Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)

1981-02-26 / 2. szám

1981 február 26. NEWYORKI FIGYELŐ 3 S KOÓSA ANTAL: BÁN OSZKÁRRÓL, A MAGYAR BETŰ SZERELMESÉRŐL Sajtószemle BRAHAM PROFESSZOR FŐMÚVÉRŐL Bán Oszkár írói hagyatékát rendez­getem. Régi cikkek, töredező újságkivágá­sok, megfakult levelek százai, ötven év iro­dalmi munkája. Szeretettel simítok ki egy­­egy meggyűrt levélmásolatot. Sokszor aj­kamra tolul a szó, ki is mondom, mert be­szélgetek Vele. A konyha linóleumán irat­halmazok. Turkálok a múltban és néha lá­tásomat megzavarja a könny. Ki volt Bán Oszkár? A magyar betű szerelmese, s a zsidó sors énekese. Kötetei is itt vannak az asztalon: A hajsza végén. Zsidó versek. Húgát, bátyját, kiirtott író­társait, fajtáját elsirató sorok. Zúgolódó, számonkérő, hívő-hitetlen Kaddis minden verse. A költő jajkiáltása, tanúságtétele. A huszas évek elején hagyta ott ha­záját. Belátta, hgy ott nem terem már szá­mára a nyugodt életlehetőség. Mint afféle tollforgató a clevelandi magyar sajtónál próbálkozott. Irt és olvasott. A kitámolygó tízezrek munkásköltőit akkor ismerte meg. Abet Ádám, Olekszó, Mór Péter mellett megismerkedett az amerikai magyar köl­tőkkel is: Kemény Györggyel, Tarnóczy Árpáddal, Pólya Lászlóval, Szécskay Györggyel, Kemény Lászlóval, Mészáros Zoltánnal, Tehel Lászlóval, Rudnyánszky­­val és sorolhatnám a végtelenségig. A sors kedvezett neki. Üzletet alapí­tott drága élettársával, Lonci asszonnyal, de a régi írásszerelem akkor már eljegyezte egész életére. Amikor én megismertem, egy irodal­mi antológián dolgozott. Levélben keresett meg. A levélváltásból látogatások, majd egy életreszóló, mély emberi barátság fejlődött. Lehet, hogy megtiltaná, hogy igaz emberségéről beszéljek, hiszen nem tarto­zott a magukat ajnározók táborába. Mégis úgy érzem, bűn lenne csak úgy tudomásul venni, hogy nincs már. Éppen ezért beszél­nem kell róla. Évtizedekkel ezelőtt elhatá­rozta, hogy felkeresi dr. Pólya László neves költőnk sírját a clevelandi temetőben. A temető igazgatóság jelentette, hosszú keres­gélés után, hogy a költőnek sírját kis kőre­­vésett szám jelzi hosszú évek óta. Bán Osz­kár lármázta fel a magyarság lelki ismeretét! Egy hónap sem telt rá, sírkőavatás volt. Egy becsületes magyar kőfaragó ingyen készítette el a síremléket, amit Nt. Csuto­­ros ref. esperes áldott meg. Az öregúr pedig Pólya verseket olvasott fel a sírnál. A kö­vön a költő egy versének két sora áll, amit a hálás gyűjtő és költőtárs: Bán választott ki a közöny és feledés legyőzésére. Hogy hány nyomorgó magyar költőt segélyezett anyagiakban is? — erről is olda­lakat tudnék mesélni. Egy másik örökbecsű cselekedete volt, az azóta híressé vált Petőfi-Emich ki­adói szerződés hazamentése. Testi-lelki jóbarátja, Kiss József költőnk amerikai ki­adója a magyar-zsidó Milton Smith, eredeti nevén Kupferschmidt szabómester saját szemfödőjéül szánta a levelet. Bán magyar érzéstől indíttatva, rávette barátját a Petőfi ereklye közkinccsé bocsájtására. Ma a bu­dapesti Petőfi-múzeum féltveőrzött tulaj­dona. Oszkárnak két megvalósíthatatlan álma volt. Többszáz oldalas gyűjtését akar­ta Magyarországon kiadatni az amerikai­magyar költőkről. Tudtam, hogy terve az akkori körülmények között megvalósítha­tatlan. Közöltem is vele. Válaszként előbb gúnyos elutasítást kapott, később Keresz­­túry Dezső révén a Tudományos Akadémia irattárába került A gyűjtés két példánya tulajdonomat képezi ma is. Másik megvalósíthatatlan célja: szülő­helyének, dunántúli Pincehely zsidósága életét és tragédiáját szerette volna megírni. Hiába nyomozott Magyarországon és Izra­elben adatok után tetemes anyagi áldoza­tok árán, annak feldolgozásába beleszólt a sors! Az utolsó évtizedben egyéb betegsége mellett időnkint megújuló letargia tette munkaképtelenné. Bán Oszkárt mély barátság fűzte Nt. Vasváry Ödön amerikai magyarságkutató­hoz, Ignotus Pálhoz, Tehel Lászlóhoz, a jeles költőhöz, akikkel folytatott kéziratos levelezése szintén a gyűjtemény rendkívü­liségét jelenti. Élénk levelezésben állt cionistákkal, zsidó írókkal, szerkesztőkkel. Ezeket a le­veleket egy vészkorszakot átélt nő kézira­tos beszámolójával, valamint egy izraeli ifjú hazafi levelezésével Izrael állam szüle­tése idejéből külön kötegeltem. Mindkettő magyar nyelven íródott. Ezeket a rendezés után egy amerikai dokumentumgyűjtő cso­portnak szándékozom eljuttatni, vagy fél­száz zsidó vonatkozású könyvvel együtt. Könyvtárában, amelynek, végakarata szerint s ugyanakkor özvegye jóvoltából tulajdonosa lettem, a sok dedikált példány közt három Fenyő László verseskötet is szerepel. A költő ezeket a köteteket barát­jának: Oszkárnak dedikálta, aztán Cleve­­landba küldte még a 30-as évek elején. A kötetek sohasem kerültek el a címzetthez. Oszkár kutatómunkája közben véletlenül akadt rájuk egy clevelandi városi könyv­tárban. Értékfeláron vásárolja meg azokat. Fenyő a mellőzés ellenére „Budapest köl­tője“' megtisztelő címet viselte a Horthy­­rezsim alatt. 44-ben gyilkolták meg. Lak­helyét ma emléktábla jelzi. Az elmondottak csupán szilánkok Oszkár életéből, minkájáról, céljairól. A költőt őszinte barátság fűzte a Fi­gyelő szerkesztőjéhez. Talán ez indított erre a beszámolóra, továbbá arra az elhatá­rozásra, hogy két verseskötetének megma­radt példányait özvegye jóváhagyásával, közvetlenül a szerkesztőségnek küldessem. Célom volt ezzel, hogy szeretett Barátom könyvei az azokat megbecsülő jnagyar zsi­dók kezébe kerüljenek. Örömmel venném, ha iratai és zsidó vonatkozású könyvei elhe­lyezésére tanácsot vagy ajánlatot kapnék. A múltat megváltoztatni, sajnos, nem tudjuk. Kötelességünk azonban vállvetve azon dolgozni, hogy a vészkorszak torz, embertelen s végtelenségig gonosz szelleme végkép megsemmisüljön, kipusztuljon erről a földről. A magyar-zsidó Bán Oszkár fé­nyes tanújelét adta zsidó és magyar kettős­ségével ennek az együttműködésnek. Ő már eltávozott, folytassuk a munkáját mi, a megmaradottak. Példája kötelez erre. THE POLITICS OF GENOCIDE Azt szokták mondani, hogy Ausch­witz után nem lehet többé új költeménye­ket írni. Ha ez így is lenne, mégis könyvtá­rakat írtak a „század" vagy talán „minden idők legnagyobb bűnéről": a vészkorszak­ról. A jelenleg távozófélben levő nemzedék kötelessége, hogy megmondja az igazságot, megkísérelje kikutatni,hogyan történhetett mindez. Ezzel nemcsak az áldozatoknak, de minden jövő nemzedéknek tartozunk. Igaz, hogy újabb fényderítések nem tehetik az érthetetlent jobban megérthető­­vé, de legalább is szolgálhatják azt az esz­mét, hogy a történteket jobban megérthe­­tővé teszik/. Ezt a feladatot a kétkötetes életmű szerzője különleges képességgel valósítja meg. Azon a területen született, fiatalon keresztülment az üldözteté Sneg­­próbáltatásain, a környezet valamennyi, különböző nyelvében otthonos, szakkép­zettségét tekintve társadalomtudós. Ekként Braham volt valóban a legalkalmasabb sze­mély, aki annak tanulmányozására szentel­hette magát, hogy a tömeggyilkosságnak ezen különös része hogyan történt. A ma­gyar zsidóság sorsát kiemelve, — amely „csak" része volt a millióknak, akik el­pusztultak (800 ezren voltak), a feladatot kezelhetőbbé tette. A sors megrendítő iró­niája, hogy a magyar zsidók — a német, va­lamint osztrák zsidósággal együtt, Európa legmesszebbmenően asszimilált zsidósága — az áldozatok utolsó nagy csoportját képez­te, akiknek csupán néhány hónappal a fel­­szabadulás előtt kellett elpusztulnak. (John H. Herz, a CUNY érdemes pro­fesszorának sajtóközleménye dr. Braham nagy művéről.) A szerző nemcsak a megsemmisítés történetével foglalkozik — ezt pedig a leg­aprólékosabb részletekbe menően, a gettó­ba zárástól a deportáláson és halálmarso­­ket és ellen-összeeskűvéseket, a budapesti „kívülálló" csoportok magatartását és re­­amelyek az akciót környezték. Braham hihetetlen mennyiségű anyagot rostált meg, itt, Amerikában éppenúgy, mint Európá­ban és Izraelben (számosat rendkívüli ne­hézségek között), hogy a német és magyar politika ellenáramlatait, az összeesküvése­ket és ellen-összeeskűvéseket, a budapesti kormányváltozásokat, az elnyomók s az ál­dozatok magatartásának hű képét, az ún. „kívülálló'' csoportok magatartását és re­akcióját, mint amilyenek a Vatikán, a szö­vetségesek, a semlegesek voltak, végül an­nak leírását, mi történt a túlélőkkel, az új­jáépítés és jóvátétel útját, vagy ezek elmara­dását, valamint a bűntettesek felelősségre­­vonásának, megbüntetésének és menekülé­sének történetét is taglalja. Valóban, könyvtárakat írtak s írnak a vészkorszakról. Nem ismerek azonban olyan művet, amely többel járult volna hozzá az anyaghoz, mint Brahamé. Össze­foglaló, egyben részletekbe menő, izgalmas történetként megírva, egyben kimerítő tu­dományos felkészültséggel. Egyformán szól a laikushoz és a specialistához, a történész­hez és a gyakorlati emberhez. Nagy ered­mény e könyv, amelyért nagy hálával tar tozi nk a szerzőnek. ZSIDÓ ÚJSÁGÍRÓ DELEGÁCIÓ UTAZÁSA MAGYARORSZÁGRA Február 9.-én újságírókból álló dele­gáció utazott Magyarországra, ahol február 15.-ig időznek. A delegáció 19 személyből áll, az USA különböző államaiból. Zsidó lapok, folyóiratok szerkesztői, munkatársai vesz­nek részt a delegációban. Magyarországi programmjukban szerepel a MIOK elnök­ségének beszámolója a magyar zsidóság helyzetéről, szervezetéről, intézményeiről, intézmények meglátogatása, szegedi láto­gatás, szociális otthonok megtekinté ^ találkozás dr. Scheiber Sándorral, az Új Élet szerkesztőivel, dr. Borsa Mihállyal, a szociális munka megismerése végett. A MIOK elnöksége vacsorát ad a küldött­ség tiszteletére, amely színházi előadás megtekintését is tervezi: A CHICAGO című ismert zenés színdarabot nézik meg az Ope­rettszínházban. Az újságíró küldöttség visszatérése után beszámol a látottakról, ami elé ér­deklődéssel tekintünk. BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKE BNAI ZION 51. csoportja szeretettel meghívja tagjait és baráta­ikat az 1981 március 1.-én, vasárnap d.u. 2-6 óra között tartandó ZENÉS-TÁNCOS DÉLUTÁNRA. \z Amerika-Izrael Barátság Házának (136 East 39th Street, Manhattan) nagy auditóriumában. Belépődíj 7 dollár(adóból levonható) Kávé, sütemény bentfoglaltatik. Közreműködik a népszerű Budapest­­trió ______, KASSA ÉS KÖRNYÉKE Bnai Zion 59. csoportja szeretettel látja tagjait és barátait az 1981 március 15.-én, vasárnap d.u. 1 órai kezdettel a Barátság Házának nagy auditóriumában tartandó PURIM ÜNNEPÉLYRE. Meleg luncheon, pezsgő, zene, külön terem kártyajáték céljaira. Belépődíj: 18 dollár (adóból levonható). DR. SEIFERT GÉZÁNÉ KITÜNTETÉSE A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa dr. Seifert Gézánénak, a Magyar Izra­eliták Országos Képviselete főtitkárának, az állam és az izraelita felekezet közötti jóvi­szony munkálásában kifejtett eredményes tevékenysége elismeréséül, születésnapja al­kalmából a Munka Érdemrend arany foko­zatát adományozta. A kitüntetést Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke adta át. Jelen volt Héber Imre, a MIOK elnöke. KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSAK. VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA A VÉSZKORSZAK TANULMÁNYOZÁ­SÁRA SZOLGÁLÓ INTÉZET HÍREI A Dr. Braham L. Randolph profes­szor vezetése alatt álló Jack P. Eisner-inté­­zet a City University - Graduate Center ke­retében, az 1981 évben isnét tanfolyamo­kat rendez. Az előadások szabadon látogat­hatók és díjmentesek. March 4 Jewish Reaction to Persecution Through the Ages Professor Jane Gerber, The Graduate School and University Center March 11 Ihe Holocaust in Norway Professor Samuel Abrahamsen, Brooklyn College March 18 Knowing and Not Knowing A Field Study of Nazi Genocide in a Rural Bavarian Community Professor Elmer Luchterhand, Brooklyn College March 25 The Axis Partner Ihat Saved Jews- Japan and the Holocaust Professor David Kranzler, Queensborough Community College

Next

/
Thumbnails
Contents