Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)
1981-09-17 / 11. szám
1981 szeptember 17. NEWYORKI FIGYELŐ IS Bartók Béla Magyarország világhírű zeneszerzője és zongoraművésze volt, Magyarország zenei büszkesége. Legjobb, legtehetségesebb tanítványa sztankhermányi Sztankay Lajos volt. Szegeden zületett, ahol apja a gimnázium igazgatójavolt, ami abban az időben jelentős, tiszteletben tartott pozíciót jelentett. Sztankay Lajos tanára a Liszt Ferenc Zeneakadémián Bartók Béla lett. További zenei hírességek, mint ? Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán és Weiner Leó is ott tanítottak. A Mama egyik legjobb vevője Siklós Elvira volt,aki évente számtalan selyem kombinét, hálóinget, kimonot vásárolt anélkül, hogy az árak iránt érdeklődött volna. Siklós Elvira nagyságos asszony az elegáns, felső tízezert jelentő társaság népszerű tagja volt házassága révén:fiatalon féijhezment Siklós Ernőhöz, Magyarország egyik leggazdagabb bankáljához, aki minden évben tekintélyes összegekkel segélyezte a katolikus egyházat, mint annak hűséges tagja. 48 évvel azelőtt Silberstein Ernő néven született s 13 év múlva a Kazinczy utcai ortodox templomban volt a Bar I !*zvah-ja. A Mama leszállította Siklós Elvira nagyságos asszony legutolsó rendelését, de várnia kellett, mert a minden másnap, a házhoz jövő fodrásznő működött a r°»yságos aszszony hálószobájában. Egy úriember ült még az ablaknál levő kényelmes fotelban, aki újságot olvasott. Az őszülő elegáns úr, amikor a Mama bejött a sobába, letette égő szivaiját. Bólintott a Mama felé, de nem állt fel, mert sejtette, hogy a fodrásznő után bizonyosan a manikűrös vagy masszőrnő lehet a Mama, aki lassan leült a közeli ■*’ székre és a sőnyegre tette kis csomagját. Az elegáns úr újra felvette sivárját és „az úr a po* kolban is úr"' élve alapján megszólalt:- Az én nevem sztankhermányi Sztankay Mihály. Siklós Elvira unokabátyja vagyok. Maga manikűröző Tjött? -- Nem. Egy gyönyörű selyempongyolát szállítok a le- -- Ahá, — mondta Sztankay úr — s tovább olvasta 'újságját. Siklós Elvira jött ki vadonatúj frizurával. —- Hogy festek ? - kérdezte Sztankay urat.- Olyan szép vagy, mint megboldogult anyád volt- Köszönöm, drágám - mondta Siklósné s bontani kezdte az asztalra tett csomagot. Azonnal felpróbálta a nehéz selyemből készült pongyolát, amelynek a hátán óriási kínai sárkány volt hímezve. — Óh, milyen gyönyörű,mondta és megsimogatta a Mama arcát, majd hirtelen Sztankay úr felé fordult sezt mondta:- Mihálykám, ez az aranyos asszony fog tudni neked segíteni. — Siklós Elvira előadta Sztankay úr problémáját, ami 10 percen belül megoldódott. A probléma abból állt, hogy Sztankay úr Lajos fia szeptemberben kell, hogy folytassa zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneakadémián, - de mint 18 éves fiúnak, rendes, tisztességes családnál kell laknia, amit lehetett éppen találni, de az albérlet lényege a zongoiahasználat volt.A Mama és Sztankay úr hamar megegyezett: Lajos a kis aobában fog aludni, ahova — ha nehezen is - beteszik a Stingl-zongorát. Lajos nem fizet majd házbért, hanem annak ellenében zongoialeckéket ad Izsónak és Nalinak. Sztankay Lajos 18 éves volt, de Nali részére felnőtt úriembernek számított, aki előkelő viselkedést hozott magával a vidéki arisztokrata családból. Mindig udvarias volt s annyira finom, hogy még a napi 5-6 órai gyakorlás alatt is nyakkendőt hordott. Nali Sztankay úrnak titulálta. Nagyon megszerette Sztankay urat, mert az sohasem volt mérges vagy ideges, ha Nali nem gyakorolt eleget. Sztankay úr sokat mesélt szegedi otthonáról, a vidékről, - furcsa, érdekes dolgokat, ami talán vidéken természetes volt, de Nali részére új világ tárult fel. Nali szerette Sztankay urat, mert úgy érezte, hogy igazi felnőtt barátja van. Büszke volt, hogy az ő családja az egyetlen zsidó család, akik egy fedél alatt tudnak lakni, békességben, barátságban egy igazi keresztény „gój5-jal. Sztankay úr naponta két órán át skálagyakorlatokat végzett, amitől az egész ház, a szomszédokat beleértve, ideges lett, mert nyáron az ablakok mindig nyitva voltak. Ez a két órai skálázás győzte meg Bálit, hogy ne akarjon zongoraművész lenni. Megfogadta önmagának, hogy odáig A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ fejleszti zenei tudását, hogy zeneleckét adhasson. Az első lecke előtt megkérdezi majd a tanítvány szüleit, hogy mit akarnak csinálni a gyerekből. Ha zongoraművészt, akkor 5-6 órát kell naponta gyakorolnia. Ha pedig azt akarják, hogy tudjon keringőket, könnyű zenét, Lehárt, Kálmánt, egy kicsit Verdit s Offenbachot játszani, akkor napi 3/4 óra gyakorlás elegendő. — Hosszú, nehéz hónapok következtek. A Mama állapota rosszabbodott. Nali élete rohamlépésben kezdett megváltozni. A gimnázium tandíját minden 3 hónapban kellett fizetni. Nali pénz nélkül ment az iskolába. Az iskolai titkárnő tapintatosan Nali tudomására hozta, hogy jobb lesz, ha holnap nem jön, ha nem pénzzel érkezik, mert már öt hónapos késést mutatott a tandíjszámla. Nali 13 éves volt. Nali nem akart pénz nélkül iskolába menni. A Mama ezt mondta:- Nali, menj az iskolába s mondd meg a titkárnőnek, hogy jövő héten hozod majd a tandíjat. — Nali reggel elment hazulról, de nem az iskolába, hanem az Andrássy úti Párizsi Árúház 5. emeletére, ahol ping-pong terem volt, jó meleg és senki sem kérdezte^nirét tölt el hasznos órákat egy 13 éves, iskolatáskával felszerelt fiú. Nali ment iskolába, mert büszke és önérzetes volt. Nem szégyelte magát, de nem ment. 10 nap múlva a Mama megtudta, hogy Nali nem volt az iskolában. Rövid veszekedés után, amelyben Rezsi és Pepi is résztvett a Mama oldalán, Mama, nagyon halkan, szelíden megkérdezte Nalit:- Miért nem mész az iskolába ? —- Mert..., — felelte Nali s abbahagyta a mondatot. Tudta, hiábavaló fáradozás lenne elmagyarázni, hogy nem csak a tandíj hiánya miatt nem akar iskolába menni, hanem mert volt valami a Munkácsy gimnázium légkörében, ami az első hetekben nem zavarta Naht, de később kezdett súlyosan a lelkére nehezedni...- Minden gyereknek kell tanulnia, - próbálta a Mama Nalit meggyőzni.- Mama, én dolgozni akarok. —- Dolgozni ? Mit ? Te csak 13 éves vagy. —- Mama, az iskola pénzbe kerül. Pénzünk nincs. Ha dolgozni fogok, akkor pénzt fogok haza hozni. — Nali 2 hét múlva inasként kezdett dolgozni a Deák Ferenc téri Modem és Breitner cégnél. ÖTÖDIK FEJEZET- Ha meg kell halnom, hát meghalok, - mondja a hős. Az egyszerű ember ezt kérdezi: - Hát van más választásom is ? — Nali tanulni akart. — Tudás az erő, — szokta mondani Stein bácsi, Pinkász bácsi. Nali szeretett volna könyveket olvasni, ami 8 éves korában Nick Carter élményteli füzeteivel kezdődött., Kellerman Alagutjával folytatódott. Aztán jöttek a többiek, mind drága jó barátok: Jókai, Cyrano de Bergerac, Stefan Zweig, Móra Ferenc... Nali szeretett volna zenét hallgatni: Verdi, Chopin, Rossini, Beethoven, Puccini, — akik fellegek felett lebegő világba emelték. Valamennyi unokatestvére gimnáziumba járt, Schön Samu is, aki csak két hónappal volt idősebb Nalinál. A stein fiúk, a Weisz fiúk. A Horn család gyerekei még elemisták voltak. Izsó lába hol jó, hol rossz állapotban volt. Orvosi tanácsra otthon maradt. Egy fiatal, gimnáziumot végzett leánytól kapott iskolai leckéket s egy másik fiatalembertől saxofont, klarinétét kezdett tanulni. Mindenki olvasott, zenét hallgatott s tanult. Nali minden panasz nélkül, de néha összeszorított fogakkal, első hetekben gyakran egy kis könnycseppel szeme sarkában, reggel fél nyolckor elindult dolgozni, hatszor hetente. Az üzlet falinaptára 1928-at mutatott. Modem és Breitner Magyarország legnagyobb, legöregebb textik nagykereskedése volt. Négy emeletes, impozáns épületből állott, személyi és teherliftekkel felszerelve. öt utazó, három kollekció-készítő volt. Utóbbi osztályba jutott Nali. A cégnek három helybeli eladója volt hat irodai és 15 alkalmozattl, akik a rendeléseket állították össze. Nali hamar megtanulta a kollekciók összeállítását. A kollekció-osztály egyik legfontosabb funkciója az volt, hogy az utazó hazaküldött rendelését kellett összeállítania. Ez sokszor 25-30 különböző színű és minőségű szövetből állott, mert a vevő ugyan a megrendelt árút csak három-négy hónap múlva kapta meg, de tudni és látni akarta, amit rendelt. Az osztály minden darabból kis mintát küldött a vevőnek. Ezt a munkát csinálta Nali 9-6 óra között, ha pedig szezon volt, este 10 óráig, anélkül, hogy a cég a túlórákat megfizette volna Jiiszen Nali csak inas volt. HATODIK FEJEZET Jó, ha az ember sokat óhajt, de ha mégsincs soha megelégedve, az a jó Isten büntetése. Nali erősen óhajtotta, hogy előrehaladjon az üzletben, ami könnyebb munkát, több fizetést jelentett volna. Viszont olyan ügyes és gyors volt, hogy mindenhova kezdték beosztani, kisegíteni, mint a Jolly Jokert a kártyában. Gyorsan, ügyesen állította össze a rendeléseket. Az összes telefonszámokat betéve tudta. Rajta kívül senki sem tudta az üzlet árúkészletét, zámait, neveit s árait. — Nali, hívd fel a Csepeli posztógyárat. — Nali betéve tudta a számot. Egy percen belül megadta az összeköttetést. — Nali, hány méter van még a szürke Taylor-szövetből? -— Fél bála. — — Nali, mikor fog megjönni a Woodhaus szállítmány Londonból ? — — Két hét múlva. — S mert Nali mindezt tudta, egész nap el volt és mindig több és több munkája lett, de fizetése nagyon kis összeggel emelkedett évente. Az évek múltak sNali nem akart arra gondolnfhogy mindez kicsit sok egy 15,16,17,18 éves fiúnak, mert mivel munka után moziba, színházba, vagy operába ment, - természetesen állóhelyre - s ha elfogyott, a legalacsonyabb árú jegyet vásárolta meg, — Nali másnap mindig halálosan fáradt volt. Ha otthon maradt, olvasott. Évek múlva Nali kezdett — nem boldogtalan, de szomorú lenni. Szeretett volna 2-3 hétig nem csinálni semmit. Élni, kicsit gondolkodni s szabadon lélegzeni, kötelességek nélkül. Nali nem csinált mást, mint szorgalmasan dolgozott, mert a Mama beteg volt s otthon minden fillérre szükség volt. Csak télen volt egyszer-egyszer szívszorító, — szombatonkint, amikor Nali hazajött ebédelni. Kint esett az eső, gonosz szelek szaladgáltak az utcák között. Otthon a lakás tele volt barátokkal,unokatestvérekkel,a gramofon sép melódiákat közvetített, de rövid időn belül Nalinak vissza kellett mennie az üzletbe. Vannak millió és millióan emberek, akik még öreg korukban is világosan tudnak emlékezni, ki és mikor keserítette el élete egy rövid, vagy hosszabb szakaszát. Vannak olyanok, akik emlékeznek egy bizonyos tanítóra, szomszédra, mostohára, vagy idősebb testvérre... Nali soha nem tudta elfelejteni, mennyit szenvedett a kilenc és fél év alatt, amit Modern és Breitner-nél töltött el, 14 éves korától a Mama haláláig - Mattersdorf Aladártól. Aladár volt a kollekció-osztály vezetője. Kicsi, cingár, jól ápolt bajuszú, szemüveges, kancsal volt. Otthon a tipikus papucshős szerepét töltötte be, de az üzletben, - akinél megengedhette magának, mint Nalinál, akinek feljebbvalója volt, annak szívta a vérét. Mattersdorf 15 centiméterrel volt alacsonyabb, mint felesége, aki csúnya, nagyon csúnya volt, de Mattersdorf imádta. Ez Eép sérthető volt emberi szempontból, hiszen amint a közmondás tartja: a szerelem vak, - de tragikomikus az volt, amikor .Madár belekarolt a feleségébe, de nem Mattersdorfné Aladárba, aki utóbbi próbált felkapaszkodni, felnyúlni, feljutni felesége magasságáig. Feleségén kívül Aladár csak a munkáját, más senkit és semmit sem imádott. A legbutább ember volt Budapesten, ami egymagában megbocsájtható. A bűn csak akkor kezdődik, amikor okosnak akart mutatkozni s ilyeneket mondott a vevőknek: — Na ja, uram, az élet olyan, mint a Niagara vízesés - egyszer fel, egyszer le. -(Folytatása következik) JACK HAHN:
