára ágál; A virágok közt ő a forradalmár Mert fáj az árokpart, hogy kizárja kert 8 világ Mert azért elvégre ő is csak egy virág Verébke megszánja és mintegy vigaszkép Röpteben gálánsán leküldi névjegyét Aztán a diófán, mely csupa fütty, madárdal, Szemezni kezd egy szép verébkisasszonnyal Csókolom a lábát, ön az ideálom Én frigyre lépnék önnel itt ezen az ágon Szende verébhölgy csipogja: nem bánom, Sikkes vagyok nemde? Sokan kérik lábom! De mert a diószín rosszul fest ruhámon, Frigyre lépek, de csak egy rózsaszín virágon Döngicsél a dongó és cikázik a fény Pettyes pille pompáz a pipacs peremén Meglebbenti szárnyát, bontogatja szerte Nesztelen árnyékkal besuhan az este Ibolya is álmos, fű házára dől Fuvolaszó száll a rigó fészke felől Csalogány énekel, szíve csupa hála Átszövi a kertet gyönyörű trillája Az árnyak közt méla, lilafátylas csend ül Egy messzi nyáj béget, kolompja megcsendül Tücsök ciripeli estéli dalait Egyenként hívja az éjnek csillagait Bogarak zümmögik álomba a kertet Amit Isten játszi mosollyal teremtett S amit hajnalban napfény csókjával költ Hogy szebb legyen a föld, hogy szebb legyen a föld. nye, hogy tisztességtelen dolog lenne evvel az ürüggyel megúszni, amikor millió amerikai fiú volt egyenruhában. S Péter önként (? ) jelentkezett katonának. Bartók személyi szokásait a végtelen egyszerűség jellemezte. Noha nem járt rongyos, kopott szvetterben, mint Einstein, éveken át viselte itt ugyanazt a két pesti ruhát és öreg fekete kalapját. Utálta a túlsókat beszélő embereket. Legjobban azonban a „kékharisnya" irodalmi hölgy típusa s az utolsó hónapokban érkező (s ragadó) ún. „legjobb tanítványok" hada, kiken túl későn tört ki a lelkes érdeklődés. S mert szeretett egyedül lenni, kedvenc vacsorázó helye egy kis német bár volt a bronxi D-vonal végállomása mellett, ahova hazamenet be-betért. Egy eldugott kis sarkoasztalnál, senkivel sem beszélve ült egy üveg sör és tormás knockwurst mellett. S pihent. Utána hazament feleségéhez, aki vacsorával várta. Azt mondta, nincs étvágya. Amikor már tudta, hogy rövidesen meghal, nem a halálfélelem bántotta, hanem hogy előbb gyorsan el kell készülnie két párhuzamosan komponált művével. Ezeket megígérte,tehát becsület kérdése volt ! Sajnos, a halál gyorsabban dolgozott. (Folytatása 15. oldalon) ELSŐ MAGYAR ÖNKÉPZŐKÖR EGYESÜLET felvesz jó főzőszakácsnőt. Főznie kell napi 30-50 semélyre. Jelentkezés: FRIEDMANNÁL 323 East 79th Street, Manhattan Tel.: (212) 650-9434 Vakzolás — Pedikür Mfiköröm felrakását, javítását (Sculptured/nails saját lakásán este, — kedvezd áron végzem; Queens, Forest Hills környékén. Eljegyzés este 8 után TmLs (212? 275-7003 Gondos, — esztétikus munkai A magyar-zsidó irodalom iniilljából
