Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)

1981-06-01 / 6. szám

1981 június 1. NEW YORK I FIGYELŐ DR. FABIAN SÁNDOR: AZ ELSŐ ANTISZEMITA SAJTÓPER SZÁZESZTENDŐS ÉVFORDULÓJA ISTÓCZY GYŐZŐ A VÁDLOTTAK PADJÁN KORRAJZ II. KOSSUTH LAJOS AZT ÜZENTE... Istóczyék sötét korszakában Kossuth Lajos, a magyar polgári szabadság és jog­­egyenlőség legendás hőse Turinban élt száműzetésben. Arany János ekként méltatta a turini remetét: S távol hol citrom és narancs virulnak Honán kívül él a legnagyobb magyar. Hozzá is eljutottak a magyar hazában dühöngő katasztrófális események zívbe­­markoló hírei. Kossuth azúttal sem maradt tétlen. Felemelte bölcs szavát. A PESTI HÍRLAP első oldalán közölte a messzeharsogó szóza­tot:- A zsidógyűlölet a középkor sötét­ségének a hagyománya. A nép érzi a nyo­mort, de nem tud magának okairól beszá­molni. Ekkor előugrik az úszító, a lázító és azt rikácsolja:megmondom én neked, mi a te nyomorod oka: a zsidó! S természete­sen az a visszhang kél: üssük a zsidót ! Kemény kézzel le kell számolni azzal a gyáva, lázító bűnösséggel, amely a haza szent szimbólumát tartja maga elé védőpaj­zsul s amikor bűnt követ el, akkor a haza­­szeretet köntösébe öltözik, hazafias felbuz­dulásból bujtogat és gyújtogat. Az antiszemitizmus vezérei csak ad­dig látnak, ameddig egyiknek a szenvedé­lye, másiknak személyes érdeke, harmadik­nak szereplési vágya terjed. Nem akarják észrevenni, hogy akár a fajt, akár a vallást üldözik a zsidóban: a rádobott kővel az egész nemzetet sújtják. Mulasztással is lehet bűnt elkövetni. Ha a kormányzat nem lép fel azonnal és határozottan a gyújtogatókkal, az izgatók­­kal szemben: helyrehozhatatlan bűnbe esik. A messzi távolból aggódó lélekkel üzenem az ősi római igét: PERICULUM IN MÓRA, magyarán: VESZEDELEM A KÉ­­SEDELMBEN. A TÁRGYALÁS Tisza Kálmán ült ekkor a miniszter­­elnöki székben. Megszívlelte Kossuth intel­mét. Előző cikkemben azt is megírtam, hogy statáriumot hirdetett és utasította az igazságügyminisztert, hogy a főkolompost, Istóczy Győzőt ültesse a vádlottak padjára. A régi Pest ósdi TÖRVÉNYHÁZÁ- nak legterjedelmesebb helyiségébe tűzték ki az esküdtszéki tárgyalást „Istóczy Győ­ző vádlott ellen sajtó útján elkövetett izga­tás bűncselekménye miatt." A termet zsúfolásig megtöltötte a hallgatóság. Szemmel láthatóan nagyobb részt Istóczy hívei és követői. A közönség egy része a folyosóra szorult. Rengetegen maradtak az utcán és az épület előtt harsá­nyan, hangosan tüntettek Istóczy mellett és a zsidók ellen. A tanácselnöki székben az ősz Térffy Béla ült, A vádat Fekete Ödön főügyész­helyettes képviselte. Istóczy védelmét Pa­­tay Endre látta el. PATAY ENDRE ! Ha nem csal az emlékezetem: a tiszaeszlári bűnügy nyír­egyházai tárgyalásán ugyanez a Patay End­re képviselte Solymosi Eszter anyját. És még egy emlék... Lévai Jenőnek, a magyar zsidók szen­vedéseiről írt FEKETE KÖNYVÉBEN ol­vastam, hogy a hírhedt terrorista bombás Patay Endrének a Toldi Ferenc elemi isko­lába telepített különítményénél zajlottak le a legborzalmasabb rémtettek. « Hja! Nincsenek véletlenek. Az együvé tartozó szálak összefutnak. AZ ESKÜDTEK KISORSOLÁSA Mielőtt a tárgyalásról beszámolnék, a tisztánlátás érdekében előre kell bocsájta­­nom a fontos körülményt: miként alakul meg az esküdtbíróság? Az esküdtek lajstromából sorshúzás útján állítják össze az ítélkező bíróságot. Az ügyészt és a védőt „visszavetési jog" il­leti meg. Amikor a tanácselnök egy-egy nevet felolvas, a védő és az ügyész minden kommentár nélkül nyilatkoznak: „elfoga­dom", „visszautasítom." Harminc név kisorsolása után akként szelektálnak, hogy összesen tizenkettő ma­radjon. Ez az összeállítás életbevágóan döntő jelentőségű. Az ügyész is, a védő is ugyanis arra törekszenek, hogy a véleményük sze­rint nekik kedvező személyek kerüljenek az esküdtek székébe. Világosabb a kép, ha megemlítem, hogy Patay Endre védő például visszauta­sította a nagytudású Bókay Árpád egyete­mi tanárt meg a tekintélyes Rákosi Jenőt, de fajvédő szíve minden melegével elfogad­ta Spett Vincét, Haunstaedter Adolfot meg Breschmayer Gottfriedet s hasonlóan csen­gő, sokatmondó nevek viselőit. Szavazategyenlőség esetén a tanácsel­nök szavazata billenti helyre a mérleget. BOTRÁNYOS JELENET A tárgyalás megnyitása után a tanács­elnök számbaveszi a megjelenteket. Felol­vassa a vádiratot, mely szerint tstóczy-egye­­beken kívül- TIZENKÉT RÖPIRAT című folyóiratában lázított a zsidók ellen. Fel­sorolta a cikkek rekriminált részeit:- Kárhozatos karakterrel lopta be magát a zsidóság népünk közé Felhasználja a magyarságot hazánk végpusztulásához vezető átkos manipulációiban. Közéletünk­ben nyomor, szegénység honol mindenfelé az őslakosságnál. Csak a zsidó gyarapszik a mi jólétünk, verejtékünk, életünk árán. -A tanácselnök a vádirat ismertetése után Istóczyt szólítja és felteszi a a per­­rendtartásbn előírt két kérdést:- Megértette a vádiratot?- Bűnösnek érzi-e magát ? Istóczy monoton fahangon válaszol:- A vádiratot megértettem. Majd felemeli a hangját s — mintha valamelyik községben a Piac téren hordó tetején állva, mellét döngetve, szédítené hallgatóit, — ekként felel a második kérdés­re: 7- Nem érzem magam bűnösnek, ad­dig fogom ökölbe szorított kézzel izzón gyű­lölni a zsidót, míg magyar szívem utolsót dobban. — Ebben a pillanatban fülsiketítő lárma robban ki. A hallgatóság nagyobbik része felugrik helyéről. Ütemesen tapsolnak, viha­rosan tombolnak és üvöltenek, ordítanak: ÉLJEN ISTÓCZY! ÉLJEN ISTÓCZY! KI A ZSIDÓKKAL! A tanácselnök felpattan. Mérgesen, élesen, hosszan csenget, míg rendet teremt. Érces, érdes hangon keményen kinyilatkoz­tatja: — Nem tűröm a legcsekélyebb rend­zavarást. Nem tűröm, hogy egyesek maga tartásukkal befolyásolni akarják az esküd­teket. Nem tűröm a tetszés, nemtetszés nyilvánítását. Még egy ilyen jelenet sazon­nal kiüríttetem a termet. -— Most folytatjuk a tárgyalást. Át­adom a szót az ügyész úrnak. — Fekete Ödön főügyészhelyettes, a vád képviselője felemelkedik helyéről és vádbe­szédet mond: — Nincs a gúnynak, kárhoztatásnak, gyalázásnak, megvetésnek az a kifejezése, melyben a zsidóságnak az utóbbi időkben része ne lett volna, — kezdi felszólalását. — De amit Istóczy írt, azt ő jellemezte a legjobban, amikor a képviselő házban azt mondta: C'EST LA GUERRE I Ez már iga­zán harc, az izgatás legmagasabb foka. — — Magyarországon a múltban ismeret­len volt az antizemitizmus. Mi azt a haza­­szeretet akarjuk ebben az országban győze­lemre vinni, amely minden magyarnak egyenlő jogot, testvériséget, szeretetet hir­det tekintet nélkül arra, hogy melyik temp­lomban imádkozik az Istenhez. — — Ebben az első antiszemita sajtóper­ben most hozandó ítéletnek olyan szigorú­nak kell lennie, — fejezte be a főügyészhe­­lyettes vádbeszédét, - hogy elrettentse, el­riassza a hernyókat: ne rágcsálják le az em­beri élet fájáról a leveleket, virágokat és gyümölcsöket. — A tanácselnök szünetet rendelt el, majd Patay Endrét hívta fel védőbezéde megtartására. LAGYMATAG VÉDELEM Patay Endre gyenge ügyvéd, gyatra szónok. Nyilván sajátmaga istiztában van fogyatékos képsességeivel. Édeskeveset nyújt önmagából. Inkább papagály módjára zolgalelkűen zajkózza a zsidókérdés hír­hedt zerzőit. Elcsépelt aforizmákat, üres frázisokat, zázzor megdöntött adatokat melegít fel. Elsőnek Josephus Flaviusnak Istóczy által magyarra fordított könyveiből idéz. Apron alexandriai író műveiből citál „gyöngyzemeket.'" Nem feledkezik meg a Miphalot Elochim meg a Zion Bölcsei köz­ismert zsidógyalázó rágalmairól sem. Amikor már megelégelte a zemét­­dombról öszekapirgált közhelyeket, az es­küdtek felé fordul s emelt hangon ekként zónokol: — Hitem és meggyőződésem, hogy az igazság győzedelmeskedni fog a hamisság felett. Istóczy nem követte el a vádbeii j bűncselekményt. Nem izgatott, nem lází­­' tott. A színtiszta igazat írta. Már pedig i ezért senki se büntethető.- Kérem az esküdteket, hogy hallgas- J sanak a lelki ismeretükre s verdiktjükben I a feltett kérdésre adják meg az egyetlen becsületes választ: nem bűnös. — AZ UTOLSÓ SZÓ A perrendtartás előírásai szerint még egy felszólalás következik. Utolsóként a vádlottnak jogában áll előterjeszteni saját védelmét. Istóczy felemelkedik, színészi pózba vágja magát, karjait átfonja mellén s így szaval:- Nem tagadom, nem szégyelem, hogy az én politikám a zsidóság elleni izzó gyűlölet. A jövőben is minden tőlem telhe­tőt el fogok követni, hogy szabaduljunk a zsidóktól. -- Esküdt urak, az vessen rám követ, aki az én helyemen nem lenne antiszemita.­A VERDIKT A tanácselnök az esküdtekhez fordul. Közli velük, hogy arra kell felelniük:- Bűnösnek találják-e Istóczy Győ­zőt izgatás bűntettében? Igen vagy nem ? Az esküdtek visszavonulnak. Rövid tanácskozás után visszatértek s elnökük harsány hangon bejelentette, hogy Istóczy Győzőt „nem bűnösnek" nyilvánítják. Az esküdtek döntése következtében a bíróság azonnal kihirdette az ítéletet:- Istóczy Győzőt a vád és következ­ményeinek terhe elől felmenti. A hallgatóság egyemberként ugrott fel a helyéről. Hatalmas tapssal fogadták a verdiktet és éljenezték Istóczyt. NINCS ÚJ A NAP ALATT # így festett a Tisza Kálmán által beha rangozott „elrettentő" ítélet. Száz év után nem változott semmi. Ma is antiszemitizmus dühöng az égé2 vi­lágon. Ma is ígérik, szajkózzák, hogy ke­mény kézzel letörik a terrort. S végered­ményben a pipogya kormányok — Izrael ki­vételével — világszerte meghúnyászkodnak. AZ UTOLSÓ KÖZSZEREPLÉS 1923 július 26.-án, amikor a parla­mentben a fajvédőkről vitatkoztak, Vázso­­nyi Vilmos beszédében megemlítette azo­kat az úttörőket, akik Magyarországon el­sőkként hirdették az antiszemitizmust s akik belepusztultak ebbe. Geiger Miklós papképviselő közbe­kiáltott:- Istóczyt koldulni hagyták ! — xxx így történt. Élete végén a hóna alatt cipelt saját kiadású könyveivel házalt. 1915-ben halt meg Budapesten. Még egy kóbor kutya se kísérte koporsóját a temetőbe. #★★★***■**★★★★*★★★★★★*?*★* A ********* i |Red SFulip RESTAURANT 439 East 75th Street New York City (York és First Avenue között) Rezerválás: (212) 734-4193

Next

/
Thumbnails
Contents