Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)
1981-06-29 / 7. szám
NEWYORKI F I G Y E L Ő Tájékoztató VI. évf. 7. szám — 1981 június 29. — Ára 50 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja ISMÉT A MAGYAR-ZSIDÓ KÖZÉLETRŐL A magyar-zsidó közélet eddig nem tapasztalt mozgásba lendült. Izraelben, itt, Amerikában, valamint Európa különböző részein élő magyar származású zsidóságban, egyformán megnyilvánult az a kívánság, hogy a Magyar Zsidók Világszövetsége, mint a magyar származású zsidóság különleges érdekeinek képviselője, központilag megerősödjék és a központi munka élénkké, szervezetté váljék. E vonatkozásban az izraeli magyar-zsidó közéleti vezetők márciusban népes gyűlést tartottak, amelyet az amerikai tagozat itteni ülése, továbbá Bécsben megtartott összejövetel követett. Számos álláspont alakult ki, mind tárgyi, mind személyi vonatkozásban. A magyar zsidóság centrális problémái kérdésében is hallottunk javaslatokat. Ugyanígy az 1983 tavaszára tervezett Világtalálkozón kell majd megválasztani a Magyar Zsidók Világszövetsége központi elnökségét. Ezek a forrásban levő problémák azonban nem kerülhetnek a megvalósulás útjára egység, szoros együttműködés és kölcsönös tájékoztatás nélkül. Nincs egyetlen olyan égető sorskérdése sem az egyetemes magyar zsidóságnak, amelyet egyéni elgondolás alapján megoldani lehetne. Senkinek sincs joga a problémákat kisajátítani. Kiemelkedő példa erre a Beth Hatfucot régen húzódó ügye. Mind a mai napig nincs írásbeli megállapodás ezzel az intézménnyel, mi az, amit a régen mellőzött magyar zsidóság valóban akar. Sőt nincs még kialakult, végleges javaslat sem, amelyet a Beth Hatfucot elé lehetne terjeszteni elfogadás végett. Vitán felül áll, hogy a témának Izraelen kívül élő magyar-zsidó szakértőit is meg kell hallgatni a terv kialakításában. Fel kell állítani a munka anyagi alapjainak tervezetét. Sok minden egyéb vár tehát még megvalósításra, de ehhez mindenekelőtt egy szükséges: haladéktalanul induljon meg a levelezés a tagozatok között a tervek végleges formába öntése céljából. ellen. Viet Nam képviselője szintén fontosnak tartotta, hogy felszólaljon a szörnyű izraeli terror ellen, — de széke mögött ott ült a kambodiai lerohanás fekete lovasa. A Szovjetunió — mondani sem kell - erőteljesen támadta Izrael agresszióját, de eltekintve Oleg Trojanovsky nagykövet szimpatikus megjelenésétől, a világ egészségesen gondolkozó közvéleményében nem ért el sikert. Szokásunktól eltérően optimisták vagyunk: A világ békeszerető népei abba az irányba fejlődnek, hogy a terror é sszemforgatás erőit elutasítvaaz együttműködés és a testvéri szeretet útjára lépnek s talán végre felvirrad az áhított békekorszak. Az amerikai belpolitikának és ezen belül közvéleményének három témája van. A számunkra legfontosabb vita Jeane Kirkpatrick, Egyesült Nemzetekben fődelegátus szerepével kapcsolatos: a State Department régi szellemben élő, az állami apparátusban visszamaradt, sötét erői ismét megkísérlik visszahozni a múltat: szeretnének éket verni Haig külügyminiszter és a professzornő között.Dicstelen próbálkozásuk sikertelen lesz: Kirkpatrick szereplése a Biztonsági Tanácsban minden magasztalást megérdemel. Reagan elnök, mint hősnőről nyilatkozott róla, Haig pedig sajtónyilatkozatban cáfolta meg állítólagos munkatársainak állítását, hogy a fődelegátusnő Haig-gel ellentétben hajlandó lett volna súlyosabb Izrael-ellenes határozatot is elfogadni. A konkolyhintés sikertelensége is táplálja azt az érzésünket, hogy jó úton haladunk a kibontakozás felé... A másik vitatéma közéletünkben Jacobo Timerman, az argentin zsidó ellenálló szereplése, aki Argentínát nyílt antiszemitizmussal vádolja, szemben itteni ellenzőivel, akik az ott élő zsidóság érdekében kíméletesebb hangot szeretnének megütni. A helyzetet nem ismerjük eléggé annyira, hogy hozzászólhassunk, viszont általában az az elvünk, hogy elmúlt az a kor, amikor kifogásokat véka alá kelljen rejteni, csak azért,hogy a megbékélés, sőt meghúnyászkodás szellemét mutassuk... Az amerikai diplomácia kezdeményező törekvésének visszatérésére jellemző a harmadik tárgykör, amely Bush alelnök franciaországi látogatásában rejlik. Ma az amerikai kormány félelem, ingadozás nélkül reagál minc’-ii olyan megnyilvánulásra a világban, amely a demokrácia érvényesülésének ártalmára lehet. Bush nem félt annak kinyilatkoztatásától, hogy Amerikát aggasztja a kommunisták bevonása a francia kormányba, mert ez hatással lehet más európai országokra ugyanilyen irányban. Ez a nyilatkozat Reagan uralomra jutása előtt elképzelhetetlen lett volna. Ma az Egyesült Államok külpolitikájának középpontjában a Szovjetunió térhódításának megakadályozása áll s ezt az amerikai kormány felelősei nem rejtik véka alá. flRST CLASS MAII BELPOLITIKAI FIGYELŐ UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK Valószínűleg mindenki ismeri a Biztonsági Tanács döntését Izraelnek az iraki atomkohó ellen intézett bravúros támadása ügyében. Az alábbiakban nem is a tíz nappal ezelőtt hozott határozat körülményeit kívánjuk ismertetni, hanem inkább általános felfogásunk alátámasztását bizonyító tényekre szeretnők olvasóink figyelmét felhívni. Azt valljuk ugyanis, hogy a történelem malmai, ha lassan is, de ő r ö 1 n e k ... Az Osirak-atomkohó elpusztításának szinte minden érdekelt állam örül. A Biztonsági Tanácsban folytatott vita már-már a komikum határát súrolta. A világ hamisságban egyesült nemzetei egymással versenyeztek — 50-en felüli számban jelentkeztek szónokok —, hogy Izrael szemtelen, vakmerő, az Egyesült Nemzetek alapszabályait semmibe vevő, ismételt terrortámadását elítéljék. A szónokok között, nem kis számban, természetesen az alaphangot azok az államok vitték, amelyek terrorben iskolapéldát mutatnak a világnak. Végighallgattuk az ülés sorozatot, de annak az izgalomnak a jelét, amelyet az Izraellel kapcsolatos más ülések jellemeztek, — a nyomát sem tapasztaltuk. Jeane Kirkpatrick, Amerika fődelegátusának szempillája sem rezdült az elhangzott szitkolódzások során, Blum Jehuda izraeli nagykövetnek arcáról pedig egy pillanatra sem tűnt el a gúnyos mosoly. E két fődelegátus felszólalását az iskolákban a szónoklattan óráin éppen úgy tanítani kellene, mint Abba Even beszédét 1967-ben. A szemforgatás példátlan szóözönében a nyugati képviselők nyilvánvalóan szégyelték magukat, de mi mást tehettek? — „együtt futottak" az arab államok s a harmadik világhoz tartozó tagokkal. Két felszólalásra azonban rá kell mutatnunk: az egyik az olasz delegátusé,akinek állama hozzájárult az iraki atomkohó építéséhez, a másik pedig - s itt közelálló hirokat kell érintenünk - Rácz Pál magyar fődelegátusét. Az olasz delegátus szemmel láthatóan feszengett székében. Hangoztatta, hogy kormányát „mély aggodalommal" tölti el az izraeli légitámadás és azt a reményét fejezte ki, hogy a Tanács olyan határozatot fog hozni, amely az erőszaknak a jövőben véget vet. Rácz Pál nagykövet pedig nem követte stílusban a szovjet blokk hangját, noha - ami természetes volt - a támadást agressziónak minősítette ugyanúgy, mint a többi szónok, viszont beszéde pozitív irányú volt abban a vonatkozásban, hogy a közelkeleti békét helyezte felszóiásának középpontjába. Ezzel kapcsolatosan támogatta a Szovjetunió javaslatát közelkeleti béketárgyalásokra, - valamennyi érdekelt fél bevonásával. Bátran állíthatjuk, hogy amerikai fődelegátus az Egyesült Nemzeteknek még sohasem fejezte ki magát közérthetőbben Izrael támogatásában, mint Jeane Kirkpatrick. Ismerjük Patrick Moynihan felszólalásait, valamint az Izrael-barátságban nem túlságosan élenjáró Scranton volt szenátor, fődelegátus megnyilvánulását az entebbe-i akció tárgyában, amikor kijelentette, hogy Izraelt milliárdok csodálják az akció bravúrja folytán s ő egyike ezeknek a csodálóknak. Mindezek a felszólalások azonban eltörpülnek az amerikai fődelegátusnő mostani megnyilvánulása mellett. Nem beszélve a Carter-kormányzat dicstelen külpolitikai vonalvezetéséről, arra még nem volt példa, hogy amerikai képviselő kijelentse: „az Egyesült Államok kapcsolata, elkötelezettsége Izraellel szemben jólismert a tanácstagok előtt. Izrael fontos és értékes szövetséges. Semmi sem történt, ami ezt az érzésünket megváltoztatná. Ronald Reagan kormánya büszkén vallja Izraelt barátjának, szövetségének." Reagan elnök szavait idézte, amelyek szerint Izraelnek megvolt az oka, hogy őszintén higyjen lépésének védekező voltában. Mi pedig valljuk, hogy a történelem malmai, ha lassan is, de őrölnek. A szégyenteljes, Carter-féle külpolitikai korszakban hirdettük, hogy Amerikának és Izraelnek a védekezés helyett támadásba kell lendülnie, fenyegetnie kell az Egyesült Nemzetektől való visszavonulásukkal, ha az arrogancia, a terror szelleme nem változik meg. Jeane Kirkpatrick és Blum Jehuda hangjában ma már ez nyüvánul meg. Normális ésszel senki sem fogja elhinni, hogy Izrael imperialista, támadó jellegű állam, amely igája alá akarja hajtani a békeszerető arab államokat. Irak külügyminisztere maga sem ütött meg durva hangot, mert az irani-iraki háború árnyékában kellett panaszkodnia az izraeli aggresszió PROF. AUGUST ttOGUAS 177 SOMERSET S3. P.Q.B. IOS4 KE» BHONSíCK K. I. 1.8903
