Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)
1981-11-16 / 13. szám
1981 november 16. NEWYORKI FIGYELŐ 15 JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ NYOLCADIK FEJEZET Nagyszerű, ha világos út van dotted, de ez nem dég: tudnod is kell, hogy merre kell menned. Nali sokáig gondolkodott Stein bácsi ötletén. Félre tette agyának egyik sarkába, majd egy ízben megkérdezte a Mamát: — Lina néni New Yorkban lakik ? — — Igen. Azt hiszem, minden zsidó New Yorkban lakik. — — Mióta nem láttad Lina nénit ? -— Lina néni volt köztünk a legfiatalabb s mégis ő volt az első - azt hiszem, 18 éves volt aki nagyapád szigorú vallásossága miatt elment hazulról. — — S a nagymama engedte ? — — A nagymama beszélte rá, ugyanúgy, mint minket, de mi nem akartuk őt egyedül hagyni a nagypapa miatt. -— Ezt sohsem tudtam. S aztán mi történt ? -— Nalikám, majd máskor, de mondd csak, miért érdeklődsz Lina néni után ? — Nali nem válaszolt azonnal, de látta a Mama szomorú szemén, hogy jól tudja, miért kérdi. — Szeretnék Amerikába menni, — mondta Nali halkan. — A zsidók szeretnek vándorolni.. —-Nem mindig .Mama. Legtöbbször zavarják őket.— Ki zavar téged ? — — Sok minden sa nácik erősödnek... — Mama lassan itta a teáját smint mindig, harapott hozzá egy kis kockacukrot. — hÉzd, Nali ti mind jók vagytok. Rezsi angyal, de ajnos, Márton az egész élete. Pepsa mindig gyengélkedik, nem rég ment át operáción s Izsó, hiszen tudod, mennyit senved szegény a lába miatt. -Mama kis zünetet tartott. Nali várt és csodálkozott. Mert a Mama még sohsem bedéit vele ilyen komolyan és ilyen sokáig. — Nalikám, te sokszor haragudtál reám, mert talán egy kicsivel mindig többet adtam Izsónak? — — Természetesen nem, - felelte Nali hirtelen sárrá gondolt, hogy igenis, milyen sokszor haragudott a Mamára emiatt. Nem bánta, de mégis fájt, hogy mindig, mindig Izsó kapta a csirkecombot s ő a zárnyakat. Sok minden ilyen és hasonló dologért haragudott a Mamára, de sohasem Izsóra. Tudat alatt Izsó imponált neki, a nyugalmával, arisztokratikus viselkedésével, - ahogy a família mondani zokta. Főleg pedig az imponált Nalinak, hogy Izsónak sin te állandó fájdalmai voltak, de erős férfiként,sohasem panazkodott/nég akkor sem, ha hónapokig ágyban kellett feküdnie .csigával a lábán. Néha kék zeme bepárásodott, de nem panaszkodott...- Nali, te vagy az egyetlen, aki igazán segíteni tudsz, — mondta a Mama. Ne menj, hizen olyan kevés időm van még hátra... — Nali nem gondolt többé a kivándorlásra, de nem felejtette el... KILENCEDIK FEJEZET A tisztességes ember akkor is fizeti a házbért, ha nincs is pénze. Nali Budapesten zületett, mégsem vált magyar állampolgárrá, mert zülei Lengyelorzágból zármaztak. A háború után, amikor Magyarorzág önálló állam lett, — megtűrték a már ott élő lengyel zsidókat, de nem adtak nekik állampolgárságot. A lengyel zsidóknak minden év januárjában jelentkezniük kellett az idegenellenőrző hivatalnál, ahol mindig csak egy évre hoszabbították meg tartózkodási engedélyüket. A Paulay Ede utcai házban, ahol Naliék laktak, volt a TITÉN EMESZ-egyesület, ahol összejöveteleket, kis eáoívőket, kultúrelőadásokat rendeztek sa nagyünnepeken imádkoztak. Ezt a nagytermet adták ki évente a lengyel konzulátusnak, hogy a lengyel függetlenségi ünnepet ott tarthassák meg. Naliék zolgáltatták a zongorát. Az est fénypontja volt, amikor a négytagú zenekar rázendített Chopin Polonaise-ének melódiájára. A párok — a hölgyek hosszú estélyi ruhában, a férfiak pedig frakkban vagy zmokingban, egyetemi diáksapkájukat baljukban zorongatva, körbe-körbe masírozni kezdtek. Ez fél óráig tartott. A lengyel zsidó családok fiainak nem kellett magyarországi katonai zolgálatra bevonulni, de a lengyel hadseregbe be kellett vonulni Magyarorzágból soha, egyetlen zsidó fiú sem vonult be lengyel katonai zolgálatra, mert ezt a budapesti lengyel konzul egy kis pecséttel intézte el. Ezért kapták a termet s a zongora használatát — ingyen. Schön bácsi, Nali nagybátyja, aki a Titán Emeszegylet elnöke volt, sok mindent tudott elintézni a lengyel és a magyar hatóságoknál is. Ő intézte el ezt az akciót is a lengyel konzullal, amiért ezer és ezer zülő foglalta nevét mindennapi imájába. Múltak a hetek, a hónapok sNali fizetése sokat segített a házbérkifizetésében, a Mama orvosságának bevásárlásában. Mindenki megpróbált kevesebbet költeni, mint régen, egyedül a Modern és Breitner cég főnöke, Stern Alfréd és négy fia éltek úgy, mint évekkel azelőtt. Stern úr 75 éves volt.Naponta bement az irodába,de az üzletet Szüárd Ernő, Stern Nándor, Leó és Imre vezette. Mindenki tudta, hogy Szüárd Ernő kikere ztelkedett, - csak Stern Alfréd nem. Egyedül Ernő volt nős. Nándornak viszonya volt minden női irodai alkalmazottal. Viszonyain kívül azon is dolgozott, hogy ne lásson kövérkésnek,de sikertelenül. Leóról senki semmit sem tudott. Sohasem látták nővel. Keveset beszélt, sokat dolgozott s igazán boldog csak a „szezonban!' volt, mert oka volt ezáltal, hogy este 10 óráig maradjon az üzletben. Imre volt a legfiatalabb. A Mama fiatal korában meghalt, Stern Alfréd sohasem nősült meg újra. Lassanlassan Imre lett a „hostess-“. Ő adta fel a rendelést telefonon, hogy mennyi húst, müyen fűszert küldjenek. Imre küldte a soffőrt a piacra friss gyümölcsért. A négy fiú mindenben különbözött, egy kivétellel: mind a négy hipochonder volt s ezért sok orvos, patikus barátjuk volt. Legjobb ismerősük Bader Miklós volt, aki en gros árulta az orvosságokat. Az orvosság vásárlás olyan méreteket öltött, hogy Hoffman Laci, akinek a munkája a rendelések összeállítása volt, nagyon ritkán állított össze rendelést, mert akkor jött az üzletbe, amikor akart s félóra múlva ment az orvosi rendelőbe, vagy ha az orvos a kórházban volt, akkor oda s onnan az orvosi raktárba. Ez fél napnál is tovább tartott s így lett lassan Laciból titkár, vagy ahogy az üzletben hívták: samesz a Stern-fiúk szolgálatában. Laci volt az egyetlen, akivel Nali összebarátkozott, mert az ravasz volt, mint a róka, de ezt sohasem keverte gonoszsággal. Nem volt angyal: először saját helyzetét próbálta kidolgozni, — aztán mindenki másnak a legjobbat kívánta s ha tudott segíteni, — segített. Szemüveges, színtelen hajú, nagyon csúnya fiú volt, de ez nem jelentette azt, hogy ne imádja a nőket. Sok női telefonhívást kapott, amit próbált halkan, diszkréten lebonyolítani, hogy úgy fessen az ügy, mintha olyan nővel beszél, akivel viszonya van, de mint gentleman finoman kezeli. Nali tudta, hogy ezek a női telefonhívások és hátrahagyott telefonszámok 99 százaléka nem más, mint fiatal unokatestvérek vagy irodai alkalmazottak, akiknek Laci parfőmöt és mindenfajta piperecikket szerzett be „nagyban." Laci nem akart tudni arról, hogy a „nőkénél azért van csak sikere, mert a lányok fiatalok voltak, legtöbbjüknek tehát nem volt elegendő pénze, viszont szerették a piperecikkeket. Laci ezt a reá nézve nem hízelgő helyzetet egy csapásra úgy akarta megváltoztatni, hogy Magyarország akkori legnagyobb napüapjába, a Pesti Naplóba feladta a következő hirdetést: Leveleznék fiatal leánnyal, TAVASZ jeligére. Poste Restante. A következő héten, hétfőtől péntekig 36 levél érkezett Tavasz-jeligére az üzlethez közeli postahivatalba. Laci és Nali 10 napig együtt olvasta, analizálta a rövid-hosszú, sokszor rengeteg helyesírási hibával teli leveleket. Nali végül két levelet magához vett választás céljából. Az egyik EDITH, a másik SORS jeligével várt a válaszra. TIZEDIK FEJEZET Ha valamit szívből csinálsz, ne keresd az okát. •Kedves Tavasz ! Én fiatal vagyok, boldog és megelégedett. Tehát miért írok egy újsághirdetésre, egy idegen fiúnak, akit sohasem láttam s valószínűleg sohasem fogok látni? Ez bolond dolog, de én eléggé fiatal vagyok, hogy bolond dolgot csináljak, meg aztán jó helyzetben vagyok, éppenúgy, mint Maga is, mert ha válaszlevelünk egymásnak unalmas lesz, egy-kettő a papírkosárba fog kerülni, csak a posta csinált műsoron kívül pár fillér hasznot. Ismeretlenül is üdvözli: Sugár Irén. Ez volt a TAVASZ jeligére érkezett első levél, amire Nali a következőket válaszolta: Kedves Irén ! Örülök, hogy megérkezett az ifjúság hajójának fedélzetére. Ebben a szellemben üdvözlöm és köszönöm kedves és érdekes levelét. Be kell vallanom: bajban vagyok, mert — unalmas vagyok. Sírok, ha szomorú vagyok 7 egyszerű fiú, üres zsebekkel s hülyén dobogó szívvel. Újból köszönöm kedves, üde levelét s ezúton kívánok minden jót. TAVASZ Tavasz volt. Isteni illatokkal teli tavasz. A gazdag, művelt világ, írók, zenészek, festők, - azt írják, mondogatják, hogy Párizsban van a legszebb, a legillatosabb s szentimentális tavasz. Sokan azt hiszik, hogy a kultúra, a múzeumok, a szép körutak utolsó állomása Bécs. Nem tudják, hogy Budapesten van a legszebb tavasz. A tavasz gyönyörű volt s mégis a zsidó lelkek felett komor felhők kezdtek gyülekezni. 1936-ot írtak. A Führer megvonta a német zsidók állampolgárságát, bevonult a Rajna-vidékre s megalkotta a Berlin-Róma tengelyt. TIZENEGYEDIK FEJEZET Ha tudod, mit akarsz, ne ingadozzál! Nali becsöngetett Rezsi nővére lakásán. Péntek este volt s Nali csak Rezsit akarta köszönteni, mert Márton már régen csak levegő volt részére. Rezsinél vendégek voltak, de ő nyitott ajtót. Nali megcsókolta s már indulni akart a lépcsőház felé.- Nalikám, ne menj, kérlek! A társaságban több a nő, mint a férfi. Két-három férfi csak később tud jönni. Akik itt vannak, lusták táncolni. Gyere be és táncolj egy kicsit. — Nali maradt. A társaság minden tagja 10-15 évvel volt nálánál idősebb. A gramofon az ismert, szentimentális Tenyeremen hordom... című slágert játszotta. Rezsi hangosan bemutatta Nalit: — Hölgyeim és uraim, ez az öcsém Nali. Jó fiú, de ami a hölgyeket illeti, nagy csirkefogó... — Nalinak tényleg sikerei voltak a nőknél, de nem azért, mert „csibésze" volt, hanem mert minden nőt, férjes asszonyt, fiatal lányt, udvariasan kezelt, sok türelemmel s csak akkor kezdte meg az igazi hódító lépéseket, amikor már bizonyos volt a dolgában. Mivel mindez időt vett igénybe, mind a sikerekről álmodó, mind az elkényeztetett nőknek sokszor túl hosszú volt, - tehát ők tették meg az első lépést.- Neked nem számít, hogy a nő férjes, vagy barátja van-e, - kérdezte egy ízben Laci, aki nem volt féltékeny Nali sikereire, hanem titokban tanulni szeretett volna Nalitól, hogyan kell kezelni a nőket. — Természetesen nem számít, — válaszolta Nali filozofikusan, - mert még sohasem mondtam nőknek, hogy szeretem és sohasem ígértem semmit. Mielőtt sikerem volt, sohasem vettem a nőnek ajándékot, sha később vettem is, mindig csak kis semmiséget. —- A nők tudják, mit akarnak s ha viszonyt akarnak kezdeni s ha én is akarom, nem az én kötelességem figyelmeztetni, - folytatta Nali nevetve, de a mosoly mögött sok őszinteség volt. - Nem az én kötelességem mondani, hogy: Nem szép ha kikezdel velem, mert férjed vagy barátod van. S ugyanakkor, ha egy nő tett hidegre, nem sértődtem meg, ha egyidejűleg viszonyom volt egy másik nővel. — (Folytatása következik)
