Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)
1977-09-07 / 18. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1977. szeptember 7. fcA*P08 LAfiZLé: Az én Figyelőm Nyári rekkenő napsütésben járok a kétezer évvel ezelőtt természeti erőtől elpusztult, óriási város leégett és megkövesedett romjain. Pompei utcáin minden a régi, csak az élet halt meg, mert a természet rettenetes pusztítása után nem épült fel sohasem. Minden a természet büntetésére emlékeztet. A megkövesedett házhelyek, fák és lakószobák. Ki tudja, hány emberi test fekszik megkövesedve alattuk. A város határát jelképező helyiségben a kővémeredt őrszem a megkövesedett vá »án áll mintegy szimbolizálva, hogy a régi pompeji polgár nem hagyta el őrhelyét, nem menekült, kitartott, szembe nézett a pusztulással és dacolt a természeti erőkkel, amitől pedig megmenekülhetett volna, de mint annyiszor a történelemben, kitartott, hogy megmutassa a világnak, hogy eszmék mellett helyt kell állni, még akkor is, ha ez egyet jelent a pusztulással. Az ember meghal, a polgár elpusztul, de az elveket, amelyekkel szebbé lehet tenni a világot, lehet ugyan egyidőre elfedni, erőszakkal félretenni, de a római polgár által kiépített emberséget, megértést, szolidaritást sem a láva, sem a tűzvész, sem a történelem hosszú évszázadai eltemetni nem tudták. A megkövesedett holtak nem beszélnek, a kövek hallgatnak, mégis, a romok rendet tükröznek, mindennek megvan a helye, mintha lüktető élet lenne. És ha figyelsz,hallod,hogy a halottak és a kövek is beszélnek, a múltról, a helytállásról, az eszmékről, amelyeket a kor kitermelt és amelyeket kegyetlen tirannusok sem tudtak semmivé tenni. Messziről modern zene hallik. Azt hihetné az ember, hogy hallucinál, pedig a zene valóság, még ha csak gépzene is: egy színtársulat készül a romok között Moliere-végjáték előadására, modern rock-zenével. Társaságom felháborodik, hogy az évezredes romok között a római színházak egyike engedélyt kapott az előadás megrendezésére és modern muzsikára. Valahogyan másként érzek. Az előadás a szabad polgár álmát valósítja meg. A polgári szabadság ad engedélyt és lehetőséget a moliere-i vígjátékra és a modern zene felhangzására a kövek között. Pompeit a történelem meghagyta elpusztított világnak és sokezren ezért járnak ide megcsodálni, ami itt történt nagyon-nagyon régen. Hirosimában hamarabb voltam, mint Pompeiben: három évvé. jártam ott a japán városban, ahol ro m ot már csak elvétve lehet látni, meri a modern építészet csodáival van tele a város. Pompeit a tenné szét,Hirosimát és testvérvárosát, Nagasaki 1945. augusztus hatodikán és másnap emberi agy alkotta atombomba tette a földdel egyenlővé. Pompei polgársága a haladást szolgálta, Hirosima polgárainak kormánya a vadállati nácizmusnak nyújtott segítséget és Thailand, Singapore, a malájok ártatlan népét irtotta.Távol- Ázsia békés építőit a japán fasiszta kormány ítélte halálra és milliószámla pusztította. A pusztítás párja volt az európai nácizmus pusztításának és ha lehet, még túl is tett azon. Bangkoki mesélőm elmondta, hogy az egyszerű asszonyok és fiatal gyerekek annyit szenvedtek a japán uralom alatt, hogy a háború végén saját kezükkel igyekeztek megfojtani a japán katonákat, mondván, hogy ártatlan japán katona, vagy férfi vagy nő nem volt.Az őserdőben fákra felszerelt kalitkákba zárás, önmaguk által megásott gödrökbe való elföldeléssel végrehajtott kivégzés a japán horda gaztettei közé tartozott. Kérdezheti a jámbor olvasó, miért írok erről. Azért, mert ugyanezekben a napokban olvastam az európai, főleg keleteurópai újságokat, ahol ebben az időszakban siratják az atombomba áldozatait és semmibe sem veszik, hogy az Egyesült Államok kénytelen volt ledobni az atombombát, hogy megkímélje az emberiséget a további pusztulástól. A budapesti sajtó hasábjain is a sorok között Amerikát ítélik el, hogy a fasiszta háborút merte véglegesen atombombával befejezni. Nem vagyok háborúspárti és nem vallom, hogy az atombombát dobálni kell, de nem kellene-e a történelmi szemléletű újságírónak felismerni,hogy az atombombát ledobó Amerikának akkor fegyvertársa volt a Szovjetunió és annak is mérhetetlen érdeke volt a japán háborúnak valamilyen módon való befejezése. Vájjon figyelembe veszik-e az Amerikát elítélő újságírók és történelmi szemlélők azt a hat évvel 1945 előtt a sztálini Szovjetunió által ledobott atombombát, ami mérhetetlen szenvedést, pusztulást okozott az emberiségnek, akkor, amikor 1939. augusztusában megnemtámadási szerződést kötött Németországgal és ezzel elindította a rettenetes világégést, a második világháborút ? Nézzünk szembe a valósággal és lássuk be, hogy Sztálin jól tudta, a hitleri Németország nem kezdhette volna e1 hadjáratát-a nyugati műven ség ellen, ha nem nyer szabad kezet II KELET EGY DAMASZKUSZI ZSIDÓ VALLOMÁSA: »Amíg nem lesz béke, túszként kezelnek bennünket« Amerikai tévé-riporter a titkosrendőrség megfigyelése alatt inter jut készített szíriai zsidókkal — „Ászád uralma alatt javult i helyeztiink,, Az amerikai CBS tévé-hálózat a múlt héten nagyszabású riportot közölt a Szíriában élő mintegy 5000 zsidó sorsáról. A függetlenségi háború kitörése előtt, vagyis az államalapítást megelőző években. 35 ezer zsidó lakosa volt Szíriának. A riportot készítő Peter Jennings hangsúlyozta, hogy a damaszkuszi hatóságok a fényképezés és a riport-készítés minden szakában szigorú ellenőrzés, megfigyelés alatt tartották. Ez zavarta a riportert abban, hogy objektív képet adjon a szíriai zsidóság helyzetéről, mint ahogy bizonyosra veszi, hogy az állandó megfigyelés miatt a zsidók nem mertek szabadon beszélgetni vele. A tévé-riportban tucatjával láttunk szíriai titkosrendőröket, akik a damaszkuszi gettóban forgolódnak. A riporter magyarázata szerint, feladatuk a zsidók őrzése, állandó megfigyelése, „mert a szíriaiak nem bíznak a zsidókban”. A riport bevezetőjében közvetítettek egy zsidó istentiszteletet, amelynek felvételei az állítólagos 14 damaszkuszi templom egyikében készültek. Az amerikai riporter által megkérdezett zsidók csaknek kivétel nélkül azt mondották, hogy Cháfez el-Ászád elnöksége alatt sok. kai könnyebb az életük, mint 1948 óta bármilyen más szíriai elnök uralkodása idején. A riport bemutatja dr. Chászbárit, a Damaszkuszban dolgozó 22 orvos egy ikét, amint betegeit ápolja, akiknek túlnyomó többsége nem zsidó. Megtudjuk a riportból, hogy a közelmúltban életbe léptetett rendelet szerint, a zsidók már szabadon utazhatnak Szíria területén, dolgozhatnak kormányhivatalokban, sőt vagyonukat is eladhatták. Jennings megjegyzi, alaptalannak találta azt a hírt, amely szerint a múltban a zsidóknak tilos volt telefont és autót tartani. A fentiek elenére, egyetlen szíriai zsidó sem utazhat külföldre anélkül, hogy a hatóságoknál 8000 dollárt letétbe helyezne, amely a váltságdíj egyik formájának felel meg. és biztosítja, hogy az illető hazatér. A riporter említi, hogy hasonló tilalom vonatkozik a nem zsidókra is, fölieg a szabadfoglalkozásúakra és a katonaköteles korban lévőkre. Szálún Totách. a damaszkuszi zsidó hitköz ség elnöke, francia nyelvű válaszában elmondotta, hogy nem a kivándorlás képezi a szíriai zsidóság legnagyobb gondjál. A fő problémát az a 200—400 fiatal zsidó lány és nő képezi, aki képtelen családot alapítani, mert súlyos hiány van férfiakban, miután a fiatalemberek javarésze megszökött Szíriából. Mint ismeretes, a szíriai zsidó hitközségek vezetői hónapokkal ezelőtt külön kéréssel fordultak a damaszkuszi kormányhoz, amelyet arra kértek, engedje meg a lányoknak, hogy külföldre utazzanak vőlegényt keresni. Azt is közölték annakidején, hogy Ászád kormánya „fontolóra vette a kérést”. Szálim Totách nem volt hajlandó a múltról beszélni, viszont elismeréssel szólt Aszódról, „és hasonlóan viselkedtek a többiek is, akikkel beszélgettünk” — jegyezte meg a riporter. Ami kor megkérdezték Totáchtól, akar-e Izráclbe látogatni, ezt válaszolta: „Ins’alla, ha majd béke lesz.” Arról nem akart nyiatkozni, hogy ha Szíria megengedi a szabad kivándorlást, a főleg Damaszkuszhan élő zsidók közül hányán fognak alijjázni. Jenning bejelentette, hogy a titkosrendör. ség erős megfigyelése dacára, sikerült néhány zsidóval beszélnie. Ezek is azt mondották, hogy Ászád uralmat alatt könnyebb lett a zsidók helyzete, de ennek dacára idegennek érzik magukat Szíriában, ahol gyakran úgy kezelik őket, mintha kémek volnának. Mint ismeretes, minden zsidó személyazonossági könyvecskéjében szembeötlő helyen, nagy piros betűkkel beütöttek a „Jáhud”, vagyis „zsidó” szót. Az egyik zsidó nagy titokban mégis kimondta a való helyzetre utaló igazságot: „Amíg nem lesz béke, túszként fognak bennünket Szíriában tartani.” THE WORLD-FAMOUS HEALTH SPAS OF ROMÁNIA FELIX-PARK-EFORIE NORTH for RHEUMATISM - ARTHRITIS GEROVITAL for REJUVENATION Special Group Priem Available Sea A Air - Tours/Cruises ROMANIAN MALT! SMS ft TOURS, lee. 342 Moditon Avenue, Now York, N.Y. 10017 Tol.: (212) 682-2050 Sztálintól, amivel az egész emberiség életét hosszú évekre megmérgezték ♦♦♦ Pompei, Hirosima, a sztálini 1939-es atombomba a múlté. Hirosima és a többi rombadöntött város felépült, az eszmék, ha nehezen is, ébredeznek és épülnek. Megint elő lehet készíteni atombomba ledobását, de gyakran a felelősség azokat terheli, akik nem a bombát, de a • IS ■ körülményeket készítik elő. Évekkel ezelőtt Hirosimában a halottak emléktáblán levő szavakat feljegyeztem magamnak. Egyetlen mondat volt: Nyugodjatok békében, a tévedés nem fog megismétlődni.— így fordítottam le a több nyelven bevésett mondatot. Él bennünk a remény, hogy a tévedés nem fog megismétlődni, az a tévedés sem, amelyet a sztálini bomba okozott • gyilkosokkal való megegyezés alá - írásával. Sajtószemle
