Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)

1977-08-15 / 17. szám

10 NEWYORKI FIGYELŐ 1977. augusztus 15. IHMMORI Gelb artista ügynökséget nyitott. Már az első nap jelentke­zett nála egy artista. — Mit tud? — Madárutánzó vagyok. — Ugyan kérem! Madár­utánzás 1974-ben? Ilyen szám­ra manapság senki sem tart igényt. — Igazán nagyan sajnálom — mondta az artista és kire­pült az ablakon.______ Gelb dicsekszik: — Képzeld el, a kutyámnak sikerült elérnie, hogy' én fog­laljam el az első helyet felesé­gem szivében. — jlut ezt hogy csinálta az ebed? — Nem eszi meg azt, amit a feleségein főz, de én igen. — Mibe kerül egy napra,* szoba a szállodájukban? — Első emelet tizenöt dol­lár, a második tizenkettő, a harmadik tíz, végül a negye­dik emeleten nyolc dollár. A vendeg kifelé indul, a portás utána szól: — Talán drágák az áraink? — Nem az a baj, hanem alacsony a szálloda. Ha ecy bizonyos Kovács ke­res, mondja neki azt, hogy vi­déken vagyok. — Igenis igazgató úr — vá­laszolja készségesen a titkár­nő. — És hogy elhigyje magá­nak, tegyen maga elé egy ké­pes újságot, vagy pedig mani­kűrözze a körmeit,. HUNGARIAN RESTAURANT 16M B—oad At«. -(80 m 81. ateak ktafttt) TEL: 861-1096 Hétfőn zárva SELF-SERVICE és ELVIHETŐ ETELEK NYITVA déli 12 ódtól este 10 órffc BUS U'IXé LUNCH 2 J0 dollár, déli 12 óiétól 2 óráfc, ihat és voámao kivételével SPORTSAROK Szerkeszti: FONYÓ MARTON Régen is volt csalás a sportban Kepessy Józsefnek, a kitű­nő atlétának, későlbb atléti­kai szakembernek feltűnt, thogy női atléták között is volt, kinek mozgása férfias­nak látszott. 1938 szeptemberében egy gyönyörű napon Bécsben ren. dezték meg Európa női és fér-í fi atlétikai bajnokságát. Ke­pessy sokáig figyelte a gya­núsnak talált német magas­ugró nőt. Megírta észrevéte­leit a Nemzeti Sportban. Abban az időben a magyar atléták és a nemzetközi Európai Atlétikai Szövetség főtitkára: Misángyi Ottó volt. Misángyi Ottó a megjelent cikk miatt alaposan leszidta Kepessy Józsefet azzal, hogy ilyen csalást a németek részé­ről fel sem lehet tételezni. — Pedig akkor német férfi nyerte a női magasugrás Európa bajnokságát. 170 cen­timéteres világrekorddal Kepessy cikke után a né­met atlétikai szövetség vizs­gálatot tartott és akkor kide­rült a pikáns szenzáció. Az orvosi vizsgálat azt mutatta, hogy Dora Rajtjen férfi, kit aztán büntetésből végleg ki­­söprüztek minden sportsze­­replésből. A másodiknak he­lyezett bájos magyar atléta: Csák Ibolya megérdemelten nyerte Európa legjobb női magasugrója címet. Csák Ibolya megjegyezte, hogy szerencséje volt a »Cica­babának«, hogy verseny köz­ben nem esett le a nadrágja. VEGYE MEG, amíg a készlet tart, MALKA WEISZ: TÖVISEK ÚTJÁN című, a vészkorszakról szóló verseskönyvét, amely ott kell, hogy legyen minden magyar-zsidó otthonban. Ezzel is ápoljuk Mártírjaink szent emlékét. Megrendelhető 384-1874 telefonszámon. Ugyancsak kapható Boro Parkban: M. Goldstein, 4418 16th Avenue, tel.: 853-5708. és Ovits újság-kioszk, 47th Street és 13th Avenue sarkán. NEM MONDHATOK LE RÓLA, KÉREM Nem mondhatok le ról. kérem, sőt tartom veb az ismeretséget, bár piety kás, semmilyen ember, k apró kölcsönöket kér. me lyek mögött a visszafizetés halvány reménye sem pis­log. Belátom, hogy ő egy naiv hírnök, ki önfeledten potyogtatja ártalmatlan hí­reit és elfelejti visszaadni a kölcsönt. Nekem is tartozik tíz forinttal, viszont lát tam, amint a tarha-munka sután fáradtan, verejtékesen menetelt barátjához a kór­házba. Beteg barátjához, ki nála is szegényebb, aki miatt két órát villamosozik na­ponta, azonkívül egy stanicli dolyát is visz neki, ami pedig egy drága dolog, tíz forintnál is többe kerül. Továbbá leül a beteg ágya szélére és hosszan.szélesen elbeszéli az összegyűjtött pletykákat, amivel a beteget boldoggá teszi, mivel az is Imádja a pletykát. Közben ragyogó arccal nézi, hogy mily nagyon Ízlik a beteg­nek az illatos datolya és, el­határozza, hogy másnap me­gint visz. Legfeljebb köl­csönkér. Ugyanis a datolya, amel­lett, hogy tényleg egy finom dolog, még előkelő gyü­mölcsnek is számít, ami a gazdagok életének egy vil­­lanatát adja. A gazdag élet jóizeinek illúzióját viszi szegény beteg barátjának barna stanicliban. Nem mondhatok le róla kérem, mert amikor a beteg lenyel egy szem megrá­gott datolyát, akkor ő, a tarhás hírnek, szintén nyel egyet és izzadt, bárgyú ar­cára oly naiv és igazi bol­dogság telepszik, mintha ő enné a datolyát. Amiatt a bárgyú boldog­sága miatt nem mondok Je TÓÍa kérem s úgy teszek mintha közeli ismerőse, úgyszólván rokona lennék kihez bizalommal fordulhat * Ugyancsak közeli ismeret­séget tartok egy másikkal, gy bizonyos hazudóssal, aki kicsiket hazudik, de állan­dóan. Lelke szerint ugyanis ő egy elvétéit költő. Ismét­lem lelke s nem foglalkozá­sa szerint, amely bizonyta­lan és változó. Álmainak szí­nes buborékjait eregeti lég­be a füllentéssel, aztán el­­méláz röptükön s nagyon szeretné, ha az emberek legalább valamit elhinnének belőle. Ennek érdekében ha­zudik. így éli meg álomvilá­gát és roppant boldog, ha kicsit hisznek neki. így , elmesélte nekem*, hogy rövidesen egy milliót fog keresni találmányával, mire összecsaptam kezem az örömteli csodálkozástól. Er­re felfénylett szeme s sze­rényen megkérdezte: mit vehetne nekem ekkor tiszte­lete jeléül? „Egy jégszek. rényt“, mondottam ugyan­csak szerényen és egysze­rűen s főleg azért, hogy el­hitessem vele, hogy elhit­tem amit mond. — Milyen gyártmányt? — érdeklődött halálos komoly­sággal. És elővette noteszét, hogy feljegyezze. Aztán megha­­tottan szorongatta kezemet s alig tudott elválni a bol­dogság miatt, amiért elhit­tem meséjét. Amellett biztos vagyok benne, hogy ha tényleg szert tenne egy millióra, vagy még kevesebbre, ak­kor hanyathomlok rohanna s beváltaná ígéretét. És megvenné nekem, a másik álmodénak és hívőnek amit ígért, forró hálája jeléül, amiért valaha hittem neki. Én azt hiszem, hogy sok­kal inkább megvenné ne­kem az a hazudós, mint sok szavahihető, színjózan, kor­rekt, akik nem hazudnak, de még csak nem is ígérnek, akik már rég megkeresték a milliókat, de ha szerényen jajpirosat, mely olyan mint Jgy kiáltás. Mint egy fény­éi a reménytelen éjszaká­in Kiáltás, fényjel, mely [azt sírja: hol vagy, kedve­sem? Hol késel a messzeség­ben? Hisz várlak, oly na­gyon várlak... így vár ő valakit, aki még nem jött el, ezért oly tétova és kapkodó. Ezért mosolyog néha idegenekre az uccán, hogy hátha arról felismerik, ezért áll meg reménykedve az út közepén, ami által for­galmi akadályt képez. Ka­lapja század elejéről való, de ő kacéran igazít rajt egyet s a szemközt jövőt fürkészi rövidlátón, majd hirtelen elsiet, ő ugyanis vár vala­kit. Valakit, aki nem jött el... Éjszakáiban, vaságyán, if­jú szép leánynak látja ma. gát, amint lobogó szőke haj­jal, pirultan, boldogan sza lad kedvese karjaiba. Pla­fonra szegzi tekintetét és maradék álmait kergeti haj­nalig. A szürke reggelen s a légypettyes ablakon át me­redten nézi az uccát és nya­kára csavarja ismét a jaj­piros sálat. Élete egy suta befejezet­len szimfónia. Vonszolja forró álmait s úgy fél, hogy magával kell vinnie a sír­ba. Ezért úgy teszek, mint­ha lelkirokona lennék, kié­vel megértőén összenéztek az uccán, hogy ne legyen oly egyedül és bizonyítsam véle, hogy sok álmot temetünk valamennyien. Sokkal töb­bet, mint amennyit megva­lósítunk. Nem mondhatok le róla kérem, sem a többi hajótö­rött, csorba emberről sem. kik a szabályos lényektől kissé el vannak tolódva, születési hiba vagy életkö­rülmények folytán és a ne­vetségesség határvonalán lé­zengenek. S nem állják meg helyüket az életben oly biz­tonsággal, mint a csaknem hibátlanok. Rendszerint ha­mar elküldik őket az állá­sukból és akkor zavartan nevetnek, valamit motyog­nak s arrébb lódulnak, hogy más hely után nézzenek. Legtöbb úgy igyekszik, hogy alig vegyék észre, mert tud­ják, hogy bévül nem olya­nok, mint a szabályosak. Pi­cikét másfélék. Egyik így, másik úgy. ök a kiebrudal. tak, a megütődöttek, a fu­rák. a rendhasvnk a npvpt­­ségesek, kik annál szomo­rúbbak, minél hangosabban nevetnek. Tartanom kell velük az ismeretséget, nem mondha­tok le róluk, mert ha ilyen, akkor ez nem ok arra, hogy elkerüljem, hanem ellenke. zőleg egy okkal több, hogy mellette legyek, hogy segít­sem elviselni neki, hogy olyan, mint amilyen. A ne­héz próbatétjük miatt, ami­ért ők nem voltak oly bályosra alkotva, mint a többiek és mégis el kellett viselnök az életet, ami sok­kal nehezebb volt számuk­ra. Mert azonkívül őket igen gyakran kinevették. És mert ezekért mind egy anya sír valahol a világban vagy valahol a fellegek fe­lett. Egy édesanya sírja bele az éjszakába fájdalmát, és panaszolja sorsát az ő fur­csa gyermekének, kinek minden megaláztatása az ő szivét üti meg először. Már ezért is nem ejthet­­iük el az illetőt ugyebár és úgy teszünk, mint közeli is. merőse, úgyszólván rokona lennénk? Már ezért is ott kell égni szívükben a mé­lyebb megértésnek, a bizta­tó, a segítő, meleg és meg­váltó emberi szolidaritás­nak. BÁLLÁ ERZSÉBET (Buenos Aires) sza-FIZESSEN SL0 LAPUNKRA! FTRDFASF.N LAPUNKBAN 1 OR WASHER Kenyér-, zsemle és minden egyéb pékszükségletét szerezze be üzle­tünkben. Előzékeny, pontos kitzol­­gálés vevőink teljes megelégedésére 308 East 78Ü) Street New York, N.Y. 10021 Tel.: BU 8-6569 Európai péksütemények! A legjobb minőség! _____ «jelenteném nekik, hogy íajlandó volnék elfogadni ?gy jégszekrényt, akkor megütközve fogadnák a hírt s némi^gyanuval az elme- j állapotom iránt. És bár ud- I variasan, de határozottan el­hárítanák jóindulatú bele­egyezésemet. Ez majdnem biztos. Nem akarom én a hazu­dóst dicsérni, csak az eny. hitő körülményét akarom felhozni. Az enyhítő körül­ményt, amire á csaknem hi­bátlanoknak is szükségük van olykor. Mert sokkal inkább megértésére törekszem, mint elítélésére. Mert az elítélés igen egyszerű dolog, még előképzettség sem kell hoz­