Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1978-02-06 / 2. szám
Tájékoztató HI. évf. 2. szám — 1978. február 6. — Ára 25 cent Az amerikai magyar taMAaip Diplomáciai figyelő A világpolitikában az önfeledt ujjongás hetei után bekövetkezett a keserű feleszmélés időszaka. Emberi ésszel nehéz lett volna valóban elképzelni, hogy Egyiptom elnöke - feledve 30 év viharait - Jeruzsálembe menjen, tisztelegjen az ismeretlen izraeli katona síremléke előtt, majd beszédet mondjon a Kneszetben. Ha azonban az események szemlélőjét a tárgyilagosság vezeti, akkor kétségtelen, hogy a béke megvalósítását órák, napok vagy hetek alatt nem lehetett elvárni. Bármilyen nehéz is objektivnek lenni, kíséreljük meg a bonyolult helyzetet kiértékelni és felmérni, mi az, amit nem az elkövetkező napoktól vagy hetektől, hanem inkább az új naptári évtől várni lehet. Mindenki tudja, hogy Anuár Szadat kitűnő színésztehetség. Az sem lehet kétséges, hogy Begin nem galamb-, hanem sólyomlelkű egyéniség, — nemcsak pártprogrammjában, de saját személyiségében is, noha nem csekély számban levő kritikusai joggal vetik szemére, hogy sokban engedett a 48-ból uralomra kerülése óta. Mégis bizonyos, hogy ez a két államférfi a békét valóban akarja. Mi volt tehát az a tényező, amely az ölelkezésnek hirtelen véget vetett és hideg zuhanyként hatott a béketárgyalásokra ? Mindenki azt hitte, a palesztinai menekültkérdés a legkeményebb dió és itt van leginkább szükség Amerika jószoigálatára, közvetítésére. Hirtelen új téma jelent meg a színen: a szináji zsidó települések ügye. Szadat arca ugyanolyan hirtelenséggel változott meg: kijelentette, nem tűr meg egyetlen izraelit sem felségterületén; annál kevésbbé, hogy rájuk izraeli haderő vigyázzon. Begin sietett megerősíteni, hogy a felségjogot.nem vitatja el a települések által Egyiptomtól. Naivul azt hihettük, hogy egy apró, nemzetközi jogi fogással Szadat ellenvetését ki lehet küszöbölni: A zsidó telepesek egyiptomi állampolgárokká válnak, akik pedig ezt nem akarják, költözzenek vissza Izraelbe. Ez a megoldás azonban szintén nagyon távol áll Szadat elnöktől és váratlanul megszakította a politikai közösbizottság tárgyalásait. Begubózott. Ugyanakkor az Izraellel szemben tárgyilagossággal nem vádolható State Department, a New York Times közírói, élükön James Reston-nal, Begint keserű vádakkal illetik „kétlakisága,, miatt, azért, mert ellenkezőjét teszi a települések ügyében, mint amit mond és így tovább. Ennek következménye — így Reston — nem lehet más, mint az, hogy Izrael odaadó támogatói az amerikai kormányban és kongresszusban el fognak távolodni a fránya Izraeltől és kormányától. Érdekes, hogy az amerikai zsidóság felelős vezetői felismerték a veszélyt és Szadat meghívásának, aki találkozni kívánt velük a sorok írása alkalmával történő washingtoni tartózkodása alatt, — nem tesznek eleget és kijelentették, hogy Begin miniszterelnök álláspontjával értenek egyet. Szadat békeharcát és Begin álláspontját a települések kérdésében annak figyelembevételével kell értékelni, hogy az egyiptomi államfő egy igen jelentős tényezővel nem számol: azzal, hogy Izrael a harmincéves háborúban győzött. Arra pedig a történelemben alig található példa, hogy a győző minden tetáletet visszaadott és azzal, hogy a vesztes indítja meg a béketárgyalásokat, mint ahogyan Szadat tette meglepő jeruzsálemi látogatásával, ezzel nem változtatta meg a szerepeket és Izraelt nem tette vesztessé. Vájjon, ha megkérdeznők a felelős amerikai kormányférfiakat, tudnak-e akár csak egyetlen precedensre hivatkozni, amikor a győző mindent visszaadott, különösen olyan háború után, amelyet nem kezdeményezett, hanem a vesztes indította - a későbbi győztesnek a tengerbe fojtása céljából - mit tudnának válaszolni ? Begin álláspontját a Munkapárt nem osztja és attól tart, hogy ez az annyira áhított békének leküzdhetetlen akadálya. Ezért a nyugati partvidék és a Szináj településeit meg kell szüntetni. Itt az alapvető különbség az, hogy a Munkapárt a szabrék, a bennszülött izraeliek álláspontját, míg Begin a haláltáborok túlélőit képviseli és nem P.O.B. 1084 ____ NEW BRONSWCK 08903 * *★★★***★★★★★*★******★★★*★*★★★★★*******★★★**** * * * * JAZ AMERIKAI KATHOLIKUSOK KIÁLLÁSA IZRAELÉRT J * * a*********************************************. A New York Times 1978. február 3.-i számában egész oldalra terjedő felhívás jelent meg, amely jelentőségében messze kiemelkedik a szokásos politikai hirdetések sorából. Amerika katholikus vezetői állást foglalnak a közelkeleti békéért most folyó diplomáciai tárgyalásokban és kiállnak Izrael igaza mellett. Hangoztatják, hogy Izraelt alapítói azok számára teremtették, akik méltóságban, szabadságban és tisztességben kívánnak élni az új ország határain belül. Izrael Függetlenségi Nyilatkozata elkötelezte az országot a társadalmi és politikai jogok védelmére, a vallás, lelkiismeret, nyelv, faj és nem különbözőségére tekintet nélkül. A kereszténységnek osztoznia kell a kiválasztott néppel — a felhívás szerint — a felelősségben, hogy Izrael állama fennmaradjon. Bár Szadat elnök és Begin miniszterelnök bátor lépése a kölcsönös megbecsülés és nyíltság légkörét teremtette meg, nem mindenki örül e változásnak. Az Egyesült Nemzetek közgyűlése, amelynek alapja a béke és együttműködés gondolata, továbbra is elítéli Izraelt. A PLO vezetői kiátkozzák Szadat elnököt és merényletet terveznek ellene. Amerika kormánya naiv és romantikus politikát folytat. Óva int a felhívás, hogy béke csak Izrael épségének és állami voltának elismerésén alapulhat. Tagadja viszont, hogy az állami lét a palesztinaiak elidegeníthetetlen joga lenne. Az arab kormányok sorozatosan megtagadják a kisebbségi jogok biztosítását, így például Irak a kurdokét. Az új afrikai államok ugyanígy elnyomják az emberi jogokat ugyanakkor, amikor a palesztinaiak törvényes jogairól szónokolnak. Ilyen körülmények között miért kellene Izraelnek hozzájárulnia ahhoz, hogy területének egy része ellenséges állammá alakuljon ? A PLO jelenléte valamennyi körzeti államra nézve veszélyt jelent, - állítja a felhívás. Befejezésül az aláírók kinyilatkoztatják, hogy imádkoznak a Közelkelet békéjéért, hogy megvalósuljon Ézsajás próféta jóslata: Legyen Egyiptom áldott, az én népem, s Asszíria, kezem munkája, s Izrael, az én sajátom. (Ézsajás, 19:25). Buzdítja végül a felhívás az olvasókat, írjanak ilyen szellemben a kongresszus és a szenátus tagjainak. Carter elnöknek és Vance külügyminiszternek, Izrael támogatása érdekében. A felhívás 10 aláírója között szerepel Sister Rose Thering O.P., PhD. a Seton Hall University professzora, akit az amerikai zsidóság emelkedett hangú előadásairól Izrael érdekében, jól ismer. A felhívás kéri, hogy aki azzal egyetért, újon Monsignor John M. Oesterreicher, So. Orange, N.J. 07079 címre. Nevezett a Seton Hali- Egyetem zsidó-keresztény tanulmányok tanszékének vezetője. téveszti szem elől, hogy Izrael egyedül és kirárólag önmagára támaszkodhatik biztonsága kérdésében. Ez az a pont, amelyet az amerikai zsidó vezetőknek is törhetetlenül képviselni kell. Izraelnek nem kell egyszerűen mindent feladni, mindenhonnan kivonulni a béke kedvéért, vagy azért mert ZSIDÓ, hanem joga van, mint minden más népnek, saját biztonságáról egyedül gondoskodni, még akkor is, ha - horribile dictu — más győztesekhez hasonlóan, a rákényszerített háborúk után, bizonyos apróbb határkiigazitásokat akar is végrehajtani. * A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE * ' J NŐI OSZTÁLYA * * * * * * » * *1978. évi március hó 26.-án, vasárnap délután 2 órai kezdettel nagyszabású* PURIM - ÜNNEPÉLYT * i * rendez, amelyre tagjait és barátait szeretettel meghívja és kéri, hogy $ * 4 * a rendezvény időpontját tartsák nyitva, e napon más összejövetelt * * ne rendezzenek. * ♦*********************************************** T
