Newyorki Figyelő, 1979 (4. évfolyam, 1-17. szám)

1979-10-05 / 14. szám

4 NEWYORKI FIGYELŐ 1979 október 5. KAKÁN KÁLMÁN ROVATA GÖRÖNGYÖS AZ ÚT AMERIKA ÉS A HELIKON FELÉ Magyar zeidók Amerika tzolgálatában SIR GEORG SOLTI arra, hogy éppen a „magasabbá érdekből alacsonyabb rendűnek minősített fajhoz való tartozás útján lett az illető Fortuna kegyeltje. Nem első ízben van alkalmunk hason­ló, világviszonylatban is kivételesen magas­ra ívelő karriert bemutatni Sir Georg Solti személyében. Elismert zenekritikus sem határoz­hatja meg a felsőfokot, azt, hogy kit illet korszakunk zenei piramisának csúcsán a díszhely. Vitathatatlan azonban, hogy a magyar szülőhazából születési hi­bája folytán vándorlásra kényszerült zenei csodagyerek a legesélyesebb jelöltek között szerepel, bár vetélytársai között is vannak nem „fajtiszta*'' magyarok. Sir Georg Solti A királyi kitüntetéssel az angol ne­messég sorába emelt Sir Georg Soltit sokan tekintik a jelenkor legsikeresebb operadiri­gensének. Kétségtelenül bálványa az ame­rikai és európai zeneértő közönségnek. A newyorki Carnegie Hall 1973 évi ünnepé­lyes őszi évadnyitása során a híres Chicago Symphony Orchestra-t vezényelte. Erről a New York Times közismert, igen óvatos ze­nekritikusa, Harold C. Schönberg így emlé­kezett meg: — Sir Georg Solti newyorki szerep­lései fenomenálisak. Még Karajan sem vál­tott ki ilyen hisztérikus dicséretet. Ehhez vissza kell térni a múltba, Toscanini idejére. Valóban, van valami közös vonás bennük. Belőle is olyan varázs árad, mint Toscanini­­ből.Ennek egyik rézé a lángoló hevesség, másik az átütő technika. Megvan az a misz­tikus képessége, hogy hatalmas egyéniségét bemutassa. Ez kevés muzsikusnak adatott meg. -A SZORGALMAS PESTI CSODAGYEREK SZERÉNY VÁGYÁLMA A Parnasszusra vezető ösvény eleinte felkúszhatatlannak tűnt. Nehéz akadályo kon kellett átküzdenie magát. Végül azon­ban olyan művészi magaslatokra emelke­dett, amilyenekre legmerészebb álmaiban sem mert gondolni. Pedig a kisfiú már óvódás korában csodagyereknek bizonyult. Édesanyja, Szolti Móritzné, szül. Ro­senbaum Teréz 1912 október 21.-én hozta világra Budapesten. Évtizedek múltán szü­leit minden zenei érdeklődés nélküli, intel­ligens középosztálybeli átlagemberekként jellemezte. A gyermek zenei őstehetsége távolabbi ősökig nyúlt vissza. Hat esztendős korában kezdett zon­goraleckéket venni. Tanárait — később is - nem csak kivételes zenei hallása, technikai képessége ejtette ámulatba, de hihetetlen ambíció fűtötte szorgalma is. Előbb az volt a vágya, hogy jó koncertzongorista váljék belőle. Tizenkétéves korában már nyilvános hangversenyen elragadtatást keltett. AZ OPERAHÁZ HÚSZÉVES KARNAGYA 1925 szeptemberében felvették a Liszt Ferenc nevét viselő budapesti Zene­­akadémiára. Két évvel később — gyermek­kori vágyát túlszárnyalva - már vezényelni vágyott. Mesterei között olyan világhírű zenepedagógusok szerepelnek, mint Dohná­­nyi Ernő, Bartók Béla és Kodály Zoltán. A múzsák által homlokon csókolt if­jú 1930 júniusában, csaknem félesz^endő­­vel 18. születésnapja előtt érettségizett a Zeneakadémián, ahol azonnal oktatóként alkalmazták. Az Operaház ősszel asszisz­tensként szerződtette. 24 éves korában már a Figaro házassága vezénylését bízták rá. 1934-36 között az Operaház kinevezett karnagya. TOSCANINI FELÉLESZTI MEGHÍVÁSÁVAL A FAJGYŰLÖLET TÜZÉT A fehér terror valamelyes enyhülése után Hitler hatalomrajutása újabb olajat öntött az antiszemitizmus parázsára. Solti György lelkileg drága árat fizetett a sikerért A lemaradt, kevésbbé tehetséges vetélytár­­sek vak féltékenysége, dühödt irigysége nem tudta elviselni, hogy a világhírnév tel­jében ragyogó Arturo Toscanini - aki né­hányszor már csodálta Solti vezénylését - asszisztenséül hívta meg a fiatal művészt az 1936. évi salzburgi zenei ünnepségekre és a meghívást a következő évben megismé­telte. Sikere nemcsak önmagának, de ma­gyar szülőhazájának is dicsőséget szerzett, de a fajgyűlölők számára még nagyobb dühkitörések forrásává vált. A második világháború küszöbén oly forró lett a talaj a nem-árja, de már híres operakarmester lába alatt, hogy idejében felmérve a helyzetet, menekülésre szánta el magát. Elhatározását tett követte. 