Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1978-06-30 / 9. szám
FIGYELŐ Tájékoztató 3. évf. 9. szám — 1978 június 30. — Ára 25 cent Aiaaoikai UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK i 1 - - ■ AZ IZRAEL-ELLENES KONCENTRÁLT ARAB DIPLOMÁCIAI HADJÁRAT AZ EGYESÜLT NEMZETEKBEN Annak magyarázata, hogy a NEWYORKI FIGYELŐ külön rovatot nyitott az Egyesült Nemzetekben folyó eseményeknek, abban van, hogy a nemzetközi propagandának és a világ diplomáciai cirkuszának középpontja az ENSZ. Nem hagyunk fel a közvélemény figyelmeztetésével, hogy az arab világ propagandahadjárata a legaprólékosabb részletekre is kiterjed és az arabok minden alkalmat megragadnak, hogy Izraelt befeketítsék, az amerikai közvéleményt a zsidó államtól eltávolítsák és azt imperialistának, aggresszornak minősítsék. A propaganda kétségtelenül legmegfelelőbb szócsöve az ENSZ gyűlésterme, amelynek falai időtálló anyagból készültek, amit legjobban bizonyít az, hogy normális emberi fül számára elkézelhetetlen felszólalások ellenére sem rendülnek meg. Vegyük csak a leszerelési konferenciával kapcsolatban alakult, ún. ad hoc-bizottság június 2.-i ülésén történteket. 25 arab állam javaslatot terjesztett elő, hogy tagadják meg az összes államok a katonai és nukleáris együttműködést Izraellel. Az arab államok természetesen nem gondolhatták komolyan, hogy a javaslatot elfogadja akár a bizottság, akár a közgyűlés, de annak előterjesztése mégis csak jó volt arra, hogy az ismert vádakat újra szajkózhassák Izrael ellen, így súlyos gondjukat Izrael folyamatos és sebes katonai előkészületei miatt, hogy riadót fújjanak, mert Izrael bombázott lebanoni menekült táborokat és polgári célpontokat, hogy kifejezzék aggodalmukat az izraeli „terjeszkedési,, politika érvényesülése miatt, végül azért, mert Izrael és Dél-Afrika fokozza a katonai együttműködést. Mindezek okából csak azt a csekélységet kívánják, hogy tagadja meg minden állam Izrael részére katonai felszerelés, hadianyag, stb. szállítását, akadályozzák meg, hogy Izrael kerülő úton se tudjon hadianyaghoz, vagy nukleáris felszereléshez jutni, mert Izrael további fegyverkezése veszélyt jelent a nemzetközi békére és alátámasztja Izrael terjeszkedési politikáját és makacsságát a palesztinai nép jogainak elismerése kérdésében. Az ún. arab csoport június 21 .-én levelet intézett Waldheim főtitkárhoz, amelyben az izraeli delegátus és a Biztonsági Tanács soros elnöke között folyt, legutóbbi levélváltásra hivatkozik és súlyosan kifogásolja, hogy Izrael -szerinte- megsértette a genfi konvenciót azáltal, hogy az általa birtokban tartott arab területekről, mint „Judea és Samaria nyugati partvidéki kerületeidről beszél. Ezért az arab csoport elnöke arra kéri a UNO főtitkárát, hasson oda, hogy a jövőben az izraeli delegáció ne élhessen vissza az Egyesült Nemzetek okmányaival és a fenti kifejezés használatával ne adja ismét tanújelét terjeszkedő és az Egyesült Nemzetek döntését semmivevő politikájának. Érdekes megfigyelni, hogy az arab államok többsége Izrael nevét nem veszi ajkára, hanem „cionista létesítmény,, (Zionist entity) becenévvel illeti, — az Egyesült Nemzetek 1948. évi döntésének figyelmen kívül hagyásával, amely megteremtette Izraelt. Természetesen nem a mi feladatunk, hogy az arab érvekre ellenérveket hozzunk fel, de azt már kötelességünknek tekintjük, hogy felhívjuk a közfigyelmet az arab propaganda gondosan megszervezett és minden részletre kiterjedő pontosságára. Ezen tény mellett bűn lenne gondatlanul elhaladni. A felelős zsidó szervezeteknek ugyanilyen aprólékossággal kell az arab propaganda minden megnyilvánulása ellen a harcot felvenni. Belpolitikai figyelő TÁMADÁSBAN AZ AMERIKAI ZSIDÓSÁG A múltban sohasem rejtettük véka alá azt a nézetünket, hogy az amerikai zsidóság vezetőit éppenúgy, mint az amerikai kormánypolitika felelőseit a mérhetetlen naivitás vezérli, ami reánk nézve a legfontosabb kérdésben, az Izraelhez való viszonyban számottevő hátrányokkal járt. Véleményünk az, hogy az amerikai politikusok, - zsidók és nem-zsidók egyaránt - nem tanulták mega 20. század leckéjét, amelyet az Európából jöttek saját hátukon sajátítottak el. Most van az első eset, hogy az amerikai zsidóságról elismeréssel nyilatkozhatunk. Remény van arra, hogy nem fog újra abba a hibába esni, amely többek között részesévé tette az európai zsidóság pusztulásának is, amikor nem állt ki a nácizmus gaztetteivel való szembeszállás érdekében, hanem az Egyesült Államok elnökével egyetemben inkább kétkedésének adott kifejezést a történtek valósága felett. Ma, amikor az amerikai zsidóság felismerte, hogy az Izraelre nehezedő nyomás és a skokie-i nácik mozgolódása között belső kapcsolat van, amikor látja, hogy minden államnak mindent szabad, csak éppen Izrael nem teheti meg saját védelmében azt, amit helyesnek és jogosnak ítél, amikor az Egyesült Államok elnöke jobban viseli szivén a palesztinai népi mozgalom ügyét, mint a Közelkelet egyetlen demokráciájának védelmét, akkor az amerikai zsidóság megmutatja igazi és ma még érvényesíthető erejét. Az ellenállás láttára Carter elnök is revideálni látszik álláspontját és igyekszik a zsidóság bizalmát visszanyerni Ennek jelei többek között abban mutatkoznak, hogy a bátor Mark Siegel kiugrása óta üresedésben levő összekötői állást a zsidóság és a Fehér Ház, valamint a State Department között, gyorsan betöltötte: kinevezte Edward Sanders los-angelesi ügyvédet a posztra, aki az ÚJA egyik vezető személyisége és kétségtelen, hogy az Elnököt Izraellel szemben tanúsított magatartásából át foga tudni hangolni. Másik jele az amerikai külpolitika jobbra fordulásának az a diszkiséret, amelyet Mondale alelnök kap izraeli látogatásához, az amerikai zsidó vezetőktől. 28 vezető amerikai zsidó személyiség kíséri el az alelnököt útjára. Mondale alelnökre ez valóban nagyon ráfér, hiszen ő sem marad el Carter elnöktől a nyelvbotlások sorozatában. Mármár úgy volt, hogy látogatását nem fogják kívánatosnak minősíteni, mert a Sirató Falhoz nem akart izraeli kíséretet elfogadni, mire a szókimondó Teddy Kollekj'eruzsálemi polgármester nem fukarkodott a megfelelő válasszal. Erre Mondale gyorsan, az amerikai bevett kormány szokásoknak megfelelően, módosította kijelentését, úgy, hogy a látogatás mégiscsak megvalósul. IZRAELI FIGYELŐ Az izraeli politikai helyzetet a bel- és külföldről egyaránt a kormányra nehezedő nyomás jellemzi. Ez természetszerűleg hozza magával, hogy az izraeli kormányon belül sincs egységes álláspont. Az Amerikának adandó válasz kérdésében Weizmann hadügyminiszter nyíltan foglalt állást Begin nézetével szemben. A miniszterelnök határozott egyénisége azonban ismét győzelmet aratott és az Amerikának adott válasz Begin álláspontját tükrözte vissza. Az ellenzékbe szorult Munkapárt természetesen nem viseli el könnyen a választási vereséget és ezért minden alkalmat megragad arra, hogy a kormányt támadja, bár azzal szemben csak árnyalati nézetkülönbségekre tud hivatkozni. 11« CENTURY aimi’fl PUBLISHING COUP. m EAST 85111 STREET JttW TOtt, K£W YORK 18828 PROF. AUGUST MOLNÁR 177 SOMERSET DR. P.O.B. 1084 NE* BRONSIOK N.d. 08903 Megnehezíti a kormány helyzetét Begin egészségi állapota is. A forgalomba került álhírek lecsillapítására Begin orvosa tartott szokatlan sajtókonferenciát, amelyen kijelentette, hogy a tervezett szívoperációról szóló hírek hamisak. A miniszterelnöknek cukorbajra utaló panaszai vannak, amelyek azonban munkájában nem gátolják. Az izraeli főszereplők: Menachem Begin, Ezer Weizmann ésMose Dajan NEWYORKI
