Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)

1978-09-22 / 13. szám

6 NEWYORKI FIGYELŐ 1978 szeptember 22. KARDOS LÁSZLÓ; Az én Figyelőm UTAZÁS A SZÍVEM KÖRÜL Akinek még sohasem fájt a feje, nem tudja elképzelni, milyen jó,hogy nem fáj. Ugyanez az igazság érvényes a szív esetében is. Akit a szíve csak érzései folytán birizgált, nem tudja elképzelni, mit jelent ennek a nemes, de titokzatos szervnek fizikai rendel­lenessége. Azt sem tudja elképzelni, milyen nagyszerű állapot, ha valaki például reménytelenül szerelmes és emiatt fáj a szíve. Ez az állapot azért nagyszerű, mert a gombház elvének érvényesülése folytán a reménytelen szerelem egyszer mégiscsak elmúlik és akkor következhetik boldog sze­relem, amikor a szív kivirul, mindent rózsaszínben mutat tulajdonosának és annak legjobban szuperáló szervé­vé válik — ami még jobban szuperál, mint az ember természeténél fogva szerelem időszakában emelkedett mértékben szuperálni szokott, egyéb szervei. Egészen más, ellentétes a hely­zet akkor, amikor nem érzések foly­tán, hanem fizikailag maga a szív van megtámadva. Amikor az orvos vizsgálatra be­parancsolt a kórházba és a csodálato­san kedves ápolónők lesegítették ró­lam felsőruhámat, majd felpakkolták és kivitték a vizsgálati teremből, olyan dührohamot kaptam, amire ka­landos ifjúkoromig visszamenőleg sem emlékszem. Feleségem és fiam, a személyzet segítségével is, alig tu­dott lefogni. Valójában akkor fenye­getett legjobban, hogy a szív valóban felmondani készül szolgálatát. A veszély azonban elmúlt, ami­nek jelentős része van az édes, csinos ápolónők kedvességének, gyógyító hatásának, remekül alkalmazott masszázsának. Amíg tenát az így vidámmá vál­tozott kórházi kezelés tartott, sok­sok időm volt gondolkodni. Rájöt­tem arra, amit azelőtt is tudtam u­­gyan, csak nem ilyen tudatosan: minden hiúság. mert vallom, hogy a szégyenlős em­ber úgy titkolja el érzelmeit, hogy a végén már maga sem tud róluk. Le­het, hogy életfelfogásom okozta, hogy senki sem hitte el, hogy a szí­vem, inkább a májam miatt kezelnek, közhiedelem ugyanis, hogy rossz a májam. Ez tévedés,kérem. Visszatérve gondolkodási termé­keimre, eszembe jutott az a kifejezés, amelyet rendszerint végleg eltávozott személyekre alkalmaznak eulogiák­­ban: BEFEJEZETT ÉLETE volt. Ez alatt természetesen azt értik, hogy az élettől mindent megkapott, amit kí­vánt, itt, a földön is felismerhetően, érdemes volt élnie. A befejezett életet élt ember jómódban élt, élvez­hette munkája gyümölcsét, családjá­tól, a társadalomtól mindent megka­pott, amit joggal elvárhatott és így tovább. Itt van azonban a bökkenő. Váj­jon az általános emberi mérce, ami egy életet befejezettnek mi­nősít, amire megállapítja, hogy érde­mes volt élnie, - mondom, ez a mér­ce önmagában hely tálló, érvényes-e? Hátha annak a toprongyos csavargó­nak, aki batyujával naphosszat ül az Amerika-lzrael Barátság Házával szemben és egyedül a napsütés küldi át egyik oldalról a másikra, az, aki valójában megtalálta a földi élet ér­telmét és akinek é rdemes élni? Mennyi bölcsesség van a zsidó mon­dásban, hogy a halotti ruhának nincs zsebe, tehát senkisem visz át magával semmit a másik világba. És ezért üzenem barátaimnak és ismerőseimnek, akik aggódva lesték a híreket a kórházból és figyelmükkel elhalmoztak, hogy az emberi élet csak akkor befejezett, ha minden feltétel nélkül — jók vagyunk egy­máshoz és nem a nyertes egészségte­len kacagása haitik, - a nemtörődöm­ség a másik iránt, hanem a megértés,, a segíteni akarás. Higyjék el nekem, mert mó-Nem voltam sohasem szégyen- dómban volt egy kicsit bekukkantani lős ember, mindig elmondtam azt, a túloldalra és tapasztalataimat itt ami bennem vagy körülöttem élt, adom át a nagy nyilvánosságnak. IFJÚKOROM MAGYARORSZÁGON UNKSZ ARTHUR A 21* CENTURY HUNGARIAN PUBUSHWG CORF, fegfcndefertő a tffclat kod^a efnén : 205 Eaat 85tk New Yock, N.Y. 10028 - Td.: 288-2980 A fcftnyr ára 8.95 dotürFottai rendelés esetén 10 dollár kflldandd bt A magyar-zsidó irodalom múltjából LÁGERFELUGYELÖ A TEMPLOMBAN BÁLLÁ ERZSÉBET Heil! Odaülök középre. Itt is el lehet töl­teni kis időt. Herrgott sacrament, hogy nincsenek kész még a papirjaim, pedig a kamerádok már majd mind megkapták s eveznek kifelé, csak én löködök ide-oda s nem vagyok biztonságban. Hiába növesztek hol bajuszt hol szakáit, aztán megint leborotválom, mindenkép felismerhet valaki. Mit tudom én, nem élnek-e mégis páran azokból, akiket ott találtak félig döglötten az amerikai brutók? Mert akiket én kezeltem, azok rendben vannak,azok nem árulkodhatnak,hehehe. De vigyázz Kurt, templomban ne nevess, az gya­nús! Hanem a Deckert azt agyonütöm ahol ta­lálom, úgy éljen a Kurt feje. Elvitte tőlem a száj­­rét az utolsó percben menekülés előtt, pedig fele enyém volt megállapodás szerint s én cipeltem nehezen Bergen Belsenig s dugdostam a többi elől a raktárak homokjában. Pedig Magyarország óta cipeltem, Székesfehérvártól Sopronig, vagy hogy a francba hívják ezeket a helyeket. A get­tókban dolgoztunk érte rogyásig a csendőrökkel, kik a környéki zsidókat gyűjtötték mindenütt s addig vertük őket, míg ki nem adták, amilyük volt s még a fenekükbe is belekukkantott néme­lyik, nem-e rejtettek oda is aranyat, hehehe. A Decker meg csak számolni segítette a darabokat, láncokat, gyűrűket, órákat, miegymást és lazsált a munkánál, asitozott, röhögött meg a zsidó szu­kák között válogatott. Én meg dolgoztam szor­galmasan a csendőrökkel, akik strammok voltak, ■aztat meg kell hagyni, még ha magyarok voltak, akkor is. Aztán feleztünk a parancsnokukkal, a Szegő századossal, aki Kőszegről jött s kamerá­dok csodákat meséltek a tetteiről. Még rajtunk is túltett ez a Szegő, vagy hogy a csodába hívják ezeket a disznó magyarokat? Hogy hány aranyóra volt benne, meg gyű­rű, karkötő, azt nem lehet tudni, de arany ciga­retta tárca volt vagy negyven darab, arra eskü­szöm. És lánc volt vagy nyolc kiló. Ha fele volna meg nekem, nem lenne gondom. Nem kellene le­járni a lábamat és esdekelni meg hajlongani a plébánián meg a szervezeteknél, hanem megven­ném készpénzért a papírjaimat mint olyan sokan Herrgott Sacrament! Nem vagyok olyan szerencsés, mint a töb­biek, kik már kint vannak Északamerikában, Ar­gentínában, Chilében, ahol segítik, támogatják őket a szervezetek. Kutyabajuk sincs. Komplett papírokat kapnak más névre, egzisztenciát csinál­nak, kifene tudja, kik voltak? Herrgott, csak már kint lennék én is, hogy ne kéne lakást cserélni folyton, mert soká egyhelyben maradni nem me­rek. Nem érdemeltem ezt a sorsot, nem volt ná­lam hűbb katonája a führernek, azt mondhatom. Miért? Hagytam én egyet is élve Bergen Belsen­­ben? És végig az úton? HIRDESSEN LAPUNKBAN! • Dühít a zene. Mit kornyikál odafönn a sok kötök? Énekelni mi tudtunk, csak úgy zen­gett az utca a zászlóerdők alatt ahogy fujtuk, hogy wir fahren nach Engelland. És csak úgy dübörgött a föld alattunk, ahogy masíroztunk rá. Szép idők voltak, haj de szép idők. És mikor az a gyönyörű ünnepség volt, hol lágerfelügyelővé nevezett ki Eichmann! Micsoda nap volt, micsoda parádé! Ilyen katonák kellenek nekünk, ilyen stramm katonák, mondotta Eichmann és kezet fogott velem. Jawohl Kurt, ezek voltak a szép idők, Herrgott Sacrament! Jó volt a láger, nagyon jó. Micsoda lányok­kal voltunk együtt, igazi német fajták. Mici olyan erős volt, mint a bivaly, majd összetörte csontja­imat, úgy ölelt. Annak kezébe se maradt élve egy­se. Mikor hazajött az Appelről, olyan volt, mint a részeg. Még le se mosta magáról a ráfreccsent vért, úgy tepert le az ágyra ahogy volt s harapott, ölelt, mint a fenevad. És semmi nem volt neki elég. A többi nemkülönben. Jól éltünk, mondom, ittunk, zabáltunk, énekeltünk és röhögtünk, a­­mennyi belénkfért. Mi volt nekünk egy hordó sör. Semmi. És ki zabáit be fogadásból egy mé­ter Wurstot, ha nem én? És a sok francia pezsgő, mit bepofáztunk a pecsenye mellé? Ésringyóaz ágyba dostig. Azt a szőke cafkát se felejtem el az egyik transportból, kit a bordélynak hoztak. Szőke volt mint egy árja, melle mint a márvány a szakramentját és szűz is volt, ami ritkaság és ti­zenhat éves. Én próbáltam ki először, de meg kellett érte dolgozni Herrgott, mert úgy védeke­zett, mint egy oroszlán, harapott, sikoltozott, de annál jobban ingerelt vele, majd megfojtottam, mire be tudtam törni. Aztán már nem volt hang­ja, csak feküdt mint halott a vérében, hát tovább­adtam a kamerádoknak. Mire véget ért a sor, ha­lott volt. Hát hol akad ilyen a rohadt Párisban? Leffedt öregasszonyok csábítják az embert éjsza­kára vagy öreg férfiak, bár azt mondják, azok jól fizetnek. Még utcai nők is elnéznek felettem s nem hívnak. Pedig járt itt a führer és ígérte a végső győzelmet, nodehát elárulták szegénykét az imperialista-kapitalista-kommunista zsidók, hogy egy se maradt volna életben, bár raitam nem mú­lott igazán. Jawohl Kurt! Herrgott Sacrament, hogyan masíroztunk Berlinben a führer zászlaja alatt, egysorban velem Humayer, Schmidt, Hors, Wesenbahc s a rohadt Decker. Úgy vágtuk ki a díszlépést, hogy csak úgy porzott alattunk a föld. És én még ma is azt mon­dom, hogy akkor a führer miránk mosolygott di­rekt. Tisztán láttam. Most meg dugdoshatom a kitüntetéseimet. Azt mondják, Argentínában, Chilében s egyebütt bajtársi összejöveteleken mindenki felrakja. Hát oda akarok én menni. Ha rohadt káplán nem késlekedne s a szervezet is hamarabb tólná be pofáját kérvényembe, már (Folytatás a 8. oldalon) FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! UJ TELEFONSZÁM: 478-2600 0 o o rt 1 oo r­-fr Jegyezze elő új telefonszámunkat! Hívja dr. Kardos Lászlót, ha utazni szándékozik. Külföldi és belföldi utazások - állandó olcsó túrák a déli g szigetekre - TÉLI UTAZÁSÁT MÁR MOST KÉSZÍTSE ° ELŐ ! — Állandó olcsó utazás Budapestre Londonon keresztül - Hívja Kardos Lászlót vagy Rosalie-t 478-2600 számon ! »••••

Next

/
Thumbnails
Contents