Newyorki Figyelő, 1979 (4. évfolyam, 1-17. szám)

1979-12-26 / 17. szám

1979 december 26. NEWYORKI FIGYELŐ 7 Dr. Roboz Ottónak a FIGYELŐ- ben megjelent A VÉSZKORSZAK ÉS EGY RÉGI KIVÁNDORLÁSI MOZGA­LOM című kitűnő cikkét rendkívüli érdek­lődéssel olvastam. Együltömben kétszer is végigbetüztem. Mélyen meghatott, ahogyan Nyíregy­háza egykori főrabbijáról, dr. Bernstein Bé­láról emlékezik. A tudós főrabbi személye és értékes könyve, AZ 1848-49-1 MA­GYAR SZABADSÁGHARC ÉS A ZSI­DÓK ifjúságomtól — szívügyem. Dr. Roboz Ottó történelemkönyvben megörökítésre méltó adatokat rögzít le magyar zsidó testvéreink 1848 körüli ül­döztetéséről és szenvedéseiről. Igaza van ! Ezeket a borzalmakat nem lehet felejtenünk. Tanulmánya figye­lemreméltó és megszívlelendő. Nem hallgathatom el azonban, hogy egyetlen mondata keményen és fájdalma­san szíven ütött. Ez így hangzik:- Kossuth forradalmi kormánya egy­szerűen kirekesztette a zsidókat az alkot­mányból. -Álljunk meg egy szóra ! NEM MARADHATOK NÉMA Dr. Roboz Ottó tragikus történelmi valóságot elevenít fel. Tény ugyanis, hogy még az 1848. év halhatatlan törvényei sem vették be a zsidókat az alkotmány sáncaiba. Ámde Kossuth nevének a mondat élére tűzése: félreérthető. Mintha azt hang­súlyozná, hogy Kossuth viseli a felelősséget a „forradalmi kormány" határozatáért. Holott erről szó sem lehet, hiszen Kossuth fáradhatatlanul hirdette, hogy a zsidók egyenlő joga az igazság követelése és a szabadság csonka marad, míg abban a zsidóknak része nem lesz. Harsányan har­sogta, hogy a zsidók emancipációja törté­nelmi szükségszerűség. Kossuth Lajos nem zorul védelemre. Mégis kötelességet teljesítek, amikor igyek­szem elhárítani minden kétséget, amely Kossuth nemes egyéniségét illetően félre­magyarázható. Bár sótáramat sáraznak és serény­nek érzem Kossuth semélyiségének dicsé­retére, hadd vonultassak fel két klasszikus tanút egyéniségének magasztalására: VÁZSONYI ÉS ARANY JÁNOS Arany János 1847-ben írt versében a turini remetéről, a magyar polgári szabad­­ság és jogegyenlőség legendás hőséről ek­ként lelkendezik: — S távol hol citrom és narancs virulnak, Honán k.vül él a legnagyobb magyar. -1894 március 20.-án gyászbaborult Magyarorság. Meghalt Kossuth Lajos.A magyar zsidók zokogtak, megtépték ruhá­zatukat. Gyászolták Kossuth Lajost, a ma­gyar zsidóság gyámolítóját, bátor barátját. Eltávozott az isteni ajándék, az őrangyal. Egymást nyugtatták,vigastalták:BARUCH DAJAN EMESZ. Vázsonyi Vilmos az Egyenlőség már­cius 23.-i zárnának vezércikkében így bú­csúzott a nagy halottól: — Egy próféta húnyta le örökre sze­meit. A próféták népének ivadékai, a zsi­dóság mélyen gyászolja. Nincs rétege a nemzetnek, mely most őszintébb, igazibb fájdalmat érezne, mint a magyar zsidóság. Az elnyomott jobbágyok és a zsidók ko­szorúját nemcsak a hazafias kegyelet fonta, hanem a hála is. — Arany János ércbe kívánkozó sorai, Vázsonyi bölcs megnyilvánulása: szavak. Az enyészettel elrepülnek... Azt gondolom, a mérleg serpenyő­jébe, amely Kossuth egyéniségét és mun­kásságát mérlegeli, a legékesebben saját tetteinek dokumentaimat kell helyeznem. Kossuth csodálatos kertjéből szívvel-szere­­tettel egybegyűjtött bokrétában hadd mu­tassak be néhány, soha el nem hervadó virágszálat: KOSSUTH ÉS A ZSIDÓK 1843-ban alakult meg Pesten a zsidó kézmű-egyesület. Szidalmazták, gyalázták, becsmérelték. Kossuth nem maradt közömbös né­maságban. Ellenkezőleg. Felemelte hatal­mas szavát a zsidóság védelmében. Nem­csak mint ragyogó szónok, hanem mint kiváló publicista küzd, harcol, viaskodik. 1843 február 9.-én a PESTI HIRLAP-ban ezeket írja: Valóban igen-igen szomorú, hogy azok, akik a zsidók polgárosítása ellen min­dig azt szerették felhozni, hogy a zsidó sem földművelésre, sem mesterségre nem haj­landó, most viszont azzal állnak elő, hogy már még a mesterségekből is el akarnak a zsidók másokat szorítani. Azon lelkes, buz­gó férfiak, kik az egyesületet alakítják, ily felkáromlások által ne hagyják magukat elkedvetleníteni. Ne kételkedjenek, hogy midőn oda munkálnak, miszerint hitsorso­­saik a polgári foglalatosságokba vegyülés által a társasággal, melyben élnek, egybe­vegyüljenek: hathatós lépést tettek ama, időszak felé, melyben a polgári jogok osz­togatásánál nem kérdezik azt, hogy Istenü­ket mely templomban imádják ? — KOSSUTH A FEDÉLZETEN Mint céltudatos demokrata, minden kor a zsidók egyenlő joga mellett foglall állást. Az emancipációt a jövő szükséges célja gyanánt tűzte ki. 1847-ben a honosítási törvény tár­gyalásakor erélyesen síkra szállt a zsidók mellett. A pozsonyiak zsidóellenes zavargása­it nem tűrte szó nélkül: Fáj az ember lelke — harsogta —, hogy mindenütt mindenki élvezheti a sza­badság terjedését és abból csak a zsidó né­pet látja kizárva. - ' • AZ ELSŐ „ZSIDÓTÖRVÉNY" A szabadságharc igazolta a jogegyen­lőség híveinek a felfogását. A zsidó vallású harcosok nem maradtak el a másvallásúak mögött. A kitagadott zsidóság fiai siettek a nemzeti zászló alá, meghalni a hazáért, mely nekik nem adta meg a polgárjogot. A zsidóság helytállása nem maradt elismerés nélkül. Kossuth 1849 július 28.-án törvény­­javaslatot terjesztett be a zsidókról. A Nemzetgyűlés egyhangúan fogadta el a ja­vaslatot. Polgári és politikai jogokat ad a zsidóknak. Érvényeseknek jelenti ki a zsi­dó-keresztény házasságokat és elrendeli egy zsidó kongresszus egybehívását. Nem sok. De az akkori gyűlölködő világban kezdetnek merész lépés. TISZAESZLÁR A szabadságharc után Kossuth már | nem csak elméleti demokrata, hanem a gya­korlati élet tapasztalatai által felvilágosult férfiú elszántságával szólalt meg akkor, amikor rettenthetetlen bátorsággal, teljes j mellel állt ki a tiszaeszlári gyalázatos vér- _ váddal izgató, lázító demagógokkal szem­ben. Védelmére kelt az előítéletek súlyos ’ láncát viselő zsidóságnak. Ostorozta az Is- ] tóczy, Verhovay, Ónody tüzet szító úszítá­­sait. Kemény, elítélő szóval és meggyőző1 cikkek sorozatával döntő érvekkel cáfolta az aljas hazugságot, hogy a tiszaeszlári zsi-l dók 1882 április elsején rituális célra vérét ( vették Solymosy Eszternek. Az éretlen nép dühének kitörésétől] féltette a zsidóságot. KOSSUTH IGEI SOSE VOLTAK AKTUÁLISABBAK, MINT MA Köszönettel tartozom dr. Roboz Ot­tónak, mert az ő remek cikkének egyetlen mondatta ösztönzött arra, hogy most fel­elevenítsem Kossuth tanítását. Soha nem elégszer. Kossuth igéi, eszméi, ideáljai sose voltak aktuálisabbak, mint ma, amikor a pipogya kormányzatok meghúnyászkodó, alázatos, gyalázatos gyávasága folytán újból fellángol a legsötétebb antiszemitizmus tüzet okádó őrjöngése és a tarroristák vi­lágszerte kockázat nélkül gyilkolnak és szabadon szervezkednek. Kossuth érvei ma is valóságot hirdet­nek, mert örök igazságot tartalmaznak. Ma is érvényesek, hiszen most is változatlanul szenvedünk a dühöngő elfogultság és a vit­­riolos rágalom pergőtüzében. PARÓKÁK ^ RÖVID, HOSSZÚ HOSTESS j|G Ö Í N -ok «SZOKNYÁK ! GYÖNYÖRŰ PONGYOLÁK ^HATALMAS VÁLASZTÉKBAN | IGEN JUTÁNYOS ÁRAKON HA OLCSÓN ÉS JÓL AKAR VÁSÁROLNI, ÉRDEMES FELKERESNI!!! HOFFMAN WIG SALON 4723 16th Avenue Brooklyn, N.Y. 11204 Tel.: 6334)200 Ékszerüzem keres megfelelő gyakorlattal rendelkező könyvelőt és angol levelezőt. KÖNYVELŐ jeligére a FIGYELŐ szerkesztőségében kér jelentkezést. Húsz éve fennálló ékszergyár és import-cég keres jómegjelenésű, jó modorú, üzleti szellemű, fiatal utazó férfit vagy hölgyet. Megfelelő sze­mély éveken belül elérhet 50,000 dollár jutalékot is. SZORGALOM jeligére jelentke­zés a FIGYELŐ szerkesztőségében. Előrizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE. Egy évi előfizetés $10 díját □ csekkben mellékelem □ kérem számlázni Név..................................... ....... Cím ...->■ Ai •ftdtti — 14*7 M Amet, 81. Street »él Ibi: LE 54484 * BU 8-OM* HETMAN'S PHARMACY 6101—18 Avenue Boro Park, Brooklyn — TaL 486-5644 — ée jiddisei is. 1 E hirdetés felmutatói kedvezményben részesülnek! FIZESSEN EL« LAPUNKRA 1 HIRDESSEN LAPUNKBAN! KOSSUTH VÉDELMÉBEN DR. FÁBIÁN SÁNDOR: Lapunk hasábjain szívesen helyi j adupk közérdekű, vagy érdekes írá- i soknak. Nem közölt kéziratokat'nem I küldünk vissza. Minden cikkért an- 4 nak írója felel.

Next

/
Thumbnails
Contents