Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)
1981-08-05 / 9. szám
1981 augusztus 5. NEWYORKI FIGYELŐ 15 fcLSU FEJEZET Budapest, 1917 Gyermekeket és folyókat nem érdekli, hogy honnan erednek. Valaki kopogott a konyhaajtó ablakán. Náli három éves, eléggé magas és ügyes volt, hogy ki tudja nyitni az ajtót. Nagybajuszú katona állt az ajtó előtt. Amikor meglátta Nálit, zéles mosoly jelentkezett arcán, s egy kis, meleg könnycsepp szeme sarkában. Elcsukló hangon csak ennyit mondott: - Drága fiam, aranyos, drága gyermekem. -Náli beszaladt a zobába s izgatottan jelentette: — Mama, egy katona bácsi van az ajtóban. -Mama szaladt, majdnem repült az ajtóhoz. — Nali drágám, gyere ide, — hívta a Mama Nalit a szoba sarkából, ahová Nali menekült, — feldúlt érzelmekkel, mert hogy egy katona bácsi jöjjön látogatóba, már egymagában izgató dolog volt, de hogy a Mama szaladjon a katona bácsi karjaiba és hevesen csókolják egymást — ez már túl sok volt Nalinak. —Na gyere már, drágám,— ez a te Papád! — — Az én Papám ? - szaladt át a gondolat Nali agyán. Nali azt hitte, hogy csak Izsó bátyjának van Papája. Mama sokat mesélt a Papáról, de Nali most látta először, mert a Papa a háború előtt bevonult katonai szolgálatra s amikor nehéz évek után eljött a várva-várt idő, hogy leszerelhessen, - kitört az első világháború sa Papát azonnal a frontra küldték. Ott kapta meg három hónap után az elkésett, de örömteli hírt: 1914 augusztus 26.-án Nali megszületett. Pár nap múlva a katona bácsi kezdett közelebb kerülni Nali zívéhez, mert az ajándék ugyanaz volt, mint Izsó bátyjáé, meg aztán jó játék volt a katona bácsi bajuszát meghúzni, - nem is szólva arról, hogy a hátára lehetett ülni és lovacskázni. Ebben az időben Naliék szegények voltak, amiről gyerekek nem tudnak, de tudnak hamar sírni, határtalanul boldogtalan lenni s pár perc múlva nagyon-nagyon boldogan kacagni. Naliék télen a konyhában éltek, főztek, tanultak, imádkoztak, mert a konyha volt a lakás egyetlen helyisége, amely fűtve volt. Nali és Izsó bátyja,aki egy és fél évvel idősebb volt, nem tudták, hogy vannak emberek, akik télen is a fűtött ebédlőben esznek, olvasnak s mindenki saját fülhallgatóval élvezi a rádióadásokat. Nali Izsóval osztotta meg a két részes fülhallgatót. Nali tudta, hogy péntek este „gefílte fisch” lesz, amiben több volt a kenyér, mint a hal, de ízlett s valami jóleső melegség úszott a levegőben. Péntek este volt. Később, amikor Nali már 15 éves lett, a péntek esték még mindig szépek voltak számára, de a régi boldogságba egy kis szomorúság is keveredett, mint a zöldbab főzelék ízébe, amit a Mama vagy Rezsi nővére főzött s amit úgy tituláltak, hogy: édes és savanyú. Még mindig szépek voltak a péntek esték, melegek, bársonyosak, de néha kicsit félelmetesek, mert Nali zsidó volt sa világ kezdett megtelni antiszemitákkal... Hétfő délután, munka után nem ment haza, hanem a Teleki térre gyalogolt, ahol használt és új, de olcsó ruhákat árultak. Sokáig tanulmányozta az állványokat, amíg végre rászánta magát, hogy bemenjen egy szűk, kissé sötét üzletbe. A tulajdonos az üzlet előtt állt s próbálta a vevőket becsalogatni. Zsidónak látszott, - annyira zsidónak, hogy a Mama minden habozás nélkül, jiddisül kezdett vele beszélni: — Mibe kerül ez a nyakkendő? - kérdezte Mama. — 1 Korona 70, - válaszolta a tulajdonos jiddisül. — Csináljunk üzletet, — mondta erős hangon a Mama, amiből a tulajdonos megérezte, hogy az „üzlet'í-ből business lehet. — Én veszek most két nyakkendőt s jövő héten újra. Ha beválik, két hét múlva négy nyakkendőt veszek s aztán látni fogom, hogy még mit tudok venni magánál, — de a nyakkendőért csak 1 Korona 10-et fizetek. — — Ezt nem tudom megcsinálni, — mondta a kereskedő tettetett felháborodással. - Ez tiszta ráfizetés lenne részemről. - . A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ A végén megegyeztek 1 Korona 25 fillérben. Másnap Mama izgatottan ment a gyárba a két nyakkendővel, amit otthon megpróbált szépen becsomagolni.