Newyorki Figyelő, 1979 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1979-10-30 / 15. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1979 október 30. /V KAHAN KÁLMÁN ROVATA Magyar zsidók Amerika szolgálatában AKINEK KÉPEI TÚLSÓKAT MONDANAK. A nemzetközi viszonylatban legmagasabb művészi szintre emelt fényképezés terén is nemcsak egyetlen amerikai magyarzsidó hírességgel dicsekedhetünk. Az élete delelőjén hivatása fanatikusaként Indokínában szörnyethalt Robert Capa hadifotoriporterrel ellentétben a sikeres és hosszú élettel, őstehetséggel megáldott Kertész André a békés életmegnyilvánulások gyakran szarkasztikus, de rendszerint költői finomságú és szintén autodidakta fotográfusa. Mind Capa, mind Kertész életútja a magyar fővárosból a Fény Városán, Párizson vezetett keresztül. Eredeti személynevük is azonos volt: Endre. Szülei, Kertész Lipót könyvkereskedő, jómódú földbérlő és élettársa, született Hoffmann Ernesztina. A család lakhelyén, Budapesten jött a világra 1894 július 2.-án, de a szántás-vetés idejétől az őszi betakarításig főleg a szülei által árendált, vidéki uradalomban nevelkedett. Istállók és lakói, igás és tenyészállatok, kis és nagy barmok, szárnyas jószágok, méhek, valamint gondozóik képezték a kis Bandi „világát.' AZ ÍNYENC FARMER FÉNYKÉPÉSZ SZTÁRRA VÁLIK jét és akinek engedélyezték a Francia Akadémia történelmi nevezetességet képező óriási időmutatója mögötti látnivalók és ezen csodaóra üveglapján keresztül a Louvre lefényképezését. Párisban Kertész André baráti kapcsolatba került a legismertebb festőművészekkel, köztük Marc Chagall-al, szobrászokkal, avantgardista írókkal és más szellemi arisztokratával. Fénykép-riportjai rendkívül előnyös hírnevet szereztek neki. 1927-ben a párisi Sacre du Printemps nagypresztízsű galériában rendezett képkiállításának várakozást felülmúlóan kedvező saj' tóvisszhangja volt. Dicsőítő hangon írtak róla. Képtudósításai olyan külföldi magazinokban is megjelentek, mint a Frankfurter Illustrierte, Berliner Illustrierte, UHU, Le Nazionale de Florenze, később az Art and Medicine, Editions d'Histoire et d'Art. A harmincas évek elején napvilágot láttak önálló kötetei is. PÁRIZS SZERELMESE NEW YORKBAN RAGAD Kertész párizsi sikerei teljében volt, amikor 1936-ban a newyorki Keystone Studios -kereskedelmi élügynökség- kétéves szerződést ajánlott neki. így érkezett azon év októberében az Egyesült Államokba. A második világháború kitörését megelőző légkör megakadályozta imádott Párizsába való visszatérésében. Azóta itt él New York művésznegyedében, a VILLAGE-ben,1944- ben megszerezte az amerikai állampolgárságot* A Julien Levy műcsarnokban 1932- ben rendezett Korszerű Európai Fényképészet tárlaton Kertész 35 felvétellel szerepelt sikeresen. Ezzel szemben az annak idején legnépszerűbb amerikai magazin, a Life nem alkalmazta azon indokolással, hogy „az Ön képei túlsókat mondanak.* Harper's Magazin, Vogue, Town and Country, Colliers; Coronet és más képes magazinoknak dolgozott 1937-49 között, ekkor kizárólagos szerződést ír alá a Condé Publications vállalattal és a következő 13 év alatt főleg kereskedelmi jellegű illusztrációkkal remekelt,köztük divatos interiorok,portrék, többnyire a House and Garden magazinban. Szerződése, amely nem elégítette ki művészi ambícióit, 1962- ben járt le. Azóta csak sajátságos művészi impulzusainak engedelmeskedett. Zsenge korától jól lovagolt, eltanulta a falusi életmód sajátosságait. Eredeti óhaja szerint „gourmet farmer* - inyencfalatokat termelő gazda kívánt lenni. Később egy nagybátyja tanácsára banktisztviselő lett, miután persze leérettségizett az egyik budapesti kereskedelmi középiskolában, 1912- ben. Rövid ideig a fővárosi tőzsdén is hivatalnokoskodott. A fényképezés iránti szenvedélye már serdülőkorában megnyilatkozott. Szabad idejét teljesen kedvtelésének szentelte. Az akkori kornak megfelelő, kezdetleges lemezes kis fényképezőgéppel „kapta le" a falusi, valamint fővárosi élet olyan realitásait, „amelyek mindent kifejeznek/' Mindazt, amit különlegesnek, jellemzőnek talált, főleg sokatmondó utcai jeleneteket. Eredeti, remek ösztönnel, megérzéstől sugalmazott felvételeivel a teljesen autodidakta amatőr jóval megelőzte kora gyakorlott fényképészeit - jellemezték későbbi életrajzírói. A VILÁGHÁBORÚ BÉKÉS EPIZÓDJAINAK MEGÖRÖKÍTŐJE Húsz éves korában bátyja tökéletesebb, de terjedelmes Voigtlander fényképezőgéppel ajándékozta meg, majd kis, könynyen hurcolható Leicához is jutott. Felvételei is egyre sikerültebbek, változatosabbak lettek. Az első világháború kezdetén vett felvételei - bár nem harctéri jeleneteket örökítenek meg,»*megdöbbentő kordokumentumok: családok szétválása a mozgósítás folytán és más, hasonló, drámai momentumok kihangsúlyozása. 1915-ben a fronton megsebesült. Felépülve, később folytatta haditudósítói beosztásából eredő feladatait. Ebből a korból származó felvételei elvesztek az 1919-es proletárdiktatúra idején. A szatirikus Borsszem Jankó, az Érdekes Újság és más illusztrált folyóiratokban megjelent, sokatmondó felvételei azonban megmaradtak és rendkívüli tehetségről, eredeti meglátási adottságokról tesznek tanúságot. A SZELLEM FŐVÁROSÁNAK NEVEZETESSÉGEI A POÉTA LENCSÉJÉN ÁT A vörös uralmat követő fehér terror, mint annyi fajtestvérének. Kertésznek is vándorbotot adott kezébe. Ő is Párisban kötött ki Voigtlanderével és Göerz Tenaxával nyolc évvel a nála másfél évtizeddel fiatalabb druszája, Capa, alias Friedman Bandi előtt. Első, igen szerénynél is igénytelenebb éjjeli szállása ablakából másnap reggel elkattintotta gépét. A klasszikusnak minősített felvétel meghatározta karrierjét: a szembenlévő épület ablakainak és redőnyeinek remek kompozíciója, amelyet egy képes folyóirat közölt. Később a VU képszerkesztője, a már évekkel korábban szintén Budapestről eliramodott Aranyosi Pál felkarolta és könnyített a menekült kezdeti sorsán. Kertész André párisi felvételei a Szajna partjáról, a Notre Dame mögötti halászokról, a Place de la Concorde, az Eiffeltorony és Párizs sok más kiemelkedő nevezetességéről, utcai jelenetek, portrék, állatképek, valódi őstehetségről, eredeti meglátásairól tettek tanúbizonyságot, miként a francia főváros épülettetőiről, a nagy mecsetről és más, hsaonló, különleges tárgyakról vett felvételek. Kertész volt a legelső személy, akinek megengedték, hogy Leicájával lefényképezze a török minaret belseANDRÉ KERTÉSZ ÉLCES ÉS KOMOLY MÜVEI Több egyéni tárlat mutatta be műveit. Már 1946-ban a chicagói Art Institute, 1962-ben a Long Island University, 1963- ban a párisi Nemzeti Könyvtár, 1964-ben a newyorki Museum of Modern Art. Ugyanezen évben a velencei nemzetközi Bjennale. Ezen utóbbi legeredetibb amerikai felvételeiből. További newyorki tárlatok a Hallmark Gallery-ben ANDRÉ KERTÉSZ: TÉMÁK ÉS VARIÁCIÓK címmel (1973). A New York Times 1973 január 17.-i számában az égig magasztalja a felvételek eredetiségét és nagyszerűségét. Képgyűjteményei több kötetben is megjelentek. 1972-ben jött ki New Yorkban SIXTY YEARS IN PHOTOGRAPHY, 1912-1972, legkiválóbb felvételeivel. Nagy elismerésre talált a sajtóban is. A könyvalakban megjelent művei között szerepel az ENFANTS (1933), NOS AMIES LES BETES (1936), LES CATHEDRALES(1937),DAY OF PARIS (1945), ANDRÉ KERTÉSZ PHOTOGRAPHS (1964), ON READING (1972), J 'AIME PARIS (1974), WASHINGTON SQUARE (1975), OF NEW YORK és DISTORTIONS (1976). Illusztris alapitótagja volt az American Association of Magazine Photographers exkluzív egyesületnek. KITÜNTETÉSEK ÉS TÉPELÖDÉSEK A SZÁZARCU VILLAGE MAGÁNYÁBAN André Kertész 60 évi gyűjteményes műve megjelenése után 1973-ban Franciaország legnagyobb fényképművészeti díjában, a Prix Nadar-ban részesült. A párisi zsűri így indokolta döntését: André Kertész négyszeresen megérdemelte a kitüntetést: mint humorista, mint fényképész, mint festőművész és mint költő. Már 1930-ban elnyerte a párisi Exposition Coloniale ezüstérmét, 1976-ban pedig a francia kormány a Művészet és Irodalom kitüntetés parancsnoki rendjében részesítette a szellem fővárosának imádóját. Az 1962. évi velencei nemzetközi fényképészeti kiállításon Kertésznek jutott az aranyérem. New York akkori főpolgármestere, John Lindsay 1971-ben szintén magas művészeti és kultúrális kitüntetés által fejezte kis a Big Apple elismerését. A sajtóban még 1978-ban is stílusa nagy dicséretben részesült. Szintén magyar-zsidó származású, közel félévszázadon át élettársa, Erzsébet asszony -akinek jólmenő kozmetikai laboratóriuma volt mintegy két évvel ezelőtt távozott az élők sorából. Utódokat nem hoztak a világra. A már gyengélkedő, idős művész-fotográfus magányosan él a Washington Square-re tekintő, 2 Fifth Avenue alatti, ízléses kényelmes „remetelakában." A fényképezésen kívül más „hobbysnak sohasem áldozott. Nosztalgikus párizsi és nem mindig boldog newyorki élményei, mámorító sikerei, csalódásai körül töprengve tépelődik az idő múlásán — önmagában és nem túl gyakori látogatói, tisztelői és — vetélytársak előtt. Hosszú, eseményteljes életében soksok híres személlyel és személyiséggel volt alkalma derűs-borús órákat, napokat eltölteni. Emlékeinek változatos, színes filmje gyakran pereg le lelki szemei előtt és kitölti magányát.____________________________
