Newyorki Figyelő, 1979 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1979-10-05 / 14. szám
Fáklyafények, csodavárók BEIKTATTÁK A ZSIDÓ VILÁGKONGRESSZUS AMERIKAI ELNÖKI SZÉKÉBE A Hotel Pierre fényűző bálterme volt a színhelye a zsidó világkongresszus ünnepi ülésének és díszvacsorájának, amelynek keretében iktatták be Schneier Arthur főrabbit a világkongresszus amerikai tagozatának elnöki tisztségébe. SCHNEIER ARTHUR főrabbi Több, mint 700 meghívott vendég töltötte be a nagytermet, valamennyien az amerikai zsidó és nem-zsidó közélet vezetői köréből. A rendezőség nagy sikerének számít, hogy az összejövetel vendégszónokául sikerült megnyerni dr. Zbigniew Brzezinskit, az Egyesült Államok elnökének biztonsági főtanácsadóját. A főtanácsadó köztudomásúlag az Elnökkel és Vance külügyminiszterrel együtt az amerikai külpolitika irányítója. Brzezinski helyzete a zsidó világkongresszus ülésén nem volt irigy lé sreméltó. Természetszerűleg azt az álláspontot kellett képviselnie, amelyet Carter elnök foglal el és amely sem Izrael barátai, sem ellenségei számára nem megnyugtató. A vendégszónok tehát folytatta az amerikai külpolitikára jellemző kötéltáncot és ugyanakkor, amikor hangsúlyozta, hogy Amerika eltökélt szándéka és nem tágít Izrael biztonságának megvédésétől, ugyanakkor arra hívta fel Izraelt, hogy az eddigieknél jobban használja képzelőerejét a jövő kilátásaira nézve és segítsen a PLO-t bekapcsolni a tárgyalásokba. A palesztin nép jogainak hangsúlyozása mellett ismét igényelte, hogy a PLO ismerje el Izrael jogát a fennmaradásra és ennek keretében az UNO 242. és 338. számú határozatait. Burkoltan kifejezte ellenzését az izraeli támadásokkal szemben Lebanonban, de nem tartózkodott korholó szavaktól a terrorista cselekmények ellen sem. Amikor szavait befejezte, rövid, udvarias tapsot kapott. A hallgatóságban az a meggyőződés alakult ki, hogy Brzezinski beszéde nem segítette elő — minden igyekezete ellenére sem - Carter elnök újraválasztási esélyeit... A bevezető fohászt Schindler rabbi, a Union of American Hebrew Congregations elnöke mondotta. Edgar M. Bronfman, a zsidó világkongresszus északamerikai tagozatának elnöke elnökölt. Az üdvözlő beszédek sorában kellemes hatást váltott ki Koch polgármester szellemes felszólalása és nagy hatású volt Jakovos görögkeleti érsek hangú köszöntése. Schneier rabbi beiktatását Philip M. Klutznick, a zsidó világkongresszus elnöke maga végezte, aki magas színvonalú felszólalásában élesen vázolta az egyetemes zsidóság és annak nemzetközi vezetősége jelenlegi feladatait. Schneier főrabbi válasza következett ezután. Elfogadó beszédében az amerikai közélet nagyhírű, brilliáns szónoka felülmúlta önmagát. Beszélt származásáról, az átélt üldöztetésről és az egyetemes zsidó nép béketörekvéseiről. Annak a reményének adott kifejezést, hogy az új zsidó esztendőben teljesül népünk imáiban foglalt könyörgés a békéért. Kiemelte a béketörekvés keretében annak jelentőségét, hogy Egyiptom amerikai nagykövete is jelen van az ünnepi ülésen annak bizonyítására, hogy Izrael és Egyiptom jó utat választott és példát mutat a világnak a béke megvalósításában. A résztvevők emlékezetes ébné ’ " !CT-4’7 prop. At/üusr ííor.fiAR .X77 SOMERSET PR, P.O.B. 1054 NEW BRONSWCK N.J. 08903 A Misna Ros Hasana traktátusának második fejezetében leírja, hogy amikor a Szanhedrin kihirdette az újholdat, küldötteket menesztettek a Jeruzsálemet környező hegyek csúcsára, hogy az olajba mártott cédrusfáklya lengetésével adjanak jelt a távolabbi hegyek tetején várakozó küldöttnek, aki, amikor észrevette a jeladást, meggyujtotta saját fáklyáját és adta tovább az újhold bekövetkeztének fényjelét, mindaddig, amig az utolsó hegycsúcson fellobbanó fényből — a Misna szóhangzata szerint — az egész diaszpóra megtudta, hogy felvirradt az újhold. A Misna e fejezete két furcsaságot is tartalmaz. Az első az, hogy miért használja szóbeli tanunk „az egész diaszpóra" kifejezést, hiszen nehezen képzelhető el, hogy az egész diaszpóra láthatta volna a fényjelet, ami az utolsó hegycsúcson gyúlt ki. A másik érdekesség, hogy a küldöttek viszonyában a Misna a „chavér" kifejezést használja, amikor a fényjeleket adókról beszél. Az első hegy csúcsán álló küldöttnek addig kellett lengetnie a fáklyát, amig a CHAVÉR, a következő csúcson álló észre nem vette. Utóbbi kifejezés azért különös, mert hiszen a küldötteknek nem kellett ismerniük egymást. Az egyes helységekből más és más személyeket irányítottak fel a csúcsokra. Jelenkori társadalmunk vizsgálata és saját ünnepi lelki számadásunk során választ találunk a felvetett két kérdésre. Mózes tanítónknak sem adatott meg, hogy maga belépjen az ígéret Földjére, de halála előtt az Örökkévaló felvezette Nébó hegyére, hogy megtekinthesse az egész Szentföldet. Ez azonban, bölcseink tanítása szerint, csak csoda útján volt lehetséges. A Felettünkvaló tenyerén mutatta meg Mózesnek Izrael földjét. Talán ez a csoda ismétlődött meg az újhold kihirdetésekor, hogy az egész diaszpóra láthatta a megújulás korának bekövetkeztét. Ez a csoda azonban csak úgy valósulhatott meg, hogy a fáklyavívők lelki egységbe olvadtak össze, ha nem is ismerték egymást, de testvérek, CHAVÉR-ok voltak és ugyanazt a szellemet, az egység szellemét képviselték. Ha a Ma zsidó társadalmában ez a szellemi, lelki egység megvalósulna, ha nem a széthúzás, hanem az összetartás, nem az ellentétek keresése, hanem a testvéri érzés lenne úrrá, akkor talán a mi egyetemes közösségünkben is csoda történnék és valamennyien megérnők és részesei lehetnénk a megújulás csodájának. Nagyünnepeinken ezért a csodáért imádkozunk, azért, hogy a béke sátora boruljon az egyetemes zsidó nép és minden békeszerető ember fölé ezen a vüágon.- fedor PHILIP M. KLUTZNICK, A ZSIDÓ VILÁGKONGRESSZUS ELNÖKÉNEK ÜZENETE AZ 5740. ZSIDÓ UJESZTENDŐ BEKÖSZÖNTÉSE ALKALMÁVAL Klutznick elnök újévi üzenetet küldött valamennyi, a zsidó világkongresszus keretében működő közösségnek és szervezetnek. Az elnök hangsúlyozza üzenetében, hogy az elmúlt esztendő mértföldkő volt a modern zsidó történelemben, tekintettel az Izrael és Egyiptom között létrejött békeszerződésre. Szilárd elhatározásunk, hogy valamennyi, a béke útjában álló akadályt leküzdünk. A diaszpóra zsidósága egyemberként áll Izrael mellett és nem fogja fáradozását abbahagyni, hogy az új zsidó állam békében és biztonságban élhessen és az egyetemes zsidó nép fennmaradásának és fejlődésének forrása maradjon. Bíztató jelként könyveli el az elnöki üzenet azt a tárgyalást, amelyet a zsidó vezetők küldöttsége II. János Pál pápával márciusban folytatott és amely a jobb megértés és jóakarat jegyében fejlődő kapcsolatokra enged következtetni az egyházak között, beleértve az Iszlámot is. Rámutat Klutznick elnök üzenete az újjáébredő antiszemitizmus aggasztó megnyilvánulásaira is, ami ellen csak szakadatlan éberséggel és nem lankadó erővel lehet küzdeni.
