Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)
1977-02-01 / 7. szám
1977. február 1. NEWYORKI FIGYELŐ 9 A ar-z*icl< »dali iltjábúl (Uj Kelet, Tel Aviv) Én és a fenomén KÖZÉLETI ESEMÉNYEK A HOH ORSZÁGOS KÖZPONTJÁNAK FOGADÁSA A Hitáchdut Olé Hungária országos központja fogadást adott Fettmann József, a Magyar- Zsidó Világszövetség díszelnöke, valamint Mose Carmilly professzor tiszteletére. Dr. Neenian Emil elnöki megnyitója után dr. Kertész Pál üdvözölte a vendégeket és a negjclcnteket. Fettmann József ismertette, hogy elhunyt felesége, Margit emlékének megörökité vére egymillió fontos alapítvány létesített a Héber Egyetemen, középeurópai zsidó történelmi kaíedra felállítása céljából. Mose Carmelly professzor, a new-yorki Jediiva University tanszékvezető tanára az alapítvány fon’osságát értékelte. Az új katedra célja, hogy a magyarországi zsidóság fényes múlt ját feltárja és megismertesse a világ zsidóságával, de főleg az izraeli fiatalokkal. Fetmann érdeme, hogy a '^gmélíóbb helyen, a jeruzsálemi Héber Egyetem keretében megvalósulhat ez a kutatóintézet, — a magyar zsidóság történelmének ismertetésére. Az ezt követő vitában felszólaltak: dr. Gonda László, Spiegel Jchuda, dr. Antal László, Fürtös Simon, filijáltu Ávinéri rabbi, dr. Hermann J)ezsö, Bleich Lajos, dr. Fólián Imre és Löwe Fiijaim. Az egybegyűltek elhatározták, hogy Fettmann Józsefet bejegyzik a KKL arany könyvébe. Fettmann József, a M. Zs. V. Sz. diszelnöke, Farkas Tibor HOH főtitkár kíséretében látogatást tett az Uj Kelet szerkesztőségében, ahol meleg, baráti eszmecserét folytatott a Világszövetség időszerű kérdéseiről. A szerkesztőség nevében Rappaport Ottó hangsúlyozta, az Ui Kelet mindent megtesz, hogy az építő egyiitttműködés szellemében, hiven és átfogóan tükrözze a magyar-zsidó közélet eseményeit, kezdeményezéseit és eredményeit. Ez annál is inkább lehetővé válik, mivelhogy a közeljövőben megjelenik a lap irodalmi, művészeti és társadalmi melléklete, amely a magyar-zsidó közélet számára is tág teret biztosit. MOSE DÁJÁN: NEM A JÓM KIPWRl HÁBORÚBAN, HANEM AZT KÖVETÖLEG A NÉP KISHITŰSÉGÉBEN VOLT A HIBA Nem a jom-ikipiiri háború, hanem a népnek a háborút követő hangulatában volt a hiba — mondotta Mose Dáján, aki Haifán beszélt „Mérföldkövek” című könyvének megjelenése alkalmából rendezett találkozón. Dáján beismerte, hogy a háborúban voltak tévedéseik, de arra hivatkozott, hogy a melléfogás nem a háború előtt, hanem a há. borút követően, a nagyöközönség közérzetében állott be. „Ha a térdeid remegnek és félsz, aa a hiba, a melléfogás” — mondotta Dáján, majd kifejtette, becslése szerint három hibát követtek el a jom-kipuri háborúval kapcsolatban: „E'sősorban a hírszerző szolgálat hibázott: menynyi és milyen erőket kell tartani az első vonalban ahhoz, hogy elegendő legyen a tartalékok mozgósításáig az egyiptomi és a szíriai támadás feltartóztatására. Mindezt helytelenül értékelték ki. A második hiba: nem számoltunk az arab hadseregek ütőerejével, és a harmadik tévedés: ahogy az első vonalban lévő csapatokat bevetettük.” Dáján elmondotta a hallgatóinak, hogy már tíz évvel ezelőtt meg akarta írni könyvét, sőt a kiadó már bizonyos összeget helyezett el nevére a bankban, hogy megsürgesse a könyv írását. „Ez rendkívül hízelgő volt számomra, de két évvel később kamatostul visszaadtam a pénzt, mert amíg el voltam foglalva a hadsereggel és a hadügyminisztériumi teendőkkel, nem írhattam meg a könyvet” — mondotta. Dáján azért határozta el önéletrajza megírását, mert szerencséjére olyan élettörténete van, amely nem sablonos módon kap csolódik nagyfontosságú eseményekbe, amik az országban történtek. „Talán a könyv sokkal pikánsabb lett volna, ha kizárólag a magánéletemről írok, de emiatt sosem vettem volna kezembe a tollat” — tette hozzá Dáján. A volt hadügyminiszter elmon dotta még, hogy nem a katonai cenzúra miatt tartózkodott a minisztertanácsokon elhangzott részletek közlésétől, hanem értesítést kapott az igazságügyminisztertől, a közoktatásügyi minisztertől és Jiszráel Gálili tárcanélküli minisztertől, miszerint nem áll jogában más miniszterek szavait közzé tenni. „Emiatt furcsa torzítások keletkeztek a könyvben. Úgy tűnik, mintha csak Mose Dáján beszélt volna a kormány ülésein, ami természetesen nem felel meg a valóságnak. Mások Is hozzászóltak a problémákhoz, csakhogy nem állt jogomban az elhangzottakat publikálni.” Egy kérdésre válaszolva elmondotta Dáján, a hatnapos háború előtt nem volt az az érzése, hogy hadügyminiszternek nevezik ki. Véleménye szerint Chájim Weizmann, Dávid Ben- Gurion és Golda Méir voltak korunk legnagyobb vezéregyéniségei, már azért is, mert az egész zsidó nép elismerte és tisz teletben tartotta őket Íjtst tizenegykor beszáll■i tani az autóbuszba hogy reggel hatra megérkezzek a várvavárt pihenés színhelyére, Mar del Piatara. Friss reményekkel felszerelve. várakozásteljeson foglaltam el számozott helyemet s figyeltem a többi beszállót. Egyszer csak megakadt a léiekzetem, mert úgy rémié ti. maga a földg^mb közeledik kockás zakóban, liliputi neszesszerrel, kerek kalapkával fején. Amiként közeledett a látvány. akként növekedett a közröhej. A látvány megrendítő volt. sőt ellenállhatatlan. világkiállításra való specialitás, amely rövidke lábakon grult előre. A közröhej reám is átterjedt. Előbb illedelmesen mosolyogtam, de mikor a látványosság megkezdte benyomulását aí autóbusz belsejébe, én is visongani kezdtem a többiekkel. A hölgyek zsebkendővel takarták le arcukat, úgy visítottak, a férfiak egymásba kapaszkodtak. hogy el ne dőljenek a nevetéstől. A földgömb ugyanis oldaltfordulva próbált bepréselődni az ajtóba, de nem birt. mert szélehossza egy volt. A vezető és kalauz mint a Fata-Morgánák, zsebkendővel letakart arccal és a magas c-hang magasságában visongva segédkeztek a benyomulásimüveletnál. Egyszer csak: hó-rukkü hátulról segítség érkezett s a kockás földgömb teljes egészében benn volt. A visítás minimumra halkitott zsongó röhejjé vált. mindenki könnyeit törölte, mintha -irt vo’na. A földgömb pedig megindult mint a rosszu istene, komoran és i ;egnézt<y jegyét, vagyis ülésének számát. A közröhej megfagyott, az arcokra rémület ült s lélekzet visszafojtva figyelte mindenki, hova telepszik e dagály? S aki túl volt a veszélyen, az tekintetével hálaadó imát röppentett fel az egek urához. Külföldi olvasók kedvéért mondom, hogy az autóbusz kétsor kettes ülésre van berendezve s mindenki azt leste, kit pécézett ki a sors ama büntetésre, hogy e kövérrel kelljen töltenie egypadon az éjei Mondanom sem kell ugyebár kedves olvasóim, hogy az áldozat én voltam. Ezzel szemben írásba adom bárkinek, hogy ha véletlenül sorsjegyeinket húzták volna a helyszínen, úgy mindenki más nyerte volna, csak én nem. A kövér tehát megállt ülésem mellett s én a róliögésbő’ átmenet nélkül zuhantam fé.áju'aíoa. A kocsiban felszabadultan zúgott fel ismét a közröhej, megtetézve a szinte kötelező kárörömmel A fenomén tányérképéből két túszéin villogott rám dühhel s látszott, hogy fcldi sérelmeit rajtam fogja megboszszulni. Zsúfolt termetét beleszorította a közös_ ülésbe, utána elterjedt, szétfolyatta magát, vagyis ami háj?t eddig hosszban viselt, azt most széle.