Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)
1977-11-03 / 20. szám
NEWYORKI FIGYELŐ Tájékoztató 11. évf. 20. szám — 1977. november 3. — Ára 25 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja Diplomáciai figyelő Az utolsó hetek eseményeinek sorában kiemelkedett az amerikai zsidóság bátor, egyöntetű kiállása Carter elnök és kormányának a hagyományos amerikai politikától való elfordulása ellen. A sajtó szinte egybehangzóan áll az amerikai zsidó vezetők mellett és a kongresszus tagjai is, pártkülönbség nélkül, elítélik az Elnök és külpolitikai munkatársai magatartását. A felháborodás hullámai olyan magasra csaptak, hogy például a New York Times első oldalas cikkben latolgatta az Elnök újraválasztásának esélyeit az 1980-as választáson és megállapítja, hogy a jelenlegi atmoszféra tükrében Carter még a Fehér Házhoz közelálló körökben is, „egyetlen időszakra,, megválasztott elnöknek tekinthető. IZRAELI FIGYELŐ l_________________________________________________________________________ Az izraeli lapok egybehangzóan méltatják az amerikai zsidóság bátor kiállását. Az amerikai elnök pálfordulásán kívül a belpolitikai küzdelem is leköti az izraeli közvélemény figyelmét. Jigal Jadin pártja, a DAS, hosszabb latolgatás után megtette az előre várható volt lépést: belépett a Begin-kormányba. Jadin miniszterelnökhelyettes lett és ezáltal a jövő embere is. Smuél Tamir, a párt háttérben mozgó, jelentős egyénisége miniszteri tárcát kapott. A Begin-koalició ezáltal nagy mértékben megerősödött. A Munkapárt elkeseredett lépésekkel kísérli meg, hogy elvesztett pozícióját visszaszerezze. Golda Méir maga is szokatlan lépést tett: erősen támadja Begint és a helyzet rosszabbodásáért őt teszi felelőssé. A közvélemény azonban, úgy látszik, már Goldának sem ad hitelt, mert a helyzet nem rosszabb, mint a Munkapárt uralma idején és Izrael új, energikus, az előzőtől élesen elütő kiállása a nemzetközi porondon az arabokat keserű meglepetésként éri és a Carter-kormány barátságtalan magatartására is visszatartó hatást gyakorol. Megh ívó Magyar Zsidók Világszövetsége 1977. évi november hó 19.-én, szombaton este a HOTEL PIERRE (61 st Street és Fifth Avenue sarkán) GRAND BALL-ROOM-jában rendezendő NAGY BALJÁRA Fellépnek: STELLA RICHMOND (szoprán) és HERDÁN TIBOR (bariton), az izraeli Filharmonikus Zenekar magánénekesei, vezető izraeli énekművészek, ZORÁNDY ZOLTÁN kíséretével. FILU és zenekara. Részvételi díj 60 dollár Fogadás 7:30 órakor Vacsora 8:30 órakor i i . wmmmm tt FIZESSEN ELŐ A NEWYORKI FIGYELŐRE ÉVI 7.50 DOLLÁRÉRT 21st Century Hung. PÚbl. Corp., 205 East 85th St., New York, N.Y. 10028 Előfizetek egy evre a Newyorki Figyelőre. Mellékelten küldöm az előfizetési dijat: 7.50 dollárt. Név:....................................-—-........................................ Cím: --------------------------------------------------------------____________________________Zip Code:-----------— Telefonnám:------------------------------Az alábbiakban közöljük a New York Times egyik szerkesztőségi cikkének fordítását, — jellemzésül. Az ellentétek lényege - lényeges ellentét Izráel és Amerika között ismét feszült a viszony. A mostani okok azonban sokkal mélyebbek, mint az amerikai— szovjet közös nyilatkozat okozta légkör. A legutóbbi bizalmi válságot nem lehet megérteni, ha nem vesszük számításba a két ország különféle feladatát, különböző szemszögű történelmi szemléletét a Közelkeletet illetően, a személyek közötti összecsapást és a speciális érdekvédő csoportokat, amelyeknek szerves részük van ebben az ügyben. Mindenekelőtt: a Carterkormány és a Begin-kormám lényegbevágóan nem ért eg} el a célhoz vezető eszközöket illetően és abban, bogy mii} en eszközökkel lehet garantálni Izrael biztonságát. Carter hiszi, bogy ez a cél elérhető, ha Izrael politikai és területi engedményeket tesz. A Begin-kormány az ilyen lépést az amerikai terv irányába történő fokozatos behődolásnak tekinti. Az izráeliek nek nem áll módjukban áthidalni ezeket a ienyegbevágó véleménykülönbségeket, s csodálkoznak azon, miként várja el tőlük valaki, hogy sorsukat Washington elbírálására bízzák. Amerika pedig kezdi feltenni a kérdést — egyelőre nem a nyilvánosság előtt hogy miért kötelessége pénzelni egy olyan politikát, amely szerinte esetleg egy új háborúhoz, egy újabb kőolaj-embargóhoz vezet és amelynek következményei nemcsak Izraelre, han-m a világ államainak családj a nézve is súlyos következte ■ nyekkel járhat. \ Carter-kormány egyik fő tisztviselője az amerikai szovjet nyilatkozat okozta le ves bírálat után a következőkben ősz szegezte Washington hivatalos álláspontját: „Elképzelhetetlen, hogy Izráel egymillió arab polgár fölött uralkodik a megszállt területeken. Ezt semmiféle módon nem teheti meg. És miért köteles Amerika ezt az állapotot megörökíteni, mégpedig a nemzetközi közösségitek fizetett fantasztikus áron és ugyanakkor kockáztatja nemcsak a saját, de végeredményben Lzráel biztonságát is, ha az arab országokban szélsőséges eltolódásokra kerül sor. Ez az oka annak, hogy végeredményben a jelenlegi út ténylegesen veszélyt i lent Izrael szántára.” Washingtonban tartózkodó íz áeli tisztviselők kijelentenek. hogy nem áll országok szándékában egymillió arab fölött uralkodni megszálló rendszerben. Meg akarók oldani a menekült-problémát. de ez nem történhet meg azáltal, hogy újabb menekültek keletkeznek, vagy pedig létrejön a palesztinul állam, amely olyan túlzott reményeket táplál, amelyeket nem lehet megvalósítani. Ez a nézeteltérés akkor keletkezett, amikor Washingtonban kialakult a Ilit, hogy Izráel nem lesz hajlandó olyan lépéseket tenni, amely ekbeu az amerikaiak létfontosságú politikai és területi engedményeket látnak, amíg katonai és gazdasági segélyt kapnak Washingtontól, an. Ikiil. hogy kötelesek lennének alávetni magukat az amerikaiak tanácsainak. Ezt egyetlen kormánytisztviselő sem mondta meg nyíltan az izraelieknek, de úgy látszik, hogy Jeruzsálem 2—3 héttel ezelőtt, kerülő utón kezdte megérteni a helyzetet. Két esemény utal erre. Amikor Raymond Bare, francia miniszterelnök néhány nappal ezelőtt hazament washingtoni látogatásáról, elég nyíltan megmondotta, miként értette meg végre a Carter-kormány De Gaulle közelkeleti politikáiét. és ezért .^z', amerikaiak most reálisabb és kiegyensúlyozottabb álláspontot foglalnak el a közelkelettel szemben. Az izráeliek ezt úgy magyarázzák, hogy Amerika kezd job ban szimpatizálni az arabokkal. További példa: A múlt héten cikk jelent meg a Time hetilapban „Miként keli nyomást gyakorolni Izraelre” cím alatt. A cikkre felfigyeltek a Fehér Házban, de Jeruzsálemben is visszhangja volt. „Izraelnek Amerikától való függősége elképzelhetetlen és bizonyára egészségtelen méreteket öltött... Az amerikai segély évi közel kétmilliárd dollárra rúg... Ennek fele katonai segélyt és az is ingyenes.” ★ Ezt követte a genfi konferencia összehívásával kapcsolatos közös nyilatkozat, amelyet mindössze 24 órával a közzététele előtt mutattak meg Mose Dáján külügyminiszternek, és vele együtt születtek meg a magyarázatok, a fejtegetések és a helytelen feltevések. Időközben Brzezinski, az amerikai Nemz, ti biztonsági tanács feje, a kanadai rádiónak adott nyilatkozatában bejelentette, hogy „Amerikának legitim joga működésbe hozni a darukat”, hegy ezáltal előrevigye a genfi konferencia öszszehívásának ügyét. A washingtoni hivatalos álláspont szerint nem történt fordulat Amerika álláspontjában, meri elképzelhetetlen a genfi konferencia összehívása a Szov jetunió részvétele nélkül. Moszk va ugy anis a konferencia másik elnöke és ezenkívül: az oroszok bizonyos engedményeket tettek Izrael javára. Az idevonatkozó óvatos jelentésekből kitűnik, hogy az említett lépések nem voltak elvan titkosak, ahogy azt az izráeliek magyarázzák, vagy loyan naivak, mint ahogy azt Washington igyekszik beállítani. Nem vitás, hogy Carter meglepődött és dühbe gurult — finom kifejezést használva —, amikor értesült Beginnek a meg szállt területeken történd új települések felállítására vonatkozó határozatáról. Annál jobban zavarja az Izráel-harát csoportok nyomása, állítsa Izráel rendelkezésére a szükséges pénzt és fegyvert, hogy az a kényekedve szerint használja fel azokat. Túlzás azonban azt állí tani, hogy Carter megváltoz- i tatta az Izraellel szembeni kö-i telezettség-válialásait: Hajlandó most, jobban mint valaha a múltban, garantálni az 1967-es határokat könnyű változtatások kai, avagy számítása szerint, az amerikai—szovjet nyilatkozat célja az, bogy a felekre kényszerítse a közelkeleti elrendezést. Csakhogy a Carter-kormány j politikája nincs ennyire megtervezve, megszervezve. Az ame rikai elnökre még sok más prob léma megoldása vár; nemcsak Izrael biztonsága fontos, hanem a Szovjetunióval való viszony is, beleértve az atomfegyver ellenőrzésére vonatkozó alkút. egy újabb háború és kőolajbojkott megelőzését. Mindezeknek nemcsak lzráel. hanem Ny u gat-Eurőpa. Japán és a fejlődésben lévő államok szempontjából is fontossága van. Ezért kiinynyen tovább lehet rontani a két ország közötti viszonyt, ha tovább boncolgatjuk a közös nyilatkozat minden egyes szavát, minden egyes mondatát. Most arra volna a legnagyobb szükség. hogy az összes érdekelt te - lek kissé hallgassanak, bár a helyzet szerint ez túlzott követelésnek látszik. A WORLD JEWISH CONGRESS KÖZGYŰLÉSE A zsidó világkongresszus ezévi közgyűlése Washingtonban folyik. A világ minden részéből érkezett zsidó delegátusok részvételévelével folyó ülésnek rendkívüli jelentősége van. Dr. Nachum Goldmann visszavonul az elnöki tisztségtől. Utódát ez a gyűlés van hivatva megválasztani. Jigal Álon volt izraeli külügyminiszter mondott nagy feltűnést keltő beszédet és az ülés hallani fogja Carter elnöknek és Young amerikai UNO-fődelegátusnak beszédét is. Az ülésről legközelebb részletes beszámolót adunk és ismertetni fogjuk-Dr. Goldmann búcsúbeszámolóját is.