1939-ben kijutott Svájcba. Sokat nélkülözött, mert az ország törvényei nem engedélyezik az , idegenek munkavállalását. Solti lelki szemei előtt eredetileg a minden megkülönböztetés nélküli szabad­ságjogokat a.szélrózsa minden iránya felé hirdető Miss Liberty kontúrjai bontakoz­tak ki. Svájcot csak átmeneti állomásnak tekintette, de képtelen volt amerikai ví­zumhoz jutni. Az ígéret Földjének kapui még hosszú évekig zárva maradtak előtte. Alkalmi zongoristaként tengette éle­tét Zürichben. Közepes művészeket kísért, szórakoztató zenekarokban játszott.helyet­­tesített. Néha egy-egy önálló koncertet is adhatott. Igen szerény albérleti szobában lakott. Közben azonban Oslóban, London­ban és más európai nagyvárosban is fellé­pett. 1942-ben Genfben megnyerte a Con­cours International du Piano első díját és ezt később megismételte. Néhányszor, kü­lönleges protekcióval, a svájci rádió zene­karát is vezényelte. Szerencsecsillaga csak náci-Németor­­szág térdrekényszerítése, illetve a háború befejezése után kezdett felragyogni. Az amerikai megszálló erőkkel Bajorországban állomásozott Kilényi Ede zongorista,óhazai barátja ajánlására 1946-ban megbízták az egykor nagyhírű müncheni Állami Opera­ház újjászervezésével és vezénylésével. Nem volt könnyű megfelelő művészgárdát tobo­­rozni.A régiek közül alig tértek vissza, az épületet sem kímélték a hadi események. Végül azonban sikerült. Mozart és Richard Strauss szerzeményei voltak Solti kedvenc, de nem kizárólagos repertoir számai. Wag­­ner-operák, mint Tristan és Isolde, Walkűr, Tannhauser, A bolygó hollandi, kerültek bemutatásra és más operák is. A klassziku­sok mellett a korszerűeket is vezényelte. A VILÁG ZENEKARAINAK ÉLÉN Párhuzamosan főbeosztásával állandó jelleggel vezényelte a frankfurti és külön­böző más európai zenei központokban is a helyi szimfonikus zenekart. Több más szimfonikus együttes vendégkarmesteréül is meghívták. így jutott el első ízben 1953- ban a hőn óhajtott Amerika földjére is. A san-franciscoi Opera Társaság hívta meg. Az Electra, Tristan és Isolde és a Wal­­kür vezénylésével remekelt. A következő évben mára chicagói szimfonikus zenekart, a los-angelesi filharmonikusokat és a mexi­­coi nemzeti szimfonikus együttest vezé­nyelte, utóbbit persze Mexico City-ben. Az ötvenes években az amerikai földrész csaknem valamennyi jelentős szimfonikus zenekara vezénylésével váltott ki viharos elismerést és dicsőítő sajtókritikákat. A siker-láncolatból nem maradt ki New York, Philadelphia, Boston, St. Louis, Pittsburgh, Montreal és több más zenei központ sem. Newyorki debut-je 1957 márciusában a Carnegie Hallban volt. Akkori sajtónyi­latkozataiban hangsúlyozta, hogy azért kedveli az amerikai zenészeket, mert nem ragaszkodnak megszokott karmester, vagy bizonyos szerzők stílusához, hanem bele­élik magukat akár Mozart, akár Bartók, vagy mások hangulatába. Jómaga, bár Be­ethovent és Schubertét favorizálja, helyt ad repertoir-jában olyan szerzőknek is, mint Bartók, Stravinsky, Schönberg, Hindemith, Berg és mások. Viszont ellenzi az elektro­nikus kompozíciókat. Solti első newyorki bombasikere után minden év tavaszán visszatérően ün­nepelt vendég-dirigense volt a Carnegie Hall zsúfolt házának. 1960-ban a Metropolitan Operában a Tannhausert vezényelte. A PESTI ZSIDÓFIÜ A KIRÁLYNŐ LOVAGJA. Solti az 1961-71 közötti évtizedben a londoni Covent Garden Operaház zene­­igazgatója. A brit birodalom legtehetsége­sebb zenészeit gyűjtötte Tnaga köré azzal az elhatározással, hogy a Covent Garden ze­nekarát a világ első együttesévé emelje fel. E téren kétségtelenül igen jelentős eredmé­nyeket ért el. Erzsébet királynő Soltit, ér­demeinek elismeréséül 1972 márciusában lovaggá avatta, ami a SIR rangjelzéssel jár. A londoni operától hosszabb szabad­ságot nyert 1969-ben. Leszerződött a chi­cagói operához, majd annak együttesével európai turnéra indult. Ezúttal is kivételes közönségsikert aratott és a sajtókritika is az egekig magasztalta mind a dirigenst, mind együttesét. A chicagói opera első eu­rópai körútja 1971-ig tartott, amikor Solti elfogadta a párisi operaház zeneigazgatójá­vá való meghívását. (Fofy tatát a12. okkbm) Békét és nyugalmat, örömet és boldogságot kíván az egyetemes magyar zsidóságnak és a zsidó népnek Mrajnv Laci és Llizabetli i ■■■■■ Minden baráfjt.í, isme.x:ét szeretettől köszönti nagy ünnepeinken KI au« Sándor és Rózsi A bolygó zsidó mártir-történelmében szórványosan akadnak egyéni példák A ZENEÉRTÖ KÖZÖNSÉG FENOMENÁLIS BÁLVÁNYA

Next

/
Thumbnails
Contents