Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)
1981-12-11 / 14. szám
1981 december 11. NEWYORKI FIGYELŐ 15 JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ Nali cigarettázva tanulmányozta a társaságot.- Lenne olyan szíves, - hallotta Kollárné hangját, Nali felé fordulva,- hozzon nekem egy italt.Nali azonnal felállt, vitte az italt. Nem tudták egymás nevét. Nali magának is hozott egy italt. Székét közel húzta Kollárné foteljéhez, és cigarettával is megkínálta. Kollárné, mint a legtöbb akkori Kollárné, finom, művelt volt, a magyar mellett még egy nyelvet tudott, fiatal korában zongoraleckéket vett, amit utált a zongoratanárnővel és a zongorán álló metronómmal együtt. Ha néha-néha leült a zongorához, első darabként Beethoven Für Elise-t játszotta.- Politizál ? — kérdezte Kollárné Nali legnagyobb meglepetésére.- Politizálok-e ? - kérdezte vissza Nali. - Az én koromban ? Természetesen nem. Tudja, mi mindent nem tudok csinálni, — folytatta Nali — mert nincs időm. Én dolgozom. Ha az ember fiatal korában politizálni kezd, ez azt jelenti, hogy megfogadta magának, munka nélkül fog élni s pénzhez jutni. Vagy pedig a papája gazdag s szüksége van politikusra, aki hivatalos helyeken elintézi, amit a Papának nem illik. Ismét táncoltak, halkan dúdolva az ismert táncdal dallamát, amelyet a gramofon hűségesen, melegen közvetített.- Mi a neve ? — kérdezte Nali.- Kollár Dezső né. -- Ha egy csinos, fiatal asszonnyal táncolok, semmi sem érdekel, még a férje sem, nem beszélve a nevéről. Szóval, még egyszer: mi a neve ? —- Erzsi, — felelte Kollárné mosolyogva. Nali kissé jobban szorította magához az asszonyt. Kollárné nem tiltakozott, de nem is volt oka reá. Nincs törvény, mennyire szoríthatja a táncoló férfi magához partnerét. A nőnek viszont Íratlan joga van egy kis mozdulattal tiltakozni, ha nem akar túl közel lenni a férfihez. Ha viszont akar, akkor ez már más dolog. Ismét leültek. Kollárné a második italtól ésa tánctól kissé piros lett, ami megfiatalította, bár erre - 32 éves lévén - nem volt szüksége. Nali azonban csak 22 éves volt, akinek szemében a 32 éves, tapasztalatokkal telített asszony furcsa érzést váltott ki.- Hány éves? — kérdezte Nali minden átmenet nélkül.- Ezt nem szabad egy nőtől kérdezni. -- Lehetséges, de mégis szeretném tudni, ezen kívül azok közé tartozom, akik szeretik azt csinálni, amit nem szabad.- Nali, maga még túl fiatal, de már elég öreg, hogy megtanulja: a mai világban sok mindent jó lenne csinálni, de nem szabad. —- Erzsi, lehet, hogy Magának igaza van, de a válaszom az, hogy még eléggé fiatal vagyok ahhoz, hogy hibákat követhessek el, mint például a második táncnál, amikor sokkal jobban szorítottam magamhoz, mint az elsőnél s így pontosan tudom, milyen formája van a mellének s hogy mérhetetlenül meleg. — Erzsi zavartan a cigaretta után nyúlt s lopva körülnézett, hallotta-e valaki Nali megjegyzését.Senki sem hallotta, mert mindenki hangos volt. Erzsi csak egy pillanattal később szólalt meg:- Fiatalember, nem gondolja, hogy maga egy kicsit szemtelen? -- Miért ? - kérdezte Nali naivan. Nem tudta Jiogy Erzsinél hamarabb fog célhoz jutni, mint gondolta.- Miért? — kérdezte újra s mert nem jött válasz, így folytatta: — Talán hazudtam? Aha, ez megint valami, amiről nem szabad beszélni. — Erzsi felállt s vette a táskáját.- Bocsánat, — mondta s a fürdőszobába ment. Nali lusta pillantással tanulmányozta, amint áthaladt a szobán. Szép, de egyszerű ruhát hordott, amire az aszszonyok azt szokták mondani, hogy finom s mindjárt megállapítják, melyik elegáns, drága belvárosi szalonból került ki. Csinos volt, de nem annyira, hogy ha egy férfi róla beszél, akkor bizonyos, hogy elsőnek finom viselkedését, szép ruháját, ápolt haját említi s csak azután Jiogy szép asszony. xxx Nali sokszor dicsőítette a nő férjét, illetve barátját. Hosszú évek múlva ráébredt, hogy ez még közelebb hozta a nőket, akik mindent akarnak hallani, csak azt nem, hogy dicsőítik azt, akit megcsalnak. Kollárné egyedül jött az összejövetelre, mert férje elfoglalt volt, de megígérte, hogy amilyen hamar csak tud, — jönni fog. Dr. Kollár Dezső ügyvéd volt. Nali ezt Kollámétól tudta meg, akit egy szendvics és egy ital elfogyasztása után felkért táncolni. A tánc után Nali nem messze ült le Kollámétól, aki, mint egy doromboló cica, az egyik fotelben ült, majdnem elveszve. TIZENKETTEDIK FEJEZET Nali egyedül volt s feladta magának a kérdést: Ha most elmennék és soha többé nem látnám Erzsit, majd pár hónap múlva próbálnám magam elé képzelni, hogy fest Kollár Dezsőné, jobban mondva: Erzsi? Pár pillanat gondolkodás után Nali megadta saját magának a választ. Erzsi balkezén, a brilliáns gyűrű felett volt egy inkább vörös, mint barna színű, csúnya anyajegy, amit Nali, azt hitte, sohasem fog elfelejteni. Erzsi kissé sokáig maradt a fürdőszobában. Nali nem volt bizonyos benne, hogy túl messzire ment-e vagy tényleg szemtelen volt. Erzsi még mindig nem jött vissza. Nali felállt, s a konyhába ment. Rezsi és egy-két barátnője újabb szendvicseket készítettek. — Nalikám, eleget ettél? — kérdezte Rezsi. Kóstold meg ezt, nagyon finom. -Nali vett egyet s az ablakhoz húzódott, hogy ne legyen útban. Kinézett az ablakon. Csodás illetők jöttek a Dunapart felől. Tavasz volt, de Nali túl cinikus volt, semhogy bevallotta volna magának, hogy nem boldog, annak ellenére, hogy megelégedett volt, nem félt a jövőtől s tudta, hogy harcolni fog a Sors ellen a jobb jövőért. — Milyen a szendvics? - szólalt meg Erzsi Nali háta mögül. — Rezsi azt mondja, hogy nagyon ió.— Nali nem válaszolt, hanem ezt mondta: — Azt hittem, megharagudott. — — Isten őrizz! En nem haragszom, csak a Maga tempója túl gyors nekem. -— Örülök, hogy nem haragszik. Még van egy utolsó kérdésem, mielőtt újra jjedten a fürdőszobába menekül. -— Halljuk, — mondta Erzsi naivan. — Kérdésemre csak egy szóban válazoljon. - Nali közelebb lépett Erzsihez shalkan ezt kérdezte: — Igen vagy nem? -Erzsi elpirult. Természetesen és bizonyosan nem ! — mondta. Nali nem tudta azonnal megállapítani, hogy Erzsi hangjában mennyi a védekezés s mennyi az igazi támadás. Az asszony megfordult s visszament az ebédlőbe. Pár perc múlva Nali is bement a zobába. Azonnal megállapította, hogy az Erzsivel beszélgető, 50 év körüli férfi nem lehet más, mint dr. Kollár Dezső.A férfi sötét szürke ruhát viselt. Sötét vörös nyakkendőt és természetesen fehér inget hordott. A kabát felső zsebéből sötét vörös zsebkendő kandikált ki. Dr. Kollár elegáns volt. Pakompartja fehéredni kezdett. Nalinak sokszor volt az a benyomása, hogy számos férfi őszre festi pakompartját, mert tudja, hogy ezzel erősen hat a nőkre. Röviden:Erzsi férje úgy festett, hogy mindenki automatikusan Kollár doktor úrnak kellett őt szólítania. — Ne törődjél vele Nali, - mondta saját magának. Nem zégyen, hogy ilyen nő nemet mond neked, akinek üyen férje van. Gazdag, ügyvéd, autója van. Bizonyosan művelt, vonzó. Ezzel szemben te mi vagy? Kiléptél az iskolából, 8-10 órát dolgozol naponta. Mikor fogsz művelődni, könyveket, újságokat, magazinokat olvasni? Te sohasem lehetsz ugyanazon a színvonalon/nint a bátyád, aki tanul és zenei magánleckét vesz, vagy mint Sanyi unokabátyád, aki már a Társdalmunk - hetilap tagja,vagy Weil Ali unokaöcséd, aki három évvel ezelőtt első regényével megnyerte a Mikszáth Kálmán irodalmi díjat. Nali nem harcolt ilyenfajta gondolatok ellen, de mindig a Jozef borbélyra gondolt, aki Budakeszin, ahol gyerekkorában nyáron szobát béreltek, kis üzlethelyiségében hosszú éveken át gürcölt, amig végre egy házra való földet tudott venni. Egy szép napon hasmáit téglákat, öreg ajtókat, összetört ablakrámákat kezdett összevásárolni, amiket a biciklijén hordott haza. Három és fél év után, minden segítség nélkül, felépítette saját palotáját. A földszinten úrifodrász üzletet, az első emeleten saját két hálószobás lakását. Három évig nem látta őt Nali. Amikor három év után találkozott vele, Jozef kicsit megöregedett, haja őszbevegyült, bár nem lehetett több/nint 45-47 éves és kicsit meggörnyedve járt. Boldogan mutatta Nalinak a házat pincétől-padlásig. — Na, mit szól hozzá? - kérdezte büszkén. — Gyönyörű, - válaszolta Nali őszintén, mert tudta, hogy Jozef mindezt egyedül építette fel. Miért csinálta mindezt Jozef? Érdemes volt évekig gürcölnie? - kérdezte Nali snem is várt válaszra, de az azonnal jött, - erős, férfias hangsúllyal, ami Jozef részéről furcsa volt, - az egyszerű, falusi borbélytól, aki mindenkivel szemben udvarias volt, szépen megköszönte a borravalót, pedig az sokszor olyan kevés volt slealázó, hogy legszívesebben visszaadta volna, egy-két kevéssé udvarias szó kíséretében. — Természetesen érdemes volt, mert be akartam bizonyítani gyerekeimnek, hogy nem csak egyszerű fodrász vagyok, hanem házat, igen erős otthont tudok felépíteni egyedül, a két karommal, mint igazi férfi, ahogy a regényekben meg van írva. — — Igaz, nem vagyok senki, — gondolta Nali, — csak egy 22 éves, álmokkal teli fiatalember, aki repülni szeretne, de minél többet gondolt Jozefre, annál bizonyosabb volt, hogy nem kell félnie a jövőtől. Nem volt művelt, de intelligens. Tudta, hogy az iskolát végzettek túlnyomó része elfelejti, amit tanult, amint elhagyja az iskolát.De— gondolta Nali,- most a legjobb az egész Erzsi-ügyet elfelejteni.— — Már haza mész? - kérdezte Rezsi megbocsájtóan^nint aki tudja, hogy Nali nem ülik ebbe a társaságba. — Rezsikém, ettem, ittam, táncoltam a barátnőiddel, de ami elég, az elég. — — De úgy láttam, Erzsi nem volt ellenszenves ? — — Erzsi? Erzsi? -— Kollárné, — mondta Rezsi, — nálam nem tudsz színészkedni. — — Jó éjszakát, Rezsikém, mennem kell, a visontlátásra. — — Nali, maradj még egy kicsit, mert úgy tudom, Dezsőnek el kell mennie s megkérte Tibit és Évát, hogy kísérjék haza Erzsit. — Nali visszament az ebédlőbe. Tényleg, Erzsi ismét egyedül volt és cigarettázott. Nali a kis asztalhoz lépett, ahol a gramofon játszotta a slágereket és tanulmányozni kezdte a lemezeket. — Akar táncolni ? — kérdezte Erzsi, megint Nali háta mögött. Nalinak mosolyognia kellett: mindez úgy játszódott le, mint az amerikai filmekben. Nali nem felelt. Letette a kezében levő lemezt, átölelte Erzsit é stáncolni kezdtek. Amikor kezük összekapcsolódott, Nali érezte, hogy Erzsi kezében egy kis papirszelet van, amit átutalt Nalinak. A tánc végeztével Nali bocsánatot kért, a konyhába vonult, kibontotta a gyűrött darab papirost, amelyen ez volt írva: Telefon: 941-11. Nali boldog volt és Jozefra gondolt. xxx Akácfa utca 16 alatt lakott Kovácsné egy háromszobás lakásban. Férje tüdőbajban meghalt. Az asszony szerencséjére a lakásnak két bejárata volt. Egyik a konyhába, a másik az előszobába vezetett, ahonnan két lépé a nyíre volt egy kis szoba.Ezt bérelte ki Nali egy-két órára. Bizonyos kopogásra Kovácsné felzárta az ajtót és eltűnt a konyhában. Nali a szoba asztalán hagyta a pénzt anélkül, hogy Kovácsné látta volna, kivel jött fel és kivel töltötte el az időt. (Folytatása következik)
