Newyorki Figyelő, 1979 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1979-03-07 / 4. szám
(’Lf |V nji NEWYORKI C I Q\/p|_Q 11 Szomorú elégtételül szolgálhat nekünk, hogy a világsajtó is ugyanazt a véleményt hangoztatja az Egyesült Nemzetek szervezetéről, amit mi már régen hirdetünk: a világ népeinek ez a látszatra nagy összefogása magával tehetetlen, gyenge báb. Nem hízelgünk természetesen magunknak, hogy a világlapok véleményüket a mi cikkeink alapján alkotják meg, — már csak azért sem, mert magyarul nem olvasnak, — de kétségtelen, hogy véleményünket nem rejtjük véka alá és elmondjuk, illetékes helyeken, mint például az UNO sajtótermeiben is, ahonnan tovább kerül. Így a New York Times március 5.-i száma az UNO-tudósító tollából Invázió-vita: az UNO gyengesége kirakatba kerül - cím alatt leleplezi, mennyi tehetetlenséget árult el a Biztonsági Tanács legutóbbi vitája Kínának Vietnamba való benyomulása folytán keletkezett ellentétek nyomán. Ismeretes, hogy Kina hajlandó volt az invázió kérdését vita alá bocsájtani azzal a feltétellel, ha azt megelőző vietnami benyomulást Kámbodiába szintén megvitatják. A Szovjetunió ezt ellenezte. A nyugati hatalmak azt a jámbor álláspontot képviselték, hogy mindkét benyomulást meg kell szüntetni, minden haderőt, amely más állam területére behatolt, vissza kell vonni. Ezen aztán néhány napig kedvesen elcsevegtek, vitatkoztak, majd a hónap végén tisztsége lejárván, a kuwaiti elnök belátta, a Biztonsági Tanács semmit sem tehet, mert a szembenálló két fél egyike úgyis megvétózza a döntést, tehát átadta helyét a következő elnöknek, a nigériai delegátusnak, a Biztonsági Tanács ülése pedig eredménytelenül feloszlott. Kurt Waldheim főtitkár keserűen jelentette ki a napokban, hogy az államok csak akkor fordulnak az Egyesült Nemzetek szolgálataihoz, amikor katonailag vereséget szenvednek és megmentésükért folyamodnak. Egyébként a tagállamokból hiányzik a politikai akarat, hogy az Egyesült Nemzeteket hatékony világszervezetté építsék ki. Az UNO presztízse a kinai-vietnami és az azt megelőző vietnami-kambodiai vita során ismét erősen hanyatlott. .*******************k*******k**** A Magyar Zsidók Világszövetsége szeretettel meghívja FALUDY GYÖRGY szerzői délutánjára, az Abbey Victoria Hotel (Seventh Avenue és 51st Street sarkán) Victorian Room-jában március 25.-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel. Közreműködnek: Faludy György Dukász Anna Krencsey Marianne Dékány László Belépődíj 6 dollár Jegyek elővételben kaphatók a Világszövetség irodájában (tel. : 683-5377),Püski - Corvin, 1590 Se********************************& 21st CEfJTöRY KUNSARIAN PUBLISHING CüÄß. 2C5 EAST £5tíi STREET MEW YORK, NEW YORK 10028. PROF. AUGUST MOIJIAR 177 SOMERSET DR. P.O.B. T084 NEW BRONSWCK N.J. 08903 PERBEN A MAGYAR ZSIDÓSÁGÉRT- Braham professzor megvédte becsületünket -A tárgyalóterem légköre elektromos feszültséggel volt telve. Az esküdtek csüngtek az egyetemi tanár szakértők és Braham professzor ajkán. A vallomások valójában nem tanúságtételek, de akadémiai színvonalon elhangzott előadások voltak. A falról az aranybetüs mondat sugárzott: IN GOD WE TRUST és a hallgatóságban önként vetődött fel a gyötrő gondolat, hol volt O, miért nem avatkozott be a földiek ördögi játékába, amikor ártatlan emberek milliói kerültek tűzbe, gázba, vagy fulladtak folyóba vagy a halálos lövedék csapódott beléjük ? A per sorsa egy percig sem volt kétséges. Rágalmazás miatt követelt kártérítést a felperes. Talán először az igazságszolgáltatás történetében vádolt rosszindulattal egy egybehangzóan elismert és magasztalt történettudományi művet. A beavatottak jól tudják, hogy a Hungarian-Jewish Studies III. kötete annak az alapgondolatnak jegyében született meg, hogy a tudományos kutatásban annyira körülvitatott zsidó tanácsok szerepének megítélésénél magukat a tanács tagjait is meg kell hallgatni. Braham professzor ezen irányt mutató eszméjéért valamennyi kutató elismerését érdemelte ki és a kihallgatott egyetemi tanár-szakértők egybehangzóan hangsúlyozták Braham doktor működése kiemelkedő voltát. Nem kisebb személyiségek ültek a tanúpadon, mint dr. Irving Greenberg, Howard Adelson, Samuel Handel és Bernard Klein egyetemi tanárok, valamennyien a tragédia korszakának jeles, messzehangzó szavú művelői. New York államának joga szerint a bírónak egyedül állt módjában a jogkérdést eldönteni és döntéséhez meg sem kellett hallgatnia az esküdteket. Amikor a tárgyalás a késő délutáni órákban befejeződött, a kötelességüktől felmentett esküdtek kitódultak a folyosóra, ünnepelték Braham professzort,aki a magyar zsidóság védelmében egyesegyedül állott a vártán, hogy alátámassza, megindokolja azt az elismerést és tiszteletet követelő tevékenységet, amely müvein keresztül a magyar-zsidó tragédia Dr. BRAHAM L. RANDOLPH áldozatainak, a magyar-zsidó törzs mártírjainak kegyeletét és a túlélő nemzedék szent kötelességének teljesítését jelenti. És ez az a pont, ahol meg kell állnunk és gondolkoznunk kell. Mivel indokolja a katasztrófából megmenekült nemzedék azt a kétségbevonhatatlan közömbösséget, amelyet a magyar-zsidó kultúrális örökség átmentéséért folyó munkával szemben tanúsít ? Miért van az, hogy egy maroknyi ember érzi csak át ennek a munkának megszentelt jellegét és ez a néhány ember természetesen képtelen arra, hogy tollát, munkáját faltörő kosnak használja és áttörje vele a közöny kínai falát ? Hadd szóljunk most a magyar zsidó törzs maradékának lelkiismeretéhez ! Gondoljunk arra, hogyan tűnnek el ezer, tízezer dollárok a kaszinók asztalán és szerencsejátékok során, ami ellen nincs és nem is lehet kifogás, ha ugyanakkor a magyar-zsidó kultúra fennmaradására, sajtónk és kiadványaink támogatására ugyanígy megnyílnának a zsebek. Gondoljunk a Jolly Joker és a zsetonhalmok árnyékában a hatmillióra és köztük a hatszázezer magyar áldozatra, akik nem szerencsejátékon vesztették el pénzüket, hanem a világtörténelem páratlanul álló tömegggyilkossága során életükkel fizettek! Az amerikai sajtó sorra közli a bírói döntést.A magyar-zsidó katasztrófa ismét az olvasóközönség figyelmének középpontjába került. Az a kívánságunk, hogy ez a nagy érdeklődés ébressze fel a magyar zsidóság alvó rétegét és adjon új erőt tudományos és kegyeletteljes munkánknak. UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK DR. KARDOS LÁSZLÓ:
