Newyorki Figyelő, 1979 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1979-02-09 / 3. szám
NEWYORKI Tájékoztató IV. évf. 3. szám — 1979 február 9. — Ára 25 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja Diplomáciai figyelő Ghájim Herzog cikke a „We!twoche”-ban: WASHINGTON NEM LÁTJA TISZTÁN A KÉPET Chaim Herzog, Izrael volt UNO-fődelegátusa figyelemreméltó cikket írt a WELTWOCHE című, ismert német hetilapban. A cikket az Új Kelet magyar forAz Egyesült Nemzetek házatáján kissé, mintha elcsitultak volna a kedélyek. A kambodiai ügy lekerült napirendről és a diplomáciai háború helyi fegyveres öldökléssé változott, a szavak csatája helyett a fegyvereké a szó. A helyéről elűzött kambodiai kormány csapatai ellentámadásba mentek át, amelynek kimenetele kétséges. Az Egyesült Nemzetek közgyűlése bizottsági munkát hagyott hátra, a jó diplomaták tehát, addig, amíg jobb falat nem kerül az asztalra, a bizottságokban pepecselnek. Szerencséjük, hogy a munkaerő leépítési láza rájuk nem terjed ki, de magának az UNO-szervezetnek alkalmazottai már nem ülhetnek ilyen nyugodtan a helyükön, mert a költségek lehasításának ragálya elérte az Egyesült Nemzeteket is. dításban közölte. Chaim Herzog álláspontja annyira fontos, hogy cikkét az alábbiakban ismertetni kívánjuk az amerikai magyar olvasóközönséggel is, - annak hangsúlyozása mellett, hogy a kiváló izraeli közéleti férfiú felfogását nem mindenben osztjuk, de lapunk a miénkével ellentétes álláspont ismertetését is szükségesnek tartja. Nem kétséges, hogy az Egyesült Államok központi szerepet játszón az egyiptomi—izráeli béketárgyalásokon. Úgy tűnik azonban, hogy amikor felmérte, melyek azok a határok, amelyekig Begin e tárgyalások során elmehet, tévedésbe esett. A múlt év folyamán többizben is nyilvánvaló lett, hogy az amerikai kormányzat tévesen mérlegelte a kényes közelkeleti egyensúlyt. Afganisztán, Irán és Afrika Szarva megannyi intő jele annak, hogy az Egyesült Államok elmulasztotta kellő perspektívában látni a közelkeleti fejleményeket. Könnyű ezt belátni, ha csak azt nézzük, mily megszállottan foglalkozik elnöktől lefelé az amerikai kormány azizal a maroknyi letelepülővel a Nyugati Partvidék oly csöpp, minden stratégiai jelentőség nélküli területein való próbálkozásaival, mig ugyanakkor egyáltalán nem vették tudomásul az iráni fejleményeket, hanem hagyták magúkat meglepni. A helyzetek hamis kiértékelésének e hajlama mutatkozik meg ott is, ahol az USA az izráeli közvéleményt próbálja megítélni. Nehéz szabadulni attól a benyomástól, hogy a tárgyalások során Amerika többizben is hamisan becsülte föl Izráel belső helyzetét, s nem ismerte fel azokat a határokat, amelyekig Begint hátraszoritotta. Az USA sohasem fogta igazában fel, mily komoly problémákkal kerül szembe az izráeli kormány, amikor a Kneszet jóváhagyását kéri a camp davidi eredményekhez. Nem is annyira a parlamentben, mint inkább tulajdon pártjában ütközött e nehézségekbe Begin, mert ellenzőinek a száma itt valóban riasztó volt, s tény az, hogy csak az ellenzéki Munkapárt mentette meg a szavazásnál. Camp David óta Begint az izráeliek egyre kevésbé támogatják, nem utolsó sorban Egyiptom homályos magatartása miatt, ami bizalmatlanná tette az átlne-izráelit, s azok eerincét erősítette, akik már eleve tiltakoztak a camp davidi tárgyalások ellen, ma pedig azt állítják, hogy Begin eladta a hazáját, s Izráelt csapdába csalják. Bizalmatlanságot keltett már az az egyiptomi javaslat is, hogy öt év elteltével revizió alá vegyék az egész békeszerződést — amit egyébként Izráel és az USA tüstént elutasított. Fokozta a tartózkodást az az ügyetlen bal-03903 kezes próbálkozás is, hogy' a békeszerződést követőleg a diplomáciai viszonyt nagyköveti szintről követi szintre szállítsák le. Mindezek után Egyiptom még azt is megkísérelte, hogy ismét átszövegezzc a szerződés-fogalmazványnak azt a cikkelyét, ami a megállapodást egybekapcsolja a Nyugati Partvidék és Gáza státuszával. Az eredeti megállapodás már úgyis kiköti ezt a politikai „linkage”-t, tehát kár volt kiélezni. Végül pedig a bizalmatlanság légkörének további sűrűsödését okozta, s a megegyezés ellenzőit erősítette az az egyiptomi próbálkozás, hogy módosítsák a fogalmazvány hatodik cikkelyét is, amely eredetileg elsőbbséget biztositott az egyiptomi— izráeli békeszerződésnek Egyiptom más, esetleg ezzel el* lea'éte» szerződéseivel szemben. ---->---------Az az általános benyomás, hogy a tárgyalások során az USA majd mindig az egyiptomi álláspont felé hajlott, láthatóan azzal kecsegtette Szádátot, hogy minden újabb követeléséhez megkapja Amerika támogatását. A tény pedig az, hogy sem ő, sem pedig az amerikaiak soha fel nem fogták, mennyire csökkent közben Izráelben a begini politika támogatása. Izráel végeredményben demokratikus ország, ahol ä problémákat nyíltan, hevesen megvitatják. E viták mutatták, hogy nemcsak a Kneszetben, de saját koalíciós kormányában is csökkentek Begin hívei, s ha személyi pozíciója oly erős nem lenne, akkor igen kérdésessé válna a _ mostani kormány jövője. A camp davidi egyezmény jóváhagyása a Kneszetben nemcsak az ellenzék lojalitásának volt köszönhető, hanem mindenekelőtt Begin személyi autoritásának, amit. még mindig élvez, ha már csekélyebb mértékben is. Egyáltalán nem bizonyos, hogy a Kneszet jóváhagyjae majd a békeszerződés aláírását. Ha igen, akkor bizonyára sokkal kisebb többséggel, és csak kínos viták árán, amit majd sok belső küzdelem és lelkiismereti probléma kisér. Valószínű, hogy Begin megint csak az ellenzék kegyelméből győzhet, amely felelőssége tudatában támogatja majd őt a parlamenti vitában, de ugyan akkor hevesen bírálja is. Ez az ellenzék ma könnyűszerrel megbuktathatná a kormányt. Hisztädruti befolyása révén megbéníthatja, le is válthatja. Eddig azonban nem sikerült az ellenzéknek ehhez megfelelő erőt gyűjtenie, s világosan körvonalazott politikájával cselekvőképes többseit összehoznia. Ezért továbbra is konstruktív ellenzékként működik majd, s támogatja a kormány béketörekvéseit, s várakozási álláspontra helyezkedik, miközben a kormány mind újabb kövekbe botlik, s elveszti a nagyközönség kezded ragaszkodását. Carter és Szádát nagyon is jól tudják, hogy ma Izráelben Begin az egyetlen olyan politikai vezető, aki az országot a megegyezés súlyos engedményeire ráveheti. Ezért oly nehéz megérteni, miért merevül meg az egyiptomi álláspont, s miért ilyen az USA magatartása — ennek gyeden magyarázata az a feltételezés, hogy sem az amerikai, sem az egyiptomi megfigyelők nem érzékelik az izráeli erőcsata finom árnyalatait. A világsajtó minden alkalommal ismétli, mily súlyos problémái vannak Szádátnak az arab világban. De csak igen ritkán emlití Begin súlyos problémáit az izráeli demokráciában. Pedig ha tüzetesen lemérnék a politikai sebezhetőség határát, akkor minden politikai megfigyelő számára világos lenne, hogy Begin belső problémái súlyosabbak Szádát nehézségeinél. L'i KELET UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK
