Newyorki Figyelő, 1980 (5. évfolyam, 1-15. szám)
1980-03-31 / 4. szám
NEWYORKI F IQ VE LÓ Tájékoztató V. évf. 4. szám 1980 március 31. — Ára 35 cent Az Moerikai magyar zsidóság kucj WASHINGTONI LEVÉL Yigal Állón váratlan elhúnyta Washingtonban is őszinte részvétet keltett. Kormánykörökben is. A szokásos sajtókonferencián a külügyminisztérium szóvivője, Hodding Carter, Afganisztán és Irán ügyét félretéve, elsősorban Yigal Allont búcsúztatta el, meglepően meleg szavakkal. Nemcsak mint kiváló államférfit és a régi idők harcosát, de mint Amerika igaz barátját méltatta az itteni kormány részéről. UNITED NATIONS ecvesOlt nemzetik Másnap, szombaton azonban, amint arról a NEWYORKI FIGYELŐ beszámolt, a United Nations biztonsági tanácsának határozatát hallhattuk, elítélve Izrael eljárását a települések ügyében. A határozat egyhangú volt. tehát mindenki megdöbbenésére Amerika kormánya is egy követ fújt az ellenséges beállítottságú UN biztonsági tanácsának tagjaival. Amerika követe ugyan hozzátette, hogy a települések lerombolása semmiféle praktikus célt nem szolgálna. A politikában minden meglepetésszerűen megy. így másnap Carter elnök közölte, hogy bocsánat, a szavazás félreértésen alapult. Persze, a szavazatot visszavonni nem lehetett. Általában kárt sokkal könnyebb okozni, mint jóvátenni. Sajnos, Amerika szavazata nem véletlen, de előre tervezett volt és az szövetségesünknek, Izraelnek elárulását, ellenségeink számára bátorítást jelentetett. A kormány szavazatával Amerika törvényhozó testületé nem ért egyet. Ennek azzal is kifejezést adott, hogy a UN-szavazást követően, az izraeli katonai segítség folyósítását 200 millió dollárral előhozta. A Jeruzsálemtől keletre fekvő házhelyek kisajátítása éppen úgy, mint bármely izraeli település végrehajtása kizárólag Izrael belügye. Az erőskezű Samir külügyminiszteri kinevezése nyilván méltó válasz a gáncsoskodók számára. Az évek óta tartó és ártalmas „megbélyegzések'" a UN részéről, Vázsonyi Vilmos ismert megjegyzését juttatják eszünkbe, aki Gömbös Gyulának, a magyar fasiszta mozgalom rosszemlékű vezetőjének a zsidóságot nagyhangúan „megbélyegző szónoklatára röviden azzal felelt, hogy minden attól függ: kinek a kezében van a bélyegző. A United Nations funkciója már évekkel ezelőtt befejezést nyert és tulajdonképen semmiféle alkotó munkát nem végez. Tevékenysége szónoklatokból és abból áll, hogy az erősebbnek vélt fél javára hoz döntést. Az utóbbi években természetesen az olajtermelő országoknak igyekszik kedvében járni és ebben Nyugateurópa is rossz példával jár elől, Franciaország és Ausztria antiszemita kormányfőinek vezetésével. Az első világháború után létesített Népszövetség (League of Nations) aktiv működése sem tehető 15 évnél hosszabb időre. 1933 után kudarcok, Mussolini és Hitler fellépése fokozatosan aláásta a Népszövetséget, anWy csak papírforma szerint létezett fennállásának utolsó 10 esztendejében. Ugyanígy a United Nations működésének első húsz éve is elegendő volt. Már a hatvanas évek második felében és a most lezárult évtizedben sem teljesítette hivatását, amit Churchill és Truman, a UN megteremtői a San Fancisco-i alapokmányban lefektettek. Eszerint ennek a szervezetnek a feladata „a nemzetközi béke és biztonság " kellene, hogy legyen. Ha az alapítók életben lennének, nyilván már rég eltanácsolták volna az egész szerveszetet New York városából, ahol csak költséget és fejfájást okoznak a hatóságoknak, hogy az UN megszaporodott tagállami képviselőinek biztonságáról gondoskodjanak. A UN évről-évre emelkedő költségvetésének fínanszirozását legnagyobb százalékban Amerika viseli, így a szónoki pódiumot jelentő szervezet fenntartása nagyrészt erre az országra hárul. ' -21st CENTURY HUNGARIAN PUBLISHING CORP. i V - 205 EAST 85th STREET NEW YORK, NEW YORK 10028 .. > ' = 28 : i; j % V PROF. AUGUST ITQLMAR 277 SOMERSET DR. P.O.B. 1034 NEW BR0NSWCK N.J. 08903 PESZACH 5740 S visszatérítem az atyák szivét fiaikéhoz s a fiakét atyáikhoz. (Maleáchi, 4:24.) Szorongó érzések lepnek el mindnyájunkat, amikor a szabadság ünnepe közeledik. Az 5740. bibliai év Pészach ünnepe az emberi társadalmat zűrzavarban találja. Az általánosan elismert erkölcsi irányelvek megdőltek, az emberi alapjogok tiszteletben tartása semmivé vált. A költő szavai valósulnak meg: Testvér testvért, apát fiú elad. Amerre nézünk, minden olyan erkölcsi mérték, amelyre az emberi társadalom fennmaradását építheti, megszűnt. Kormányfők szava, ígérete üres szólammá válik. A nemzetközi jog alapelvei a múlt fájó emlékeiként jelentkeznek. Politikai pártok és pártvezérek trágár stílusban törnek egymásra, tekintet nélkül arra, hogy a hatalomért folytatott viszályt az ellenség az ország elpusztítására fogja felhasználni. Mi hát a kiút ? Mi a teendője annak a maroknyi embernek, akik látják a most már nem csak leselkedő, de nyíltan küszöbön álló végzetet ? Nem sok jóval bíztathatunk. Kétséges, nem késtünk-e már el az egyetlen lehetséges útra lépéstől: az összefogástól, a felvilágosítástól.Talán az egyetlen lehetőség pillanata még nem múlt el. Talán az utolsó óra utolsó percében még magára ébredhet társadalmunk és a szabadság ünnepének beállta alkalmával követi a próféta tanítását: Talán egymásra találnak apák és fiúk és az örökérvényű erkölcsi elvek érvényesülésével a huszadik század végének szellemileg és erkölcsileg megtépázott társadalma belép az áhított, de ma szinte elérhetetlennek tűnő béke korszakába. FARKAS ERVIN Diplomáciái figyelő Hónapokkal ezelőtt írtunk arról a naivitásról, amivel az amerikai kormány az iráni túszok kiszabadításának kérdését az első naptól kezdve kezeli. Több, mint négy hosszú hónap után az egész világ előtt érthetetlen: miért választották a világ leghatalmasabb demokráciájának vezetői ezt a megalázó, alkudozó szerepet. Bizonyára saját és tanácsadói alaptalan optimizmusa tévesztette meg az elnököt. Sajnos, nem tanult a történelemből, de még Entebbe ragyogó példájából sem. Mindez azonban nem zárja ki, hogy történelmi távlatban, vagy talán már rövid időn belül Amerika foga ismét Iránt megsegíteni, - amint ez Kina relációjában is történt. Belpolitikai figyelő Közben az. amerikai elnökségre pályázó politikusok járják az országot és egyre gyérülő számban vetélkednek abban, hogy pártjuk: a republikánusok vagy a demokraták hivatalos jelölését elnyerjék. A republikánusok közül Ronald Reagan, George Bush és John Anderson vezet ezekben a napokban. Carter külügyi és belpolitikai tévedései a republikánusok kilátásait növelik. Carter elnök távolmaradt a választási vitákból azzal, hogy a túszok kiszabadításának munkája érdekében a Fehér Házat nem hagyhatja el. Ennek ellenére, Carter jelölése ezidőszerint a demokrata párt részéről valószínűnek látszik. Ennek egyik i ka, hogy ellenfele, Ted Kennedy szenátor sokszor nem önmagát, de önkéntelenül :z elnököt segíti. Nagy kérdés persze: vájjon maguk a demokrata szavazók, akiknak partja népesebb, mint a republikánusoké, akarnak-e további négy Carter esztendői. Hadd fejezzem be levelemet egy rövid anekdotával: Van egy jó hírem és egy rossz hírem számodra, — mondta egy barátom a napokban. Mi a jó? — Hogy még mindig több, mint egy féltucat pályázónk Van az elnöki állásra. És a rossz? — Hogy egyet közülük meg is fognak választani. ROBOZ OTTÓ
