Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1978-09-22 / 13. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1978 szeptember 22. KARDOS LÁSZLÓ; Az én Figyelőm UTAZÁS A SZÍVEM KÖRÜL Akinek még sohasem fájt a feje, nem tudja elképzelni, milyen jó,hogy nem fáj. Ugyanez az igazság érvényes a szív esetében is. Akit a szíve csak érzései folytán birizgált, nem tudja elképzelni, mit jelent ennek a nemes, de titokzatos szervnek fizikai rendellenessége. Azt sem tudja elképzelni, milyen nagyszerű állapot, ha valaki például reménytelenül szerelmes és emiatt fáj a szíve. Ez az állapot azért nagyszerű, mert a gombház elvének érvényesülése folytán a reménytelen szerelem egyszer mégiscsak elmúlik és akkor következhetik boldog szerelem, amikor a szív kivirul, mindent rózsaszínben mutat tulajdonosának és annak legjobban szuperáló szervévé válik — ami még jobban szuperál, mint az ember természeténél fogva szerelem időszakában emelkedett mértékben szuperálni szokott, egyéb szervei. Egészen más, ellentétes a helyzet akkor, amikor nem érzések folytán, hanem fizikailag maga a szív van megtámadva. Amikor az orvos vizsgálatra beparancsolt a kórházba és a csodálatosan kedves ápolónők lesegítették rólam felsőruhámat, majd felpakkolták és kivitték a vizsgálati teremből, olyan dührohamot kaptam, amire kalandos ifjúkoromig visszamenőleg sem emlékszem. Feleségem és fiam, a személyzet segítségével is, alig tudott lefogni. Valójában akkor fenyegetett legjobban, hogy a szív valóban felmondani készül szolgálatát. A veszély azonban elmúlt, aminek jelentős része van az édes, csinos ápolónők kedvességének, gyógyító hatásának, remekül alkalmazott masszázsának. Amíg tenát az így vidámmá változott kórházi kezelés tartott, soksok időm volt gondolkodni. Rájöttem arra, amit azelőtt is tudtam ugyan, csak nem ilyen tudatosan: minden hiúság. mert vallom, hogy a szégyenlős ember úgy titkolja el érzelmeit, hogy a végén már maga sem tud róluk. Lehet, hogy életfelfogásom okozta, hogy senki sem hitte el, hogy a szívem, inkább a májam miatt kezelnek, közhiedelem ugyanis, hogy rossz a májam. Ez tévedés,kérem. Visszatérve gondolkodási termékeimre, eszembe jutott az a kifejezés, amelyet rendszerint végleg eltávozott személyekre alkalmaznak eulogiákban: BEFEJEZETT ÉLETE volt. Ez alatt természetesen azt értik, hogy az élettől mindent megkapott, amit kívánt, itt, a földön is felismerhetően, érdemes volt élnie. A befejezett életet élt ember jómódban élt, élvezhette munkája gyümölcsét, családjától, a társadalomtól mindent megkapott, amit joggal elvárhatott és így tovább. Itt van azonban a bökkenő. Vájjon az általános emberi mérce, ami egy életet befejezettnek minősít, amire megállapítja, hogy érdemes volt élnie, - mondom, ez a mérce önmagában hely tálló, érvényes-e? Hátha annak a toprongyos csavargónak, aki batyujával naphosszat ül az Amerika-lzrael Barátság Házával szemben és egyedül a napsütés küldi át egyik oldalról a másikra, az, aki valójában megtalálta a földi élet értelmét és akinek é rdemes élni? Mennyi bölcsesség van a zsidó mondásban, hogy a halotti ruhának nincs zsebe, tehát senkisem visz át magával semmit a másik világba. És ezért üzenem barátaimnak és ismerőseimnek, akik aggódva lesték a híreket a kórházból és figyelmükkel elhalmoztak, hogy az emberi élet csak akkor befejezett, ha minden feltétel nélkül — jók vagyunk egymáshoz és nem a nyertes egészségtelen kacagása haitik, - a nemtörődömség a másik iránt, hanem a megértés,, a segíteni akarás. Higyjék el nekem, mert mó-Nem voltam sohasem szégyen- dómban volt egy kicsit bekukkantani lős ember, mindig elmondtam azt, a túloldalra és tapasztalataimat itt ami bennem vagy körülöttem élt, adom át a nagy nyilvánosságnak. IFJÚKOROM MAGYARORSZÁGON UNKSZ ARTHUR A 21* CENTURY HUNGARIAN PUBUSHWG CORF, fegfcndefertő a tffclat kod^a efnén : 205 Eaat 85tk New Yock, N.Y. 10028 - Td.: 288-2980 A fcftnyr ára 8.95 dotürFottai rendelés esetén 10 dollár kflldandd bt A magyar-zsidó irodalom múltjából LÁGERFELUGYELÖ A TEMPLOMBAN BÁLLÁ ERZSÉBET Heil! Odaülök középre. Itt is el lehet tölteni kis időt. Herrgott sacrament, hogy nincsenek kész még a papirjaim, pedig a kamerádok már majd mind megkapták s eveznek kifelé, csak én löködök ide-oda s nem vagyok biztonságban. Hiába növesztek hol bajuszt hol szakáit, aztán megint leborotválom, mindenkép felismerhet valaki. Mit tudom én, nem élnek-e mégis páran azokból, akiket ott találtak félig döglötten az amerikai brutók? Mert akiket én kezeltem, azok rendben vannak,azok nem árulkodhatnak,hehehe. De vigyázz Kurt, templomban ne nevess, az gyanús! Hanem a Deckert azt agyonütöm ahol találom, úgy éljen a Kurt feje. Elvitte tőlem a szájrét az utolsó percben menekülés előtt, pedig fele enyém volt megállapodás szerint s én cipeltem nehezen Bergen Belsenig s dugdostam a többi elől a raktárak homokjában. Pedig Magyarország óta cipeltem, Székesfehérvártól Sopronig, vagy hogy a francba hívják ezeket a helyeket. A gettókban dolgoztunk érte rogyásig a csendőrökkel, kik a környéki zsidókat gyűjtötték mindenütt s addig vertük őket, míg ki nem adták, amilyük volt s még a fenekükbe is belekukkantott némelyik, nem-e rejtettek oda is aranyat, hehehe. A Decker meg csak számolni segítette a darabokat, láncokat, gyűrűket, órákat, miegymást és lazsált a munkánál, asitozott, röhögött meg a zsidó szukák között válogatott. Én meg dolgoztam szorgalmasan a csendőrökkel, akik strammok voltak, ■aztat meg kell hagyni, még ha magyarok voltak, akkor is. Aztán feleztünk a parancsnokukkal, a Szegő századossal, aki Kőszegről jött s kamerádok csodákat meséltek a tetteiről. Még rajtunk is túltett ez a Szegő, vagy hogy a csodába hívják ezeket a disznó magyarokat? Hogy hány aranyóra volt benne, meg gyűrű, karkötő, azt nem lehet tudni, de arany cigaretta tárca volt vagy negyven darab, arra esküszöm. És lánc volt vagy nyolc kiló. Ha fele volna meg nekem, nem lenne gondom. Nem kellene lejárni a lábamat és esdekelni meg hajlongani a plébánián meg a szervezeteknél, hanem megvenném készpénzért a papírjaimat mint olyan sokan Herrgott Sacrament! Nem vagyok olyan szerencsés, mint a többiek, kik már kint vannak Északamerikában, Argentínában, Chilében, ahol segítik, támogatják őket a szervezetek. Kutyabajuk sincs. Komplett papírokat kapnak más névre, egzisztenciát csinálnak, kifene tudja, kik voltak? Herrgott, csak már kint lennék én is, hogy ne kéne lakást cserélni folyton, mert soká egyhelyben maradni nem merek. Nem érdemeltem ezt a sorsot, nem volt nálam hűbb katonája a führernek, azt mondhatom. Miért? Hagytam én egyet is élve Bergen Belsenben? És végig az úton? HIRDESSEN LAPUNKBAN! • Dühít a zene. Mit kornyikál odafönn a sok kötök? Énekelni mi tudtunk, csak úgy zengett az utca a zászlóerdők alatt ahogy fujtuk, hogy wir fahren nach Engelland. És csak úgy dübörgött a föld alattunk, ahogy masíroztunk rá. Szép idők voltak, haj de szép idők. És mikor az a gyönyörű ünnepség volt, hol lágerfelügyelővé nevezett ki Eichmann! Micsoda nap volt, micsoda parádé! Ilyen katonák kellenek nekünk, ilyen stramm katonák, mondotta Eichmann és kezet fogott velem. Jawohl Kurt, ezek voltak a szép idők, Herrgott Sacrament! Jó volt a láger, nagyon jó. Micsoda lányokkal voltunk együtt, igazi német fajták. Mici olyan erős volt, mint a bivaly, majd összetörte csontjaimat, úgy ölelt. Annak kezébe se maradt élve egyse. Mikor hazajött az Appelről, olyan volt, mint a részeg. Még le se mosta magáról a ráfreccsent vért, úgy tepert le az ágyra ahogy volt s harapott, ölelt, mint a fenevad. És semmi nem volt neki elég. A többi nemkülönben. Jól éltünk, mondom, ittunk, zabáltunk, énekeltünk és röhögtünk, amennyi belénkfért. Mi volt nekünk egy hordó sör. Semmi. És ki zabáit be fogadásból egy méter Wurstot, ha nem én? És a sok francia pezsgő, mit bepofáztunk a pecsenye mellé? Ésringyóaz ágyba dostig. Azt a szőke cafkát se felejtem el az egyik transportból, kit a bordélynak hoztak. Szőke volt mint egy árja, melle mint a márvány a szakramentját és szűz is volt, ami ritkaság és tizenhat éves. Én próbáltam ki először, de meg kellett érte dolgozni Herrgott, mert úgy védekezett, mint egy oroszlán, harapott, sikoltozott, de annál jobban ingerelt vele, majd megfojtottam, mire be tudtam törni. Aztán már nem volt hangja, csak feküdt mint halott a vérében, hát továbbadtam a kamerádoknak. Mire véget ért a sor, halott volt. Hát hol akad ilyen a rohadt Párisban? Leffedt öregasszonyok csábítják az embert éjszakára vagy öreg férfiak, bár azt mondják, azok jól fizetnek. Még utcai nők is elnéznek felettem s nem hívnak. Pedig járt itt a führer és ígérte a végső győzelmet, nodehát elárulták szegénykét az imperialista-kapitalista-kommunista zsidók, hogy egy se maradt volna életben, bár raitam nem múlott igazán. Jawohl Kurt! Herrgott Sacrament, hogyan masíroztunk Berlinben a führer zászlaja alatt, egysorban velem Humayer, Schmidt, Hors, Wesenbahc s a rohadt Decker. Úgy vágtuk ki a díszlépést, hogy csak úgy porzott alattunk a föld. És én még ma is azt mondom, hogy akkor a führer miránk mosolygott direkt. Tisztán láttam. Most meg dugdoshatom a kitüntetéseimet. Azt mondják, Argentínában, Chilében s egyebütt bajtársi összejöveteleken mindenki felrakja. Hát oda akarok én menni. Ha rohadt káplán nem késlekedne s a szervezet is hamarabb tólná be pofáját kérvényembe, már (Folytatás a 8. oldalon) FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! UJ TELEFONSZÁM: 478-2600 0 o o rt 1 oo r-fr Jegyezze elő új telefonszámunkat! Hívja dr. Kardos Lászlót, ha utazni szándékozik. Külföldi és belföldi utazások - állandó olcsó túrák a déli g szigetekre - TÉLI UTAZÁSÁT MÁR MOST KÉSZÍTSE ° ELŐ ! — Állandó olcsó utazás Budapestre Londonon keresztül - Hívja Kardos Lászlót vagy Rosalie-t 478-2600 számon ! »••••
