Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1978-02-24 / 3. szám
FI GV£ LÓ Tájékoztató III. évf. 3. szám — 1978. február 24. — Ára 25 cent Az aierikai »agyar zsidóság haagja Belpolitikai figyelő TEGNAP ÉS HOLNAP igazat adunk azoknak a zsidó vezetőknek és köreikben azoknak a magyar-zsidó vezetőknek, akik az újonnan ébredő antiszemitizmus veszélyére hívják fel a közfigyelmet és állandóan ébren kívánják tartani az éberséget ennek a jelenségnek elnyomása és kiküszöbölése érdekében. Félreértés ne essék: nem, vagy ma még nem kell attól tartani,hogy a náci korszak megismétlődik, mert az amerikai demokrácia - minden naivitása ellenére - még eléggé erős ahhoz, hogy erőszakon, terroron úrrá tud lenni. Ami a most lábrakapott, nyílt antiszemitizmusban veszélyes, az, hogy éket kíván verni a becsületes keresztény társadalom és a zsidóság között olyan témák kiválogatásával, amelyek a felületes szemlélőben könnyű szerrel kételyt ébreszthetnek a zsidósággal szemben és a közös keresztényzsidó célkitűzésektől eltávolíthatják. Példa erre az a támadás, amelyben a Szent Korona visszaadása ügyében a magyar zsidóság részesült. Maga az ügyet felkavaró lapközlemény - jelentéktelensége folytán - említést sem érdemelne, de a múlt tanulságai alapján, a milliók elpusztítására vezetett mozgalmak is apró cikkecskékkel és sörpincékben való duhajkodásokkal indultak el, - ezért kell a közleménnyel foglalkozni. Miről is van szó ? A cikkecske, amelynek írója a magyar emigráció azon tiszteletreméltó többségéhez tartozik, amely a Szent Korona visszaadását ellenezte, letér a vita magasrendű, elvi síkjáról és olcsó, vásári szellemességgel kigúnyolja Carter elnök nyilatkozatát, hogy a Korona néptől-néphez ment. Az író megállapítja, hogy igaza van az Elnöknek, csakhogy a Korona a zsidó néptől a zsidó néphez ment. És itt felsorolja az amerikai delegáció és a magyar fogaóóbizoítság z ; d ó tagjait. Végül roegálL pítja, hogy a a magyar sorskérdéseket, mint mindig, ezek intézik. Most pedig állapítsuk meg, hogy ebben az otromba, primitiv úszításban mi a veszedelmes. Nem az, hogy egyszerűen a zsidók ellen úszít, mert ez a történelemben megszokottá vált.Napjainkban is szokásos, hiszen még a hivatalos amerikai kormányálláspont is „törvénytelenének minősíti, hogy akármilyen kis terület is maradjon Izrael birtokában arab-izraeli békekötés esetén. Más szavakkal, egyedül a zsidó nép lenne köteles, mint háborúban győztes nemzet, mindent visszaadni a háborúkat előidéző veszteseknek, amire a történelemben még nem volt példa, beleértve Amerikát is, hiszen -ahogyan a N.Y. Times egyik olvasója a szerkesztőhöz írt levélben megállapítja — 1848-ban Amerika kizárólag azért indított háborút Mexico ellen, hogy New Mexico és California területét megszerezze. Ismételjük, nem ez az úszítás lényege, hanem az, hogy az Izraelt támogató, becsületes, magyar keresztény társadalom és a zsidóság közé éket akar verni és gondolkodóba ejti a Korona visszaadását ellenzőket, vájjon nem kellene-e Izrael felé tanúsított támogatásukkal ezek után felhagyni ? Az úszítás azonban nem vezethet sikerre, mert a tényeket meghamisítja. Az amerikai delegációnak zsidó tagjai nem azért kerültek a küldöttségbe, mert történetesen zsidók, hanem azért, mert magyar származásúak és jóval több közük van a magyar érdekekhez, mint a cikkírónak. Az egyetlen amerikai magyar, általános jellegű hetilap szerkesztője évtizedeken át szolgálja a magyar kultúrát. Schneier főrabbi a Lelkiismeret Hanga-alapítvány elnöke, amelynek alelnöke egy jezsuita szerzetes. A főrabbi volt az