-.sékben adta ki. Úgy néztünk ki egymás Ki volna hajlandó Boro Park-i lakost heti néhány órai tanulással, magyar nyelvre tanítani, megfelelő díjazás ellenében. Az órabeosztás megbeszélés tárgya, amihez szívesen alkalmazkodom. Ajánlatokat a következő telefonszámon kérek délelőtt 10-2, vagy este 10-11 óra között: 853-3708 mellett mint e:efánt és nyúl. A fenomén. lányos szende mosollyal az a Diákhoz présel úgy viselkedett, mintha nem léteznék s ő egyedül ülne a kéthelyen. Egyik oszlopkarját rámbocsájtotta mint egy áldást, szelíden, csaknem jóindulattal, bizalmasan tudatva így velem, hogy nem vesz tudomást létezésemről. Olybá vesz, mintha nem is élnék. Kérleltem, hagyjon pinduri helyet nekem is, de mintha csak szellő fujdogálna, úgy nem figyelt oda. Aztán emberi egyenlőségről dadogtam néhány szót, de mondanivalóm velem együtt nullává lapult. Az utasok elcsöndesedtek. miután megszokták a helyzetet, miután a más baját mindenki egykettőre megszokja s csaknem természetesnek tartja. Érvek itt nem használtak, ellenkezőleg, ő még jobban kiterjedt s szétfolyt a közös ülésen, engem még inkább összelapitott mint egy kártyalapot, mint egy tölcfilkót. És ugyebár érthető, hogy így laposan, tehetetlenül s az alvás reménye nélkül elmerengtem sorsomon s levontam a végső egyenleget a hatalom s a szellem egymáshoz való viszonyáró1. A tengeri szörny később elaludt de úgy hogy rámdőlt mint egy érzelmes hegy. amely horkol, méghozzá hároms/ólamra. mely horkolásban egy cőzfürész, egy bányamotor s egy .eaiiyKa-eneK zengett egyszerre. És pc ze szuszogott hozzá, ahogy nag.vorchesztert kisér a szelíd oboa. Az autóbusz éjjel megáll s az utasok kiszáiinak, hogy vizet igyanak, kezet mossanak, stb. Én is ki akartam szállni, de nem lehetett. A kövér nem ébredt. Végül ököllel ütöttem ahol értem- mire negédesen felkacagott mintha csiklandoznák. Erre abbahagytam, gondoltam, lesz ami lesz. S perbeszálltam a sorssal, miért nem adott mellém egy hercig dundit, egy aranyos molettet avagy angyali kedélyű kövéret, kik a derű és jóindulat letéteményesei általában s kinek vállán én szenderegtem volna édesen Végül eljött a hajnal s én igyekeztem megbékülni sorsommal, mert mi mást tehet az ember? ő dühhel ébredt, tekintetével majd felöklelt, amiért egyáltalán létezem. Nem vette észre megbékéltségemet, nem vett észre semmit a férfiak ama ősi és beidegzett tudatánál fogva. hogy ami bosszúság és kellemetlenség létezik a világon az a nőé. Agt a nő viseli lehetőleg mosolyogva és lehetőleg némán. Megérkeztünk s ő távozott ahogy jött. vagyis kitolatva, liliputi neszesszerrel, pöttöm kalapkával fején, köszönés nélkül. Ahogy legtöbb férfi távozik minden együttesből, minden helyszínről és mindennemű szituációból, skrupulus nélkül emelt fővel, fedhetetlenül, büszkén. BÁLLÁ ERZSÉBET (Buenos Aires) Heti néhány órát igénybevevő elfoglaltsággal járó angol levelezőt keresek. Ajánlatokat az alábbi telefonszámon kérek délelőtt 10-2, vagy este 10-11 óra között: 853-3708. 48 éves, jómegjelenésű, diplomás hölgy, a teljes ismeretlenség miatt, ezúton keresi korrekt férfi ismeretségét. Kor, külső nem lényeges, fő az egyéniség. Levelet a RANDEVÚ NEW YORKBAN jeligére kérek a FIGYELŐ szerkesztőségébe. Izraelből magyar ajkú, jó megjelenésű, intelligens özvegyasszony, gyermektelen, 58 éves, megismerkednék hozzá illő, független, rendezett körülmények között élő, komoly férfival, házasság céljából. Levélválaszokat ORLY jeligére a FIGYELŐ kiadóhivatalába kérek. IZRAELI FIGYELŐ
