Newyorki Figyelő, 1979 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1979-12-26 / 17. szám
V±_L l FIGVELO 'Tájékoztató IV. évf. 17. szám — 1979 december 26. — Ára 25 cent Az amerikai magyar zaidÓBág haagja WASHINGTONI LEVEL Washingtonban a Fehér Ház mögötti téren minden évben a nemzet karácsonyfáját gyújtja meg az elnök. Ezévben, a Fehér Házzal szemben, a Lafayette téren nagyméretű Menórát is felállítottak, a Chanuka-ünnep nyolc lángjával és kilencediknek a samesz lángját sem mulasztották el szabályszerűen beiktatni. Jóllehet az elnökválasztás évének küszöbén politikai szempontok nyilván közrejátszottak ebben, - mégis jóleső érzéssel regisztráljuk ezt a tényt. Ugyanúgy azt is, hogy a Kennedy Center koncertterme idén is nyilvános Chanuka-ünnepélyt rendez. * Belpolitikai figyelő Az elnökválasztás előcsatározásai az iráni szerencsétlen helyzet árnyékában nem indultak még meg a szokásos erővel. Az amerikai alkotmány közismerten négy évben állapítja meg az elnök működésének idejét és egy 1951-ben törvénybe iktatott módosítás szerint legfeljebb kétszer lehet ugyanazt a személyt megválasztani. Ez azt is jelenti, hogy minden új elnök működésének négy évéből egy esztendőt arra használ fel, hogy az ország vezetésének bonyolult funkciójába beletanuljon. Az utolsó két év nagy részét már az újraválasztás kortesmunkájával kell töltenie. Mind többet olvashatunk arról, hogy az alkotmány módosítása előbb-utóbb elkerülhetetlen:az elnök működése hat évre terjedjen, de ne legyen újra megválasztható. David Brinkley, ismert televízió hírmagyarázó három évvel ezelőtt az elnökjelölő pártértekezletek illusztrálását azzal fejezte be, hogy Amerikának nincs sikere az elnökjelöltek kiválasztásában: sohasem a legjobbat, hanem a kevésbé rosszat jelölik. Ha ez valóban így van, akkor az alkotmány megváltoztatása esetén sem lesz könnyű dolga az országnak, mert így hat évre ülteti majd be a Fehér Házba a kevésbé rossz jelöltek egyikét. Szerencsére, ez az ország olyan erős, hogy minden veszélyt és minden kormányt túlél. UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK Az Egyesült Nemzetek most végétért közgyűlése dicstelen működését — a várakozásnak megfelelően újabbal tetézte és megbélyegezte a Camp David-i egyezményeket. A szavazás eredménye az volt, hogy a javaslat mellett 75 (!) ország szavazott, ellene csupán 33 állam és 37 ország tartózkodott a szavazástól. A határozat ellenzői között volt az Egyesült Államok, Izrael, Egyiptom, valamint nyolc, az Európai Közöspiachoz tartozó állam, Franciaország kivételével. A francia tartózkodás a francia zsidóság hivatalos képviselőinek elkeseredését és súlyos kritIcáját váltotta ki. A közgyűlés döntéséről az izraeli lapok mint az UNO újabb cirkuszi számáról írnak. r>J ■ PROF. AUGUST BOLHÁS 177 SOMERSET DR» 3 P.0«B* 1084 NEW BRONSfCR N.J. 08903 Minden új amerikai elnök sokszáz tanácsadóval érkezik a Fehér Házba. Természetesen csak az iráni krízis befejezése után lesz ismeretes, hogy kinek az agyában született meg a pápai intervenció és egyéb naiv idea, - beleértve az iráni hatósághoz intézendő kérő levelek tömeges megszervezését, vagy a harangok rendszeres zúgatását. Az utóbbit, mint tiszteletreméltó baptista,nyilván maga az elnök termelte ki. Bár lehet, hogy mindez lélektanilag jó hatást tesz Amerika lakosságának egy részére, — de nem hozza közelebb a megoldást. Diplomáciai figyelő A teheráni amerikai követség és ennek diplomáciai személyzete ellen elkövetett merénylet más államokat is felbátorított, minthogy ez a hatalmas ország semmiféle megtorlást nem alkalmazott, még viszonossági alapon sem. Sok kormány-nyilatkozat hangzott ugyan el, hogy minden fokozatosan majd következni fog, azonban mindmáig késik, jóllehet tudjuk, hogy a világ csak a határozottságot és az erős kezet tiszteli. A Carter-kormány eljárása a fogolyként kezelt amerikai diplomáciai testület szabadon bocsátása érdekében mindezideig kevés kritikával találkozott itt, mert mind a demokrata, mind a republikánus párt egységesen sorakozik fel ebben az ügyben a kormány mögött. Az egyetlen disszonáns hang az elnök saját pártjából hangzott el, Kennedy szenátor szájából, ami ezt az egységfrontot megbontotta. Kennedy közismert kritikája sem követelt erőteljesebb retorziót, - ellenkezőleg: a terroristák malmára hajtotta a vizet. Ebben a hosszú hetek óta tartó drámában meglepetések minden nap előadódhatnak. Az is megtörténhetik, hogy mire e sorok az olvasóhoz jutnak, a foglyokat már szabadon bocsátják. Vagy Amerika valóban alkalmaz hatásos ellenrendszabályt. Mindkét lehetőség a csoda csoportkörébe tartozik. Bármennyire is egységesen sorakozik fel az ország a kormány törekvése mögött, az amerikai nép hangulata nem tükrözi azt vissza. A kormány dilettáns módon kezeli a kérdést az első perctől kezdve, amikor erőteljes intézkedések helyett például a pápát kérte fel közbenjárásra. Minden gyermek tudja, hogy Őszentsége elődei indították meg a keresztes háborút a muzulmán vallás térhódítása ellen sok évszázaddal ezelőtt. A keresztes hadak annakidején több kárt szenvedtek, mint amit Mohamed követőinek okoztak. Csak az útjukban talált védtelen zsidók kiirtásában voltak eredményesek. * Minden válság tanításokkal szolgál. Az iráni krízis is felbecsülhetetlen útmutatást jelent Amerika jövője szempontjából. A perzsa öböl fontosságát évtizedek után ismét előtérbe állította és elkerülhetetlenné teszi, hogy Amerika közelkeleti helyzetét fokozatosan megerősítse. Emellett a többi sok tanulság eltörpül, de egy-kettőt ezek közül sem érdektelen megemlíteni. Az egyik, hogy az olajfogyasztás csökkentését még olyan gazdag ország, mint Amerika sem odázhatja tovább. A másik annak felismerése, hogy Amerika saját erejére kell, hogy támaszkodjék. Jóllehet Amerika ebben a században kétszer mentette meg Európát, nem számíthat közös akcióra az általa támogatott európai országok részéről. Nem is hangoztatja Amerika a két világháborúban és az azokat követő esztendőkben nyújtott segítségét, mert éppen úgy, mint az emberek, az országok sem szeretnek hálával tartozni. Sőt előbb-utóbb meg is haragú sznak a jótevőre. Ki ne ismerné a bölcs öreg ember történetét, akit két suhanc ütlegel. Ő csodálkozva kérdi tőlük: - Miért bánttok engem ? Én soha nem tettem nektek semmi jót... (R.O.)