egyetlen külföldi, akinek amerikai volta ellenére megengedték, hogy a halálos beteg moszkvai főrabbi helyett a nagytemplomban ünnepi szónoklatot tartson. Magyar gimnázium végzettje és magyar nyelven is tart szónoklatot. Az egyetemes magyarság büszke lehet rá. Azt pedig, hogy a fogadóbizottságban a szocialista rendszer zsidó szárma-21st CENTURY KKSARiAN PUBLISHING COW, 205 EAST 85th STREET KW YORK, NEW YORK! 0028 . PROF. AUGUST iOMTAR 177 SOMERSET DR, P.O.B. 1084 NEW BRONSWCK N.J. 08903 Diplomáciai figyelő Nemzetközi fronton az állandó békeharc résztvevőin a kimerültség jelei mutatkoznak. Az Egyesült Államok elnöke mindenkinek igazat ad és egyidejűleg senkivel sem ért egyet, - egyetlen sziklaszilárd kivétellel: Izrael településeit at elfoglalt arab területeken törvénytelennek minősíti Ez' az egyetlen fájó pontja az Elnöknek ebben a jog és igazság végső győzelmébe hitét nem vető világban. Pedig valójában számba alig vehető területekről van szó. Viszont a politikailag szakadozott izraeli társadalom is hűen követi a nemzetközi diplomáciát, amely csepüli Menachem Begin kormánypolitikáját, bő tápot adván ezáltal Izrael ellenségeinek. Utóbb megkísérelték Dajant is kimozdítani a külügyminiszteri tisztségből. Ez a kísérlet kudarcot vallott. Amerika vonalvezetése sem sejtet sok jót Izrael irányában. Az Izraelnek és az araboknak, helyesebben Szandi Arábiának és Egyiptomnak szállítandó repülőgépekre vonatkozó „csomagügylet,, nyilvánossága hozatala olyan rosszul volt időzítve, illetve célzatosságából annyira kilátszott a lóláb, hogy Kissinger a televízión rendkívül szerencsétlennek minősítette, mert tárgyalások kellős közepén jött nyilvánosságra, - éppen akkor, amikor a tárgyaló felek amúgyis eléggé „idegesek.,, Az amerikai zsidó vezetők zavarban vannak és nem tudják Sadatot hogyan kezelni Az elnökök konferenciájának elnöke úgy érezte, hogy leghelyesebb a tárgyalásokba nem beavatkozni, különösen azok után, hogy Dajan, itt tartózkodása alatt, szenvedélyesen tiltakozott az ellen, hogy az amerikai zsidóság Carter elnök segítségére legyen Izrael és Egyiptom közötti közvetítésben. Dajan az egyesült gyűjtőakció támogatása érdekében érkezett Amerikába és út eleinte az volt az általános vélemény, hogy Carter elnök nem fogja fogadni,mert az Elnök érzékenységét nagyon bántotta a szirui/i települések ügyeben tanúsított izraeli magatartás. Ennek ellenére a találkozás megtörtént és ismét feléledt a remény, hogy a béke eszméje - hosszú vajúdásután - mégis meg fog valósulni. zású tagjai is helyet foglaltak, szintén nem zsidó voltuknak lehet betudni az egyetlen Salgó főrabbi kivételével, aki Lékai hercegprímással és a többi vallásfelekezet főpapjaival együtt szerepelt a bizottságban. Tehát a leghelyesebb megmaradni az elvi síkon és nem zsidógyűlöletet keverni a vitába, mert az visszafelé sül el. A cikkíró jobban tette volna, ha olcsó viccelődés helyett inkább megismerkedett volna a Magyar Szent Korona Tanával, amelyet a Newyorki Figyelőből megtehetett volna. A FIGYELŐ cikke jóval többet tett a Szent Korona elismertetése érdekében a zsidó író írásának közlésével, mint a közlemény lázító hangnemben író toliforgatója: í * A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE * i I t NŐI OSZTÁLYA J F £ *1978. évi március hó 26.-án, vasárnap délután 2 órai kezdettel nagyszabásúit * » PURIM - ÜNNEPÉLYT * I *r * rendez, amelyre tagjait és barátait szeretettel meghívja és kéri, hogy 4 a rendezvény időpontját tartsák nyitva, e napon más összejövetelt ne rendezzenek. *********************************************** !
