Newyorki Figyelő, 1979 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1979-09-13 / 13. szám
FIGUELÓ Tájékoztató IV. évf. 13. szám - 1979 szeptember 13. — Ára 25 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja ZSIDÓK ÉS FEKETÉK UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK VÁLTOZATOK A (YOUN)G-HÚRON Hát ezt is megértük. A Carter-kormány sorozatos baklövései felszabadították a lappangó erőket és egyes fekete csoportok nyíltan Izrael-ellenes hangoskodásba csaptak. Élükön, remek színészi készséggel, Andrew Young, a lemondott UN-fődelegátus áll, akinek bukását természetesen könnyű a zsidók rovására írni, még akkor is, ha a sok zsidó megnyilvánulásból csak egyetlen hang hallatszott annak érdekében, hogy Young-ot el kell távolítani helyéről. A kétségkívül igen tehetséges, hevesvérű diplomatát már régen el kellett volna távolítani az Egyesült Nemzetek képviselői székéből, de az Elnök vele szemben ugyanazt a balkezes politikát folytatta, mint sok minden másban és éppen abban az ügyben találta szükségesnek menesztését, amelyben ő maga is ludas volt. Az, hogy Young azelőtt Khomeinit szentnek minősítette, saját hazáját leszólta, olyképpen, hogy nálunk is megsértik a szabadságjogokat, stb., stb., - mindez nem volt elég Carter elnöknek, hogy barátját eltávolítsa. Ehhez az kellett, hogy bajt a zsidóügy belekeverésével tetézni lehessen és most már Carter újraválasztását mindkét csoport: a feketék is, a zsidók is ellenzik. Nem állhatunk meg azonban annál a megállapításnál, hogy a feketék és zsidók közötti ellentétek lábrakapásának Jimmy Carter az oka. Kétségtelen ugyan, hogy a legújabb közvélemény kutatás szerint Amerika 71 százalékos többsége még mindig Izrael igaza mellett kardoskodik. Igaz az is, hogy magas színvonalon álló, mérsékelt fekete vezetők, mint Bayard Rustin, a Philip Randolph Intézet elnöke, a New York Times szerkesztőségi cikkében feltárta a helyzet valódi hátterét, lelkére kötötte a lázongóknak, hogy ne térjenek le az igazság útjáról és érdeme szerint ítéljék meg mind a PLO-t, mind Young menesztésének okait. Mindez azonban nem tudja feledtetni azt a lehetőséget, hogy a történelemben annyira fájóan, számtalanszor megismétlődött példa szerint, a jövőben ismét csak fel fogja ütni gonosz fejét a gyűlölet szelleme. The New York Time»/ D. Gorton EFRAIM EVRON, IZRAEL WASHINGTONI NAGYKÖVETE CYRUS VANCE AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTERREL TÁRGYALT A PALESZTINA! UGYRFN PROF. AUGUST MOLNÁR 177 SOMERSET DR« P.O.B. 1084 NEW BRONSWCS N.J« 08903 Az Egyesült Nemzetek ülésein, az amerikai belpolitikában és nemzetközi viszonylatban egyaránt olyan újabb problémák merültek fel, amelyek beható vizsgálódást és szilárd állásfoglalást igényelnek, mertvárható következményeik messze kiható hullámokat verhetnek. Elsősorban Young UN-fődelegátus távozásával kapcsolatos eseményekre kell rámutatnunk. Messzemenően elhibázottnak tartjuk az olyan megnyilatkozásokat, amelyek Young-gal szemben becsmérlő kifejezéseket alkalmaznak — pusztán azért, mert állítólag önállóan, felettesei hozzájárulása nélkül cselekedett (amit egyébként nem hiszünk...), majd lemondása után, a Biztonsági Tanács e havi elnöki tisztében, hattyúdalként még minden eddiginél erősebb tónusban leszólta Izraelt, mert állítása szerint Izrael az Egyesült Államok nemzeti érdekeit illető kérdésekben egyedül dönt .Young annak a nézetének is kifejezést adott, hogy az izraeliek nem kevésbbé terroristák, mint a PLO és a Lebanonra ejtett foszforbombák éppolyan erkölcstelenek, mint a terroristák bármilyen cselekménye Izrael ellen. Végül Young kijelentette, hogy a települések szaporítása Izraelt terjeszkedő hatalommá változtatja és a terroristák elleni lebanoni harc, valamint az említett települések folytatása következtében Izrael minden erkölcsi előnyét elveszti. Mindezek a megnyilatkozások sem teszik azonban szükségessé és indokolttá a lemondott fődelegátus becsmérlését. A hibát nem Young szintjén kell keresni. Amint az adóteher is áthárul a gyengébb vállakra, úgy vagyunk a politikában is: fejtől bűzlik a hal. Egyszerűen megfogalmazva azt kell mondanunk, hogy az Egyesült Államok elnöke és kormánya sohasem értette meg valójában Izrael álláspontjának lényegét, nem támogatja Izraelt meggyőződésből, hanem az előző kormányoktól átvett politikai hagyományból. Nem tudja és nem is akarja megérteni, hogy Amerika elemi érdeke az erős Izrael és ami mindennél fontosabb: nem tudja és nem is akarja megtanulni, hogy a többi hatalom diktatórikus megnyilvánulásai, olajzsarolása, szemforgatása és tényhamisításai ellen csakis erő, energia felmutatásával lehet szembefordulni. Amerika elnöke nem kifogásolhatja UN-fődelegátusa önállóskodását akkor, amikor maga is tett egy nemvárt pillanatban olyan kijelentést, hogy a nyugati partvidéki települések illegálisak. Diplomáciai figyelő-------------------------------------------------------------------------------------------—_ Mit várhat az Elnök a hatalmának tudatára ébredt Andrew Young-tól, ha maga is úgy látja, hogy az UNO 242.sz. határozata módosítást tesz szükségessé, — mindezt csak azért, hogy lecsillapítsa az arab olajállamokat? Mit vár az Elnök beosztottaitól, ha a derültség mindent elsöprő és a Dávidnak becézett hurrikánnál is erősebb viharában kisül, hogy a kubai területen már 1970 óta észrevétlenül, nyugodtan állomásoznak szovjet hadi erők? Hiszen Young nyugodt lélekkel gondolhatott arra, hogy akárcsak Strauss, ő sem tudhatta, valójában ki a felettese: Zbrezinski, Vance, vagy maga az Elnök? A Terzivel való koccintgatás valójában nem nagyobb bűn, mint a történetesen zsidó Wolf osztrák nagykövetnek Kreisky kancellár áldásának jegyében folytatott megbeszélése a PLO-megbízottal. Ahogyan Péter apostol mondja az Ember Tragédiájában: ...senki sem parancsol és szót nem fogad... Hogy fogja ez a társadalmi rendszer, a tudatlanság, ignorancia rendszere megakadályozni, hogy ne a bankrablás, a temetők megszentségtelenítése, a subway-n folyó gyilkolás és erőszak legyen az irányadó társadalmi jelenség, hanem a jóerkölcs, a tisztesség és a jog tisztelete váljék uralkodóvá? Nagyünnepeinken most van miért imádkoznunk. Békés, boldog újévet kívánunk minden olvasónknak, barátunknak, itt és mindenütt. / Belpolitikai figyeld