- Mikor van a féljed születésnapja? — kérdezte Mama a mellette dolgozó munkásnőtől.- Két hónap múlva, - válaszolta az csodálkozva.- Van egy nyakkendőm eladásra, ami 2.50 koronába kerül a Váci utcában. (Ez volt a legelegánsabb bevásárló utca.) De ha te most megveszed, csak 1.95-be kerül. Mama eladta mindkét nyakkendőt 1 forint 40 fillér haszonnal. Három hónap múlva Papa tovább dolgozott a gyárban, de Mama kilépett. Továbbra is 1.95-öt számított privát vevőinek, de közben megtudta, hol lehet nyakkendőt, zsebkendőt, sálakat, férfiingeket, gyémánt gyűrűket, selyem kimonókat, szőnyegeket, még zongorát is „angro"-ba venni. Három év alatt Mama bevonult egy csendes, de sok hasznot hozó business-be, ami olyan gyorsan fejlődött, hogy amikor Nali 8 éves lett, meggyőződéssel hitte, hogy a család mindig gazdag volt. MÁSODIK FEJEZET 1919 Ha egy zsidó éhes - senkisem tudja, de ha kezd jól menni a sorsa, az egész família és barátok - énekelnek vele. s mintahogy üzletembernek számolni kell bizonyos veszteségekkel, úgy kalkuláltak az orosz, litván, lengyel zsidók a pogromokkal. Magyarország nyűgödtabb helynek látszott. Nehéz ? — De hol volt könnyű? S a zsidó népnek van valamije, ami nem minden népnek van: reménye! Antiszemitizmus ? Természetes, - de hol nincs? Szóval Mama hetekig reménykedett, hogy majd jó lesz. Sokan dicsérték, milyen ügyes a gyárban, szorgalmas otthon s jól neveli á gyerekeket. Papát mindenki szerette, mert mindig jókedvű volt, mindenkihez udvarias, mindenkinek segített, ha tudott, — csak a Mamának nem. Ha Mama próbált a nehéz helyzetről Papával beszélni, — ő csak azt válaszolta: - Majd jó lesz! - Ha Mama bevásárolni akart s Papát arra kérte, vigyázzon a gyerekekre, Papa hirtelen kibújt ez alól sazt mondta, el kell mennie. Mama pedig jól ismerte Papát s így nem csodálkozott volna, ha kisül, hogy Papa a szomszéd utcába ment, ahol barátja feleségének megígérte, hogy amíg bevásárolni megy, - Papa vigyáz a gyerekekre. Nali nagymamája, akit Mama később áthozatott Lengyelországból, keveset beszélt, de ha beszélt is, legtöbbször úgy, mint egy öreg ember, aki a talmudtanuláson keresztül mindent filozófiailag látott. Mindenre volt egy aforizmája. Például Papára, — akit nagyon szeretett, mert az nagyon jó volt hozzá, - azt szokta mondani: — Max nagyon jó ember, de kívánom, hogy ne lenne olyan jó, de lenne több felelősségérzete. Vagy amikor dicsérni kezdte Kraus urat, a szomszédot, aki mindig bajban volt a házbérfizetéssel, — azt mondta: -Kraus úr nagyon ügyes, intelligens, szorgalmas ember, de nem tud elég pénzt keresni, mert nincs ideje: dolgoznia kell... Nali 5 éves volt, tehát túl fiatal ahhoz, hogy megértse, mi az antiszemitizmus. Nali nem tudta, hogy a zsidók az egyetlen kis nép, amelyet üldöznek, büntetnek, szidnak azért, mert kis nép, — alig pár millió. De amikor felnőtt, sokat gondolt arra, hogy Norvégia, Bulgária, Portugália is kis ország, - mégsem hallotta, hogy valaki szidta volna őket. Nali szeretett volna az udvarra menni, de a Mama nem engedte. Nalinak a konyhában kellett maradnia s Izsóval játszania. — Senki sem beteg, tehát miért nem mehetünk az udvarba játszani ? - kérdezte Izsó. - A rabbi azt mondta, okosabb otthon maradni, - felelte a Mama. Kis gyerekek nem tudják, hogy a rabbi gazdag-e vagy okos, de a szülők, a vallásos zülők hallgatnak a rabbira, aki azt mondta: — Körülbelül húsz millió ember halt meg ragályos influenzában, — tehát okos dolog a gyerekeket otthon tartani. A Papa egy ezüstgyárban, ahol kanalakat és villákat készítettek, kapott munkát, mint csiszoló. Papa nagyon rosszul beszélt magyarul, mert Lengyelországban született s házasodott össze a Mamával, majd az esküvő után pár hónappal Budapestre költöztek. Ez könnyű volt, mert vizűm, útlevél isneretlen fogalmak voltak. Bár a Papa, mint említettük, rosszul beszélt magyarul, mégis eléggé. jól ahhoz, hogy el tudta intézni, hogy a Mama is munkát kapjon ugyanabban a gyárban. Rezsi 13 éves volt, Pepi pedig 9. Ők vigyáztak Izsóra és Nalira amíg a Mama hazajött a gyárból. Nehéz volt ? Természetesen, de ez volt s ehhez hasonló volt a legtöbb szegény zsidó család élete. Mint ahogy természetes volt, hogy a két leány egy ágyban alszik, - éppenúgy, mint a két fiú. Mint ahogy természetes volt, hogy Nali nem vitt éveken át mást/nint zsíros kenyeret az iskolába. Talán észrevette, hogy vannak gyerekek, akik mindig valami mást esznek 10 óraira, mint például szalámis kenyeret, amit Nali ugyan jól ismert, de ezt ő néhanapján kapta csak vacsorára. 10 deka szalámit, sok kenyeret és teát. Mama nem panaszkodott, de sokat gondolkodott, hogy lehetne ezen a szűkös pénzügyi helyzeten javítani. Az ezüst csiszolók fizetése kicsi volt, de a Papáé s a Mamáé még kisebb, mert „lengyel zsidók voltak, rosszul beszéltek magyarul s mert a vezetőség tudta, ha nem jönnek dolgozni, mert kicsi a fizetés,— akkor kapnak másik lengyel zsidót. Ezek kezdték Budapestet elárasztani. Lengyelországban a zsidók élete még nehezebb volt Mama kezdett kevesebbet veszekedni a Papával, de annál többet gondolt Lengyelországra, Przemisl-re, ahol született, a Nagymamára, aki mindig halk volt, mindig mosolygott, sohse panaszkodott, ami nem volt könnyű, mert Nali Papája könnyelmű volt, lehetetlen, nem tudta, mit jelent felelősnek lenni, — de tetőtől talpig jó, aranyosiig, mindig a felhők között lebegő emberi lény volt. Papa soha, sehol, senki ellen nem vétkezett, - egyedül a Mama ellen, ami rettenetes volt, de amit enyhített az, hogy gyerekei, barátai, rokonai — imádták. Viszont a Mama Papája fanatikus, embergyűlölő, mindig morgó, rosszkedvű ember volt, aki Nagymama magyarázata szerint az marad, amíg át nem rágja magát a Talmud 63 könyvén. Sajnos a Nagypapa a 63 könyv elején tartott, mert 12 órát kellett naponta dolgoznia az öt gyerek eltartásáért és az adóért. A zsidók adója Lengyelországban egy kicsit mindig több volt. Ha Nagymama cinikus kedvében volt, azzal védte s magyarázta Nagypapa „rosszaságát", hogy a Talmudban írva van: — Tételezz fel mindig jót az emberekről — meg aztán: — Egyik jótett vonzza a másikat. — Ezek mind gyönyörű mondások, de sajnos, a Nagypapa még nem tart ott, ahol ez a 63 könyvben írva vagyon. Mama kevesebbet veszekedett a Papával, de ez több időt adott neki gondolkodni, hogy mit lehetne tenni a helyzet megjavítására. Mama még nem tudta, hogy mit, de egyben bizonyos volt: mindegy, mit fog csinálni, de azt egyedül kell tennie, mert a gyerekek, — Rezsi csak 13, Pepi 9, Izsó 7 és Nali 5 éves - kicsik sa Papára nem lehet számítani. Egy esős szombat reggel a Mama a szoba sarkában imádkozott, de ennél is többet gondolkodott, hiszen amúgysem értette az ima héber szavait. S ekkor mint villámcsapás, robbant ki a válasz, amire hónapokig várt. Az utolsó heti fizetés már pontosan be volt osztva s Mama már alig várta, hogy a szombat véget éljen, ceruzát, papirt vegyen elő, hogy kiszámítsa, hogyan lehetne pár krajcárt megtakarítani. (Folytatása -t<övetkezik) 66 Family Brick House for sale in Manhattan. — Good conditions. Intake over $ 150,000 yearly. S 200,000 cash needed. For more information call Eagllah Realty Aasoc. TmLt (101) 5M4I97 Ask for Mr. English : (ACK HAHN:
