Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)
1977-09-07 / 18. szám
II NEWYORKI FKÍYEI.Ö 1977. szeptember 7. A magyar-zsidó irodalom múltjából A ZSIDÓ ÚJESZTENDö MARGÓJÁRA Az erdő el írta: BÁLLÁ ERZSÉBET Izrael hölrsei az enyhülés erdejét adták az emlékezőnek. Az emlékező pedig könnyein át is örül neki, gondolatban átöleli a fácskát, mely legkedvesebbjének nevét viseli, s ha sorsa megengedi, úgy minden bizonnyal fel is fogja keresni egyszer. S végre pozitív térbe rögződnek futkározó gondolatai, kósza keresése a világban, mert egy darabka föld s egy belőle sarjadt élő valóság felé küldheti néma üzeneteit. Szelíd, megnyugtató síkra kapcsolódik át emlékezete, mely lágyan oldja fel a lélek vad és iszonyú képeit. Itt nem láthat mást, mint fiatal fácskák világoszöld tavaszi színeit s virágainak ham vas rózsaszínét. Mennyi sok fiatal fáeska bontja rügyét Izráel erdejében. Még kicsik. Alig topognak. Összeharmatolják maguk körül a földet. Némelyik egész kopasz, másiknak alig serken néhány szál a tetején. Éjjel nyafognak, ha fuj a szél. Félnek. A kisláinpát akarják, a szentjános-bogarat. Nappal meg csörögnek a cserebogárral. Nőnek. Okosodnak. Telnek. Izmosodnak a vékony, ügyetlen ágacskák. Derekuk szökken. Szinte futásra feszülnek. Ágaikat nyújtogatják felfele. Integetnek. Ismerik egymást. Lustán nyújtóznak. Készül nek valamire. A komolyabbak ég felé néznek. Lehet, hogy imádkoznak. Mindig éhesek, mint a kamaszok általában. Isszák, isszák a fényt, harmatot, az eget. Nem tudnak betelni véle. Derekukról lehántják az elrongyolt fehér ruhát. Ojat öltenek. Nem mindegyik sima. egyenes. Némelyik görbe, hajlongó, görcsös. Természete ilyen, vagy többet gondolkodik. De lehet, hogy veszekedős. Tavaszillatot lélekzik mind. A mély gyökerek most már oldalvást is kapaszkodnak. Birtokolják a földet. Erősek és fiatalok. Térfoglalók. Tavasszal tréfás, kemény rügyet pattantanak, mik olyanok, mint a hancurozó uccakölykök. Szinte ugrándoznak, ahogy a szellő lengeti az ágakat. Hintáznak, nyelvüket öltögetik egymásra. Illetlenül dobálják le ruhácskáik zöld burkát. Azt lehetne gondolni; egykettőre meztelenek lesznek, de lám, színes úiruhákba bújnak, mely csupa fodor, csupa csipke, csupa szín, csupa illat. Csak úgy zsonganak felettük a méhek, darazsak. Kora hajnalban duruzsolják a szerenádot, ugyanis szerelmesek, mind. A szirmokon lepkék ülnek. A színek összeszaladnak s nem tudni: melyik a lepke szárnya, melyik a virág szirma? Zsongó bogarak zümmögik korul, azok is részegek, mint maguk a fák, mikor ily bolondul illatoznak a tavaszban. Sűrűsödnek a lombok. Súgdosnak. Már titkuk van. Összedugják borzas fejüket. A szél velük kaearász. A komolyabbak bólogatnak, a tréfásak meg bolondoznak, csak úgy reszket zöld kontyuk a nevetéstől. Örülnek a tavasznak, a bomló nyárnak. Hívják az énekes madarat fészekrakásra, családalapításra, hogy minél népesebb legyen a házuk. Mert szeretik az életet. Már oda is telepedtek mind a madarak az ágak közé s fütyülnek. Minden madár más dallamot. De így is szép koncert kerekedik belőle. Madárcsicsergéstől zengő erdő. Madarak tudják, hogy az őrző ágak védik a fészket, mert a fák bölcsek A fák tudják, hogy védeni kell az ártatlan fiatal életet. Az élet mozgalmas. Az erdő él. Pletykás rigó - hirhordö katicabogár kicserélik tapasztalataikat, az tán szétfutnak, hogy elmeséljék, amit hallottak. Széplombú. ok,v. fa, meginti őket. A halványzöld fűz, meg bólogat hozzá. És halkan, okosan beszélget nek egymással mind a munkaszolgálatosok. S megáll a szél sereg vadrózsafa kacagásától. A lányok kacagnak. Mit viháncoltok gyerekek? Csak úgy repked a csipkelevél-szoknyátok. Figyeljétek inkább, mit susog felétek az a karcsú, királyi tölgy az erdő közepén. Akinek aranyló lombkoronája olyan, mintha fénylő citál lenne. És akit úgy hívnak, hogy Szenes Hanna. Nini, a vörösbegy!? Csak semmi afíektálás kérem! Azt hiszi, hogy amiért színes mellényt, szépruhát hord, azért itt magasabban hordhatja a cső rét? Szó sincs róla. Csak semmi nagyzási mánia! Itt nincsenek szegények és gazdagok. Itt mindenki na gyón egyenlő. Az emlékező így örül a fának, az erdőnek, akivel még beszélgetni is lehet. Azt mondja neki az ember; Nójietek, virágozzatok ti szépnevü, fiatal fácskák. Vigyáz rátok szerető édesanyátok. Izráel haza. Hiszen díszpolgárok vagytok és díszerdő lesztek. Ti lesztek a világ legszebb, legnagyobb erdeje. Zengőénekű, szamócaillatú, napcsókos erdő. Izráel büszkeségei. erőstőrzsű katonái, kik a jövendőt védik, vigyázzák. Lám polgárjogot nyertetek végre s mi, emlékezők, porig hajtjuk fejünket szépséges és szent éltetek előtt. (Buenos Aires) Bródy László: Könyörgés bűnbocsána tért Uram, tekints el bűneim felett, a be nem váltott eskiivéseket bocsásd meg! Lelkem eleve vétkesnek ne hidd, a nagy tilalmak megszegéseit bocsásd meg! Bajomban elhomályosult a fény, ha Veled 'hetykén perlekedtem én, bocsásd meg! Szándékaim mérd, ne a rettenet nyomán fakadt váratlan tettemet, bocsásd meg! Az átkozott, bús ősöm volt Kain, ballépéseim, vétkes útjaim bocsásd meg! A bűn feszes, mint húr a hegedűn, s álmomban néha oly édes a bűn, bocsásd meg! Ha hirtelen felgerjedt haragom, ha esztelen dühöngtem és vakon, bocsásd meg! Ha a szivemben bosszúvágy fakadt, ha bántottam felebarátomat bocsásd meg! Kis bűneim a mérlegre ne tedd, mint palatáblát, mosd le lelkemet, bocsásd meg! Mint táblát, melyet kréta írt tele, az irgalom szivacsa mossa le, bocsásd meg! Úristen, aki magasban lakói, a mélyben itt mindenki meglakol, bocsásd meg! Az évek során annyi bánat ért! Bűneim Abrahámért, Mózesért bocsásd meg! BNAI ZiON ♦ ♦ J.N.C. of Maramaros Sziget ▼ ▼ ♦ Boldog ünnepeket kíván minden zsidó testvérnek | Chapter No. J|4 DUNÁNTÚL CHAPTER NO. 142 BNAI ZION ♦ ♦ az egész világon : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ X ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ BUDAPEST AND VICINITY CHAPTER No. 51. BNAI ZION ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ y ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ TRANSYLVANIA LODGE Chapter No. 56 Nagyvárad & Vicinity CHAPTER No. 96 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ X3bedicated to America - 3irael ^Jriendihip Munkács and Vicinity Chapter No. 55 \ KOSICE & VICINITY j : YOUTH DIVISION ♦4 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ J JÓKAI HUNGARIAN SICK & BENEVOLENT I ASS'N, Inc. — Bnai Zion Chapter No. 162 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Chapter Mo. 59 NYÍREGYHÁZA and VICINITY No. 165 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ UNITED HUNGÁRIÁIM JEWS OF AMEHICA .MmjLMütt-» ♦♦♦♦♦♦♦♦
