Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1978-06-30 / 9. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1978 június 30. KARDOS LÁSZLÓ; Az én Figyelőm 20 millió nőt ver otthon a férjeállapítja meg az amerikai statisztika. A statisztika mindenre jó. Bizonyára az olvasók is észrevették, hogy itt mindennap, de legalább is minden másnap óriási felfedezéseket tesznek és párszáz ember megkérdezése után szerte az országban, azonnal megállapítják, hogy Amerikában hány millió ember szereti a tunahalat kemény tojással és hány anélkül. Avagy mi a véleménye az embereknek, szabad-e a vendéglőben nyakba kötött szalvétát használni, avagy sem. Ilyen szalvétaügyben velem történt meg, hogy előkelő clubba kaptam meghívását, ahol nyakamba akasztottam a nagyméretű, hófehér szalvétát, mire nagy meglepetésemre a frakkos főpincér hozzám lépett és megkérdezte: — Beretválkozás lesz-e vagy csak hajnyírás ? -Múltkor olvastam, hogy az amerikai igazságkutató intézet, a szokásos párszáz ember megkérdezése után nem nyári tréfaként, hanem valóságos igazságként megállapította, hány millió ember szeret Amerikában ágyban csókolódzni és hányán végzik inkább állva, a fal mellett, kedvtelve. Sokaknak igazán kellemetlen lehet az az új rendelkezés, amit a newyorki rendőrség hozott a régi szokással ellentétben, ami szerint az asszonyt verő férjet a rendőrség őrizetbe veheti és letartóztathatja. Jaj nektek, verekedő férfiak ! Legjobb, ha gyorsan beiratkoztok a legelső karate-clubba és ott élitek ki vehemenciátokat. De vájjon mi lesz azokban a házasságokban, ahol termetes és kardos asszonyságok néha-néha odacsapnak férjük fejére, csak úgy visszakézből, ami a legjobb eset, de néha-néha azzal, ami kezük ügyébe kerül, például többek között, golfütővelis pattintanak egyet a kedves férj hátán. Vájjon mikor hoznak rendelkezést azokra az asszonyokra, akik szájoncsapják szeretett férjüket ? Gyakran minden ok nélkül...így járt egyik kedves barátom, akivel a minap találkoztam. Szeme alján nehéz kék foltok, fején öklömnyi daganat. Arcán véraláfutás, mint lecsurgott cseresznyelé. Nem tudtam rtiire vélni a rettenetes sérüléseket. — Veled mi történt ? — csaptam össze kezem. Hol támadtak meg ? - Seholsem - felelte mosolyogva, félig letörve. - A feleségem megvert. -Hogy-hogy megvert ? — bámultam hitetlenül. Mivel tudott ilyen súlyosan bántalmazni és mi volt az oka ? -— Hogy mivel tudott megverni? Három pár cipőt tört szét a fejemen, de egyik közülük a korcsolyacipőm, amin rajta felejtette a korcsolyát is. S hogy mi volt az oka ? — Ámulj el, a feleségem nem hisz a csodákban. — — Meg vagy Te bolondulva ? Hogy-hogy nem hisz a csodákban ? — — Egy pár napra elutazott anyját meglátogatni, de váratlanul hazajött és egy ragyogó nővel talált az ágyban. Esküszöm neked, őszintén elmondtam neki az esetet: Az este folyamán lefeküdtem. Tudod, kertes házban lakunk és a gyönyörű májusi éjtszakában az ágyamra ugrott egy varangyos béka. Könyörgött, hadd maradjon ott a melegen. Mikor felébredtem, gyönyörű leánnyá változott. Hát ez nem csoda ? És a feleségem nem hitte el. — xxx Már annyi magyar közmondást járattak le, hogy régesrég kiment a divatból az első elemiben való tanítás. Már rég tudjuk, hogy aki lassan jár, nem ér tovább, vagy ki korán kel, nem lel aranyat, mert az aranyat az vesztette el, aki még korábban kelt. így válik merő levegővé az új amerkai törvénykezés szerint a magyar bölcsesség: - Az asszony verve jó. - Erre ugyan szkeptikus barátom megjegyzi: - Egyáltalán jó ? - xxx Egy távolkeleti országból itt járt köztünk egy nagyon kedves, nagyon okos ember, aki állítólag írástudó író. A nagyon kedves, aranyos író hírében álló férfiút a többiekkel együtt nagyon kedvesen, nagyon aranyosan fogadtam. Fehér asztal mellett jóformán sírva vigadva igaz barátságot fogadtunk s átborozott órák után megfogadtuk, sohasem feledkezünk meg egymásról. Drága perzsa barátunkat ezután a Kennedy-pályaudvaron, könnyeket ejtve elbúcsúztattuk és majd, hogy a Halálos tavasz melódiáit nem énekeltük újonnan született barátságunkra. Perzsa író barátunk, akit történetesen Perzsa Lajosnak hívnak, hazautazott szép hazájába és úgy megfeledkezett rólunk, mint a történelem folyamán a Magasságos kiválasztott népéről. Vagy még jobban. Vártuk, vártuk, hogy perzsa barátunk, az íródeák ír rólunk vagy nekünk. Még azt se mondta, mint az egri csizmadia: Bizony, ez cipe. — Nem tudtuk, mi történt vele. Nem mertünk írni. Féltünk, hogy a velünk kötött barátsága rossz színben tünteti fel hazájában. Ezért egy másik perzsa író barátunknak írtunk és kérdeztük, mi történt Perzsa Lajossal, új barátunkkal.Talán elfelejtett írni ? Képzeljék el határtalan meglepetésem, mikor pár nap múlva, áz éjtszakai órákban szól a telefon. Barátom, akinek az említett levelet írtam köszönés nélkül beüvölt a telefonba: — Te csacsi, ti csak most tudtátok meg, hogy Perzsa Lajos sohasem tudott írni? - Pang.Letette a telefont. xxx Bizonyára észrevették, hogy a newyorki belvárosban, minden utcasarkon nem-rossz lányok, akáírást gyűjtők rohannak hozzád és füledbe suttogják a titkot, hova kell csatlakoznod . Az egyik utcasarkon két keleti külsejű férfi két oldalról karon ragad és felhív, csatlakozzam a közelkeleti probléma megoldásához. Mondom, szívesen, mert külsejűkből ítélve, bizonyos voltam, hogy fajtámhoz tartoznak. Odacipelnek a sarkon álló asztalhoz és aláírásomat követelik az arab terroristák joginak elismerésére. Sohasem hittem ezekben az aláírásokban, tehát nyugodtan alá is írhatnám. Mégis úgy döntöttem, hogy felhívómnak fülébe súgtam: — Ha nem tudná, én is a terroristákhoz tartozom és minden jogom megvan. Ez az oka, hogy nem írom alá. Fejcsóválva néztek utánam. Ezt megúsztam. A másik sarki asztalnál három fehér apácaruhába öltözött, szemrevaló hölgy állott, ezek is aláíráso-Az Európából érkezett bevándorlók sokszor hallanak szédületes amerikai karrierekről. Akiről most írunk, mégis eltér a szokottól. Nem a pénz, az üzlet, hanem a szellem világában futott be olyan pályát, amelyre nem igen találunk példát. Egy fiatal egyetemi tanárról van szó: Dr. Emery E. George Ann Arbor (Michigan) egyetemi professzoráról. Emery George tanár úrral úgy kerültünk kapcsolatba, hogy dr. Nagy János debreceni egyetemi tanár emlékezetes sikerű Radnóti-előadóestje után tudomásunkra jutott, hogy az Ann Arbor-ban levő University of Michigan magyar származású irodalomtörténeti professzora angol nyelven, Subway Stops címen sajtó alá rendezte saját fordításában a mártírhalált halt magyarzsidó költő 50 válogatott versét. Érintkezésbe léptünk mind a tudós professzorral, mind kiadóvállalatával,amely utóbbi meg is küldte a műfordítás példányát ismertetés céljából. Sajnos, lapunk terjedelme nem teszi lehetővé angol nyelvű vers közlését, de lehetséges, hogy erre a jövőben ebben a kivételes esetben mégis sor kerül. Kezdjük azonban az ismertetést a professzor élettörténetével. Emery E. George Budapesten született és a II. világháború után, 13 éves korában került Amerika földjére. 1954-ben álmát követelték a közelkeleti vita elintézésére. Jaj, ezek bizonyosan a Vatikán jogait követelik Jeruzsálem számára. Legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy a három apáca Izraeljogai mellett van és meg van elégedve Jeruzsálem státuszával. Ennek megmaradásához kérték csatlakozásomat. Ezt már aláírtam, pedig egyetlen pillanatra sem gondoltam arra, hogy Begin, Dáján avagy Weizmann az én aláírásom miatt fog ragaszkodni Jeruzsálem megtartásához. Ugyanígy már csatlakoztam a Madison Avenue-n a prostituáltak elleni küzdelemhez, pedig megvallom őszintén, semmi kifogásom sincs az intézmény ellen. Legújabban aláírtam a tüdővész elleni mozgalom csatlakozási programmját és bár velem együtt számosán írták alá a csatlakozást, legutóbb a bolgár egészségügyi miniszter is, nem is szólva az egész Carter-kormány testületi csatlakozásáról, nem hiszem, hogy az illetékes bacillusok megggondolják magukat és nem fogják tovább pusztítani az emberiséget. Viszont a mesterséges emberölő eszközök felhasználása elleni mozgalom semmiképpen sem járhat sikerrel. Igaz, hogy a nagytiszteletű kormányok ehhez már nem adják csatlakozó aláírásukat. Ezért ezennel ünnepélyesen csatlakozom az újonnan alakult, mindenhez és minden ellen csatlakozók világszervezetéhez. lampolgár lett és ezt követően három évig katonai szolgálatot teljesített az amerikai hadseregben. Még katonai szolgálata alatt bachelor-diplomát szerzett, amelyet a Masters Degree, majd 1964-ben a német nyelv- és irodalomból kapott filozófiai doktorátus követett. Doktori tanulmányait a híres tübingeni egyetemen két éven át folytatta. 1960 óta sorozatosan részesül ösztöndíjakban és kutatói jutalmakban. 1964-től kezdve egyetemi oktatással foglalkozik, előbb az illinois-i egyetemen, majd jelenlegi állomáshelyén a michigan-i egyetemen, ahol 1975 óta teljesjogú professzor. George professzor számos elismert szak egyesület tagja, így az amerikai modern nyelvtársaságnak, a nemzetközi PEN-clubnak, az amerikai költő társaságnak és a cambridge-i nemzetközi költőakadémiának. Szerepel a költők almanachjaiban. Számos nyelven beszél és ír, így többek között az angol, német, francia és olasz nyelven kívül a szláv nyelveken is beszél és végez tudományos, irodalmi munkát. Ez a hallatlan tehetségű ifjú tudós rendkívüli tulajdonságai ellenére példa nélkül álló szerénységről tesz tanúságot. A Newyorki Figyelő büszke arra, hogy a magyar olvasóközönség figyelmét elsőnek hívhatja fel a kiemelkedő tehetségű, ifjú, magyar származású irodalmárra. Szemle VEGYES FELVÁGOTT
