Newyorki Figyelő, 1980 (5. évfolyam, 1-15. szám)
1980-01-25 / 1. szám
UNITED NATIONS egyesOlt nemzetek Belpolitikai figyelő BIZTATÓ JELEK IOWA-BÓL AZ UJJÁÉBREDÖ ANTISZEMITIZMUS MEGNYILVÁNULÁSAI AZ EGYESÜLT NEMZETEKBEN Az Egyesült Nemzetek atmoszférája ma már csak egyetlen célkitűzés clnnv/dítására látszik alkalmasnak és ez az újjáébredő antiszemitizmus nemzetközi támogatásának színpadot adni. A nemzeteken belül érvényesulö antiszemitizmus ellen ugyanis az egyes kormányok —úgy-ahogy — a maguk módján küzdenek, a nemzetközileg megszervezett zsidóellenes mozgalom azonban csak úgy tud érvényesülni, ha az Egyesült Nemzetek fórumán kapja meg a szükséges elismerést. A New York Times január 21.-i számában a lap Egyesült Nemzetekben riportere felvilágosító jellegű cikket írt a világszervezetben uralkodó cionista-ellenes felfogásról, amely nyilvánvalóan nem egyéb, mint a zsidógyűlölet újból való felszítására törekvés. Az Egyesült Nemzetek közgyűlése az előző év utolsó hónapjaiban, szinte észrevétlenül, - határozatot fogadott el „a hegemonizmus politikájának elfogadhatatlanságáról nemzetköz^ viszonylatokbanő cím alatt. Hegemonizmus mind a Szovjetunió, mind Kina kedvelt kifejezése egymás világuralmi törekvésének megbélyegzésére. A határozatot 111:4 arányban fogadták el 26 tartózkodás mellett. Ellene csupán Ausztrália, Canadg, Izrael és az Egyesült Államok*szavazott. Ez voit az első határozat a hírhedt 1975 évit követően, amely elítélte a cionizmust, mint a fajelmélet megnyilvánulását. Dr. Rlum, Izrael fődelegátusa méltán minősítette a határozatot „szörnyű elfajulás"-nak, „szemérmet!erség»nek és azon hazugságok egyikének, amely a nemzetközi társadalomban koznevilsJgV trgyava icszi ae jegyesuit INemzeteKei. A döntés támogatóinak jelentős része azonban nem is titkolja, hogy i határozat megszavazása mögött gazdasági, politikai, valamint kényelmi szempontok rejlenek. Legnagyobb részük nem vonja kétségbe Izrael létjogosultságát és elismeri a 242. sz. határozat érvényét, amely Izrael államiját vitathatlanná teszi. Számosán védekeznek azzal, hogy legtöbb barátjuk zsidó, hivatkoznak KíGsky kancellárra, aki zsidó, de nem cionista, hirdetik, hogy az arabok nem zsidó-ellenesek és így tovább. Természetesen józan ésszel nem lehet különbséget tenni a zsidósághoz való tartozás és a cionizmus között és kétségtelen, hogy azok, akik a cionizmust szidják, valójában a zsidóságot értik ezalatt. Az Egyesült Nemzeteknek gyűlölettel telített légköre nem fog a közeljövőben megjavulni. Mindamellett az az álláspont, hogy Izraelnek el kellene hagyni az UNO-t, ma még nem látszik eléggé indokoltnak. Az Egyesült Nemzetek valóban a népek sóhivatala és remény van arra, hogy a eioni/rnus elítélése, hasonlóan a számtalan egyéb határozathoz, ameiy eltűnt a semmiben, szintén zúzómalomba fog kerülni a történelem folyamán. Gondolkodóba ejtő viszont az, hogy az Egyesült Nemzeteket valójában a népek egyenlőségének nemes gondolata hívta életre, viszont alig van olyan határozata, amelyet végrehajtanának. Egyedül Izraeltől várják el. hogy adja be derekát a PLO-nak, üljön le vele tárgyalni még mielőtt az Izrael államának létjogosultságát félreérthetetlenül elismerte volna. A világ ezzel az állásponttal valójában a nemzetközi terrorizmus elveit teszi magáévá. mert az ártatlan emberek, asszonyok és gyermekek meggyilkolását háttérbe helyezi az állítólagos palesztin nép államiságának megvalósításával szemben, annak a népnek az államiságát, amely a történelem folyamán sohasem létezett. prop. AucusT 177 SOMERSET, P.O.B. 1064 NEW BROSSIG# UÖ903 Az amerikai belpolitikában - hosszú idő óta először - bíztató jelenségek mutatkoznak. Az elnökválasztási küzdelem első bevezető állomása a Iowa államban lefolyt demokrata és republikánus választási delegátusokra történt szavazás volt. Mindkét párt oldaláról az előző választás során jelentkezett közömbösséggel szemben, számos választó járult az urnákhoz és az eredmény számos meglepetéssel szolgált. Demokrata oldalon Carter elnök Kennedyvel szemben 2:1 arányban győzött, ami arra enged következtetni, hogy Ted Kennedy nek az elnöki tisztre való alkalmatlanságát az amerikai választók kellő időben felismerik. A republikánus jelölés iránti küzdelemben kellemes meglepetés született: George Bush, aki mellesleg kezdettől fogva a mi jelöltünk is, bíztató arányban győzött az egyébként egyáltalán nem ellenszenves Ronald Reagan-nel szemben. Bush eddigi páivatutasát lói ismeriük és ezért a republikánus .jnéZtntV"-űen őt tartjuk a legalkalmasabb elnökjelöltnek. Kampányát az 1976 évi választáson Cartertől tapasztalt módon kezdte meg és irányítja és ugyanúgy az ismeretlenség homályából került rivaldafénybe, mint Carter. Mégis lényeges különbség kettejük között az, hogy Carter az elnöki feladatok terén teljesen tapasztalatlan volt és tegyük hozzá: - maradt is, viszont Bush mint képviselő, a CIA volt igazgatója és diplomata, politikai tapasztalatok terén valamennyi jelölt tudását meghaladja. Magától értetődik, hogy a lowa-beli eredményt csak nagyon óvatos optimizmussal kell kezelni. A további jelölések számos ellenkező képet mutathatnak. Annyit azonban meg kell állapítanunk, hogy Bush meglepetésszerű győzelme azt az általunk sokszor hangoztatott elv érvényesülését bizonyítja, hogy az elnöki tiszt betöltésében elsősorban a tapasztalatot, az egészséges gondolkodásmódot kell figyelembe venni és nem szabad kísérletezni abban a hiú reményben, hátha az egyébként rokonszenves, de teljesen amatör személyiség beletanul az elnöki teendők végzésébe. IZRAELI FIGYELŐ Az izraeli belpolitikai élet a Begin-kormány megbuktatására irányuló törekvések jegyében zajlik. Az ellenzéki pártok, élükön a Munkapárttal, maguk sem egységesek, mert pártkereteken belül is „gyilkolják* egymást 9 pártvezérek, akik szinte kivétel nélkül miniszterelnöki pozícióra törekednek. Bee n egyelőre szilárdan állja a rohamot és nem hagyja magát befolyásolni a közvélemény-kutatás eredményétől, amely a Likud-uralom végét jósolja a következe választás alkalmával. Az Izrael és Egyiptom között folyó autonomia-tárgyalások nagy nehézségekbe ütköznek. A legutóbbi izraeli javaslatot Egyiptom elutasította. Az izraeli kormány legutóbbi intézkedése elhalasztotta a nyugati partvidéken tervezett választásokat arra te kintettel, hogy az ónkormányzati tanács felállítására irányuló tárgyalások vannak folyamatban. Utóbbiak újabb választást tennének szükségessé, ezért indokolt volt az elhalasztás. Általános megelégedésre szolgált, hogy a Gus Emunim végül is elfogadta a bíró"iq döntését és Élőn Móré kiürítésére szánta el magát.
