Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)

1978-02-24 / 3. szám

10 NEWYORKI FIGYELŐ 1978. február 24 ERD0HAZI HUGO: A VIRRASZTÓ BESZÁMOL... EMLÉK IZRAELBŐL Izraeli jegyzeteim felett virrasztók. Azokat említem, melyek újat és izgalmasat jelentettek nekem, amikor Magdával, Gréti­­vel és Barzilay Pistával Jaffára rándultunk. Az arab propaganda nagy hangszóróján Jaffa, az „ősi,, arab város az Izrael ellenes támadások régi jelszava. Virrasztók izraeli krónikáim mécsese felett, ahogyan a mesék arany sasmadarának szárnya erdők felett... Soha Izrael, Tel Aviv, Jaffa, a zsidó nép története nem került elém szemléle­tesebben, mint a TEL AVIV-JAFFA MU­­ZEUM-ban. Iskolás gyermekeknek magya­rázott a tanár, az új generáció az archeo­lógia napvilágra hozott dokumentain ke­resztül táplálkozik - a hazafiság élményeit gyűjtve. Kegyes volt Jaffa és Tel Aviv földje az utódokhoz, akik éppen a harmadik zsidó állam újjászületésekor idézhetik a múlt zsidó államiságát, annak történelmét. Az iskolások velünk együtt tolonganak a húsz éve tartó ásatások monumentjei között. Jaffa és Tel Aviv harminc pontján ásták ki a lokális, történelem előtti élet „idézeteit,,. Amikor e tájon még primitiv települések voltak: a Járkon medence térségében, mint korai törzsi központok, mezőgazdasági létesülések, erődítmények, temetők, sírok a korokból. Amikor a zsidó állam és nép épített, élet, temetett és harcolt. A muzeum hajléka már a török idők­ben létezett és most a modern architektúra módszereivel komponált öt nagy terem hi­valkodik a felbecsülhetetlen archeológiái leletek eldorádójával. Az első terem az idő­számítás előtt 5000-ből tárja fel, ahogyan a föld kutató „bányászai,, mondják: a civi­lizáció hajnalát. A második terem a kana­­ániták periódusába tekint vissza, szorosan követve őseink lépteit. A harmadik terem már tükörképet mutat fel, már ígézetesen beszél és dokumentál az IZRAELITÁK, őseink életéről, szinte érezzük az ezer éve­ket visszafelé tekintve, a múlt felénk nyúló testvéri kézfogását. Mindez beszél és mesél Samaria királyságának végéig. A negyedik teremben Judea hirdeti nagy erényeit, a a középkeleti civilizációk tornyosuló,bábeli változásaiban, egészen a második templom lerombolásáig. És sírtunk és sírtunk, je­gyezték fel prófétáink. Az ötödik terem új civilizáció küszöbére vitte őseinket:a római­bizánci, az arab korszakok archeológiája beszél. A múzeum tudományos programm­­ja keretében az arab, keresztes, mameluk és ottomán periódusok leletei kerülnek ké­sőbb a falak közé. Bámulatos és elragadó, ahogyan az archeológiái ásatások leleteinek kiállítását csodálatos felvételek, a halott írásokat, anyagot életté formáló rajzok és ezer éve­ket ébresztő mod elek, részletesen ok nyo­mozó magyarázatok teszik szemléleleteseb­­bé, valóban didaktikussá. Szinte az illuszt­rációk segítségével a kiásott tárgyak élő benyomások leikével vesznek bennünket körül. Ez Jaffa múzeumának titka. Vájjon túristáink megtalálják-e a helyet, messze Tel Aviv előkelő hoteljeitől, szórakozó helyeitől? A rajzok, modelek, felvételek útján tesszük meg „vándorlásainkat.,, Ltt kapunk magyarázatot a neolit vadászok temetke­zési szokásairól, amott a korai tel-avivi táj településeiről, pásztoraink kezdetleges életéről. Pásztoraink zsidók voltak, mint halászaink Galileában és eszük ágában sem volt új vallásokat teremteni... Ezek a pász­torok Kikar-ha-Medinah és Giveat Beth ha- Mitbachaim tájain éltek. Sosem gondoltam, — bevallom töredelmesen —hogy a korai kanaáni társadalom élete valahol a mai Nor­­dau-bulvár területén vívódott a természet erőivel... Most már azt is tudjuk, hogy hik­­szoszok jártak Rámát Aviv, Rámát ha-Hayil térségében és a hikszoszok erődítmények kel vették magukat körül Jaffán. Tel Aviv kikötője közelségében temetkeztek. Dán törzse szállta meg később Jaffát és nem vitás: előbb, mint a muzulmánok népe... Azt is megtudjuk, hogy Dávid a filiszteu­­sok városát. Tel Kaszilét foglalta el. Később pedig a hasmoneusok szabadították fel Jaf­fát, mely Júdea fő kikötővárosa volt, — sokkal előbb, mint a „muzulmán Jaffa.,, Dokumentumaink vannak Jaffáról a római megszállás idejéből is. Abu Kabir (a római-bizánci perió­dusból) zsidó temetőt őrzött és Tel Baruch szamaritán zsidó temetkezési helyeket. E tájon élt sokáig Perseus és Andromeda le­gendája. A valóság azonban az archeológia és annak illusztrációi segítségével őseink tör­téneteinek legendáit valóságba öltözteti a jaffai múzeum termeiben. Virrasztók az élmények felett. Vir­­rasszatok testvéreim velem együtt múltunk életét fénybe vonva Izrael történelmi erő­sítéséért, jogaiért! A Magyar Zsidók Viléig**5¥*lié9#lailK»i^kiad^ Megrendelhetők a VüágMŐveteég irodájában: IM Bast Sttk Street, New Twfc, N.T. lftOlt. Tel: 68S-5377 A utagjaromági Minafófák aOmma, magyar, angol 4a héber arabon. 48T képpel------------... $10.00 Bfehmann and The Destruction of Hungarian Jewry---------- 8.00 Entmann ée a magyar widőeág pusztulása ------------------- 8.00 Magyar-csidő tanulmányok, angol nyehren, kötetenként (t és H.) —------—--------------—•—»-----— IMI The Kfahmann Cam: A Source Book, ■■ ffifhmenn It angol nihl —----- Ml MegielenT!BÁN^K^SIDÓVE^ .3.00 GENGSZTER-TÖRTÉNET — Üdvözlöm Mrs. Thomp son. Hol maradi a kedves fér­je? — Késel az esti homályban... FINOM KIS VENDÉGLŐ •— Egy jó kávét kérek, kisasz­­szony. — Igazán sajnálom, de még ön­nel sem kivételezhetünk. AZ ANTIALKOHOLISTÁK ELNÖKE Az antialkoholisták elnöke űl a vendéglőben és egy liter bor áll előtte az asztalon. Egyik is­merőse hitetlenkedve kérdi: — No de elnök ur? — Igen kérem. De ebben a hónapban még nem fizettem be a tagdíjat. HAJNAL előtt Pityókásan érkezik haza — persze, lábbujhegyen — a férj. Felesége hatalmas tortával vár­ja. A tortán 10 lobogó gyertya. — Drágám — mondja a férj—, én azt hittem, hogy kikapok és te ünnepelsz? — Igen, ma jubileum van. — Milyen jubileum? — Ma tiz éve jöttél haza elő­ször részegen. GYÓGYSZERTÁRBAN A város legtekintélyesebb polgára lemegy a gyógyszertár­ba és kivált egy receptet a fele­ségének. Nagy tisztelettel szol­gálja ki a gyógyszerész, végül még hozzáfűzi, hogy Kézcsókját küldi a nagyságos asszonynak és gyors gyógyulást kiván. Kézfogás, búcsú. Aztán még utánaszól a gyógy­szerész: — Talán elfelejtettem mon­dani uram, hogy használat előtt alaposan felrázandó. — Hát ez bizony nehéz lesz, mert az én drága feleségem 94 kiló. TELEFON-VICC — Halló, Kiss lakás? — Nem kérem. Négy szoba hall... Szabadtéri színpadunkon próbálják az egyik nyári újdonságot. Az egyik mű­vész sehogy nem tudja megtalálni a figuráját, és módfelett unalmasan ala­kítja a szerepét. Ráadásul állandóan kérdésekkel zak­latja a rendezőt. — Kérlek, jó, hogyha itt így mondom ? ... Kérlek, jó, hogyha itt így csiná­lom? ... A rendező kezdi elveszí­teni a türelmét. — Ne kérdezz annyit, hanem mondd és csináld ... de jól! A színész végigjátssza a jelenetet, de mielőtt tá­vozna a színpadról, ismét a rendezőhöz fordul. — Te szerinted, hogy menjek ki a jelenet végén a színpadról ? A rendező borús arccal válaszol. — Lábujjhegyen!... Mindenképpen lábujjhe­gyen! A művész meglepve fo­gadja a különleges instruk­ciót. — Miért lábujjhegyen? A rendező nem késleke­dik a válasszal. — Nehogy a közönség felébredjen!... A VILÁG LEGUDVARIASABB EMBERE Két ur utazik a vonaton. Egy­mással szemközt ülnek. Az egyik megszólal: — Bocsánat uram, ön olvassa azt az újságot, amelyen ülni méltóztatik? TŰZ, TüZ... Ül az asztaltársaság a ven­déglőben. Egyszer csak kintről felhangzik a tűzoltóautó sziréná­zása. A társaság egyik tagja iz­gatottan felugrik, fizet és ro­han. — Mi történt? kérdi tőle vala­ki. — Te szintén tűzoltó vagy? — Én nem. De a barátnőm férje tűzoltó. FELVÉTEL Röntgen-felvétel. A készülék mögött egy csinos, szőke fiatal­­asszony áll. A másik oldalon idős, őszhajú doktor bácsi. Unott hangon szól végül a doktor: — Rendben van, asszonyom. Felöltözhet. — Sikerült a felvétel, doktor ur? — Remélem. — Akkor kérek majd belőle öt másolatot. PSZICHIÁTRIA Két pszichiáter beszélget — Képzeld, van most egy «agyon érdekes betegem. Az a mániája, nogy el akarja acftii ne­kem a Niagara-vizesést. — Miért nem veszed meg tő­le? —- Kicsit sokat kér. PECAZAS — Maga megőrült? Almával pecázik? — Higyje el, hogy abban az almában is egy kukac van. BÍRÓSÁGON — Tanú, maga ismerte a pe­res feleket. Valóban úgy éltek, mint a házastársak? — Még jobban, tisztelt bíró ur. SZERELEM A fiatal asszony azt kérdi a férjétől: — Drágám, te a szép nőket, vagy az eszes nőket szereted? — Én téged szeretlek, egyet­­, lenem. Az óbudai Zichy kastély udvarán zsúfolt nézőtér gyönyörködött Haydn A patikus című vígoperájá­nak előadásában. A bejá­ratnál megjelent egy néni, karján szatyorral, melyből vékony nyüszítés hallat­szott. A jegyszedőnek gya­nús volt a dolog és rámu­tatott a kosárra. — Ebben mi vinnyog, kérem ? A néni bűnbánóan tárta szét a szatyrot, melyben egy apró barnás szőrcsomó­ban fekete szemek ragyog­tak. — Nem akartam otthon­hagyni ... Ez kérem egy japán palotapincsi. .. A jegyszedő elállta a be­járatot. — Hát kérem... ameny­­nyiben ez kutya ... akkor nem lehet bevinni!

Next

/
Thumbnails
Contents