Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)

1981-08-27 / 10. szám

.«iu» 1981 augusztus 27. NEWYORKI FIGYELŐ DK. FÁBIÁN SÁNDOR: VÁZSONYI, A KÖLTÖ- Ünnepek előtti elmélkedés — Dr. Roboz Ottónak ajánlom. II. A Vázsonyi emlékeket kutató tevé­kenységemben nemcsak az otthonról érke­ző látogatókat faggatom, hanem az itt élő magyaroktól is megkérdezem, mit tudnak, mit hallottak Vázsony iVilmoTÓI? Petőfit idézem: Szedegetem a sok zép emléket, Mint a méh a virágról a mézet. m VÁZSONYI FŐKORTESE így történt, hogy amikor nyaralásunk idején Waldman Tibor barátunk öccsének, Rudolfnak társaságában a kellemestó part­ján sütkéreztünk, neki is feltettem a meg­szokott kérdést:- Mire emlékszel Vázsonyival kap­csolatban? -Rudi barátom látható érdeklődéssel fogadta a kérdést.- Vázsonyi I Vázsonyi I Jól emlék­szem rá, — feleli élénk lelkesedéssel.- Mesélj, mesélj!, — mondom. Ezer­egyéjszakán át zívesen hallgatlak. -- Mi a Terézvárosban, a Teréz temp­lom közelében laktunk, - kezdte feleleve­níteni a régi emlékeket. — Te bizonyára tu­dod, hogy a Terézváros volt a Vázsonyi- Párt főfészke, főhadizállása. —- A híres képviselőválaztásalkalmá­val, — folytatta, - amikor nem kisebb ha­talmasság, mint Hieronymi Károly tényle­ges kereskedelmi minizter lépett fel veszé­lyes ellenfélként, harci lázban égett a Te­rézváros A válaztás zaja túlharsogta a Te­­réz-templom harangjait. —- Tibor fivérem és én - mint a többi iskolatársunk - kalapunk mellé tűzött ko­kárdával tüntettünk Vázsonyi mellett. A kokárda zövege két rövid sor: ÉLJEN VÁZSONYI I ABZUG HIERONYMI !- Édesapánk Vázsony i közvetlen ba­ráti környezetéhez tartozott, ő volt a Te­rézváros legzorgalmasabb főkortese. Éjjel­nappal fáradhatatlanul harcolt megválaz­­tása érdekében. Házról-házra, lakásról- la­kásra ment, okos zavakkal agitált s meg­győző érvekkel rábezélte a habozókat... Nem részletezem. Végül is^ — fejezi be — annyi évtfeed után ma is dobogó zívvel idézem fel a d cső séges emléket: Győztünk! Mint az ópium rabjai minden zip­­pantást, ugyanolyan odaadó figyelemmel hallgatom barátomnak a meszi Terézvá­rosba viszanyúló gyönyörű emlékeit. Fe­hér holló... WESSEN ELŐ LAPUNKRA l HIRDESSEN LAPUNKBAN! MOSTOHA ÉVFORDULÓ Ötven eztendő: hoszú idő. Fél év század: mértföldkőként ágaskodik az élet­ben s felkiáltójelként ugrik magasba halál­ban, halál után. Közhelyek...Miért elmélkedem most ezekkel a matematikai adatokkal? 1926 május 29.-én halt meg Vázsonyi Vilmos. Jajgattunk zokogtunk. Árvasá­gunkban megtéptük ruházatunkat. Eltávo­zott az égi ajándék: az őrangyal. A gyengék s elnyomottak fáradhatatlan, páratlan tá­mogatója. Esterházy Móric gróf, volt minizter­­elnök ekként méltatta: — Egy próféta hunyta le örökre a ze­­meit. — Bárczy István, Budapest volt polgár­­mestere, egykori igazságügy minizter így áradozott: — Vázsonyi Vilmos világító zövét­­nek, lobogó tűz volt. Fénye mesze világí­tott. Szeretetének őszintesége sokfelé árastotta melegét, de ő maga elégett...— Dr. Szabolcsi Lajos, az EGYENLŐ­SÉG főzerkeztője arra kért, írjak nines nekrológot Vázsony ról. Mindez régi história. Esterházyt, Bárczyt elfelejtették sén is sajnálom még most is, hogy elhárítottam a megtiztelő feladatot s nem írtam meg akkor a kért nekrológot, be nem volt sem lelki bátorságom, sem fizikai erőm. Fent hivatkoztam az ötven esztendős mértföldkőre. íme a komor bizonyság, a sívár valóság: Amikor ugyanis felkiáltójelként mu­tatkozott a félévzázados évforduló: senki sem emlékezett Vázsonyiról. Eltűnt a régi tűz, elzállt pernye módjára a magaztalás. Mindenki hallgatott. 1976 május 29.-én senkinek sem ju­tott ezébe a félévszázados gyászos évfor­duló. Senki sem írt Vázsonyiról egy sor visszaemlékezést sem. Egyesegyedül a mi lapunk volt a kivétel. A NEWYORKÍ FI­GYELŐ 1976 május 17,-i zámában egéz oldalas cikkben közölte az én, félévzázad­­dal ezelőtt esedékes nekrológomat, példát mutató szerkeztői figyelmességgel. KI VOLT VÁZSONYI ? A félévzázados évforduló alkalmából - ha senki a földkerekségen - a NEW­YORKI FIGYELŐ meghirdette a gyászt, nem lapult meg a fűben, nem sorakozott a feledékenyekhez, hanem emlékezett s em­lékeztetett. S most, zent ünnepeink közeledésé­nek idején is, hűségesen jelentkezem s fel- < elevenítem a halványuló emlékeket. Elsősorban hirdetni kellene: Ki volt Vázsonyi ? Egyik versében ő így mondta:< A*********************** '*********************** *' •*\ A**' lEmmm 439 Ei« 73H» Slmt New York City (York és First Avenue között) tezervüár (212) 734-4193 Senki se tudja: ki voltam És bemem mi égett ? Igaz. Én hosszú éveken át éltem mel­lette s mégis képtelen vagyok megrajzolni, ábrázolni egyéniségét. Jean Paulnak van egy regénye: SIE­­BENKAES, DER ARME ADVOKAT.Mint­­ha Vázsonyiról mintázta volna. Idealista volt. Sose tekintette önma­gát, mindig csak az ügyet, melyért küzdött. Két oldalról égette a gyertyáját. Azt hisem, kivételes zemélyét leg­tökéletesebben versei világítják meg. Ezért az ő pompás kertjéből mutatok be néhány hervadhatatlan virágzálat. AZ UTOLSÓ SÉTA 1926 május 28.-án, nászútunk máso­dik napján Bécsből a zomzédos Badenbe mentünk, hogy felkeressük Vázsony it a Gutenbrunn Szanatóriumban, ahol súlyos zívbajára keresett gyógyulást. Megdöbbentett, hogy milyen rossz állapotban találtam. Arca hamuzürke, ze­­mei fáradtak. Homlokán kötés. Halántékán ugyanis —mint magyarázta — kellemetlen furunkulus támadt. Atyai zeretettel fogadott. Amikor Edithet, kétnapos feleségemet bemutattam, megcsókolta és ezeket a zívélyes zavakat intézte hozzá: — Remélem, hogy ezzel a házasságai nem vezítjük el fiúnkat, Sanyit, hanem a maga semélyében édes leányt nyertünk.­Amikor látta aggodalmas tekintete­met, még ő igyekezett megnyugtatni. — Wengebach és Zweig profeszorok minden izgalomtól való tartózkodást ren­deltek el, - mondotta. Sztrichnin injekciót kapok s melegítő lámpát nyak- és fejidege­im fájdalmának lezerelésére. -Később azt ajánlotta, hogy menjünk sétálni. Hátára vette zürke lódén körgal­lérját, Edithet karonfogta s lassan elindul­tunk. Amikor észrevettem, hogy kifáradt, kértem, hogy valamelyik vendéglő kerthe­lyiségében igyunk meg egy pohár sört. Pillanatnyi csend. Szemrehányóan nézett rám s így válazolt:- Sanyikám, hát maga nagy boldog­ságában arról sem értesült, hogy engem sör­től s minden jótól eltiltottak. Én második gyermekkoromat élem. Tej és tej. Én va­gyok a KÖZPONTI TEJCSARNOK. A te­henek öröme. — Aztán azt javasolja, hogy térjünk vissza a zanatoriumba. A MESSIÁS LEGENDÁJA A szanatórium fenséges parkjában pihentünk meg. Megint a zázeztendős vadgeztenyefa alatti pádon helyezkedtünk el. Az asztalon maga elé tezi kedvenc meggyfa pálcáját és mesélni kezd:- Talán ismerik azt az ősi zokást, hogy a hagyománytiztelő zsidó minden pillanatban várja a Messiás érkezését, ezért kéznél tartja a botját, hogy amikor jön a Messiás, azonnal indulhasson. -AZ UTOLSÓ VERS AZ UTOLSÓ CSÓK Elhallgat. Nem zavarjuk. A távolba néz. Messze, nagyon messze járnak a gon­dolatai. Majd megszólal:- Most elmondom maguknak leg­utóbb írt, VÉGRENDELET című költemé­nyemnek egyik strófáját. Bársonyos hangján, halkan - pianis­simo - ekként idézi az ércbe kívánkozó, szívbemarkoló sorokat: Hamvadjon el velem az ősi átok! A meddő vágyak, nyughatatlan álmok. Az ősök lázadó, bolyongó lelkét Haló poraimmal együtt eltemessék ! Harcos kezem imára kulcsolom: Hadd oltsa ki az égi irgalom. Az ivadék emésztő lángjait, Erőtlenek ostromló vágyait! Szemét borítsa rózsaszínű hályog, Ne lásson mást, csak napfényt és virágot. Sose bántsa, ha a rózsa hervad ! Holnapra új nyílik, mely új gyönyört ad. (Folytatás a 13.oldalon) MÁR KAPHATÓK A HIRES MAGYAR BOROK ! Macjtiar üörös 'm IMS iá" . _ . MAGYAR VÖRÖS BOR m EGY LITER fi fi Maipr Bízlíitp rrS MAGYAR FEHÉR BOR EGY LITER fl H fi ilw l JdJ L-.-J Most már naponta élvezheti a világhírű magyar borok ízét, - mér sé kelt árakon ! Érdeklődjék helyi italüzletekben a MAGYAR BOROK után ! INTERNATIONAL VINTAGE WINE COMPANY 330 New Park Avenue, Hartford, Connecticut 06101 Tel.: (203) 233*7531

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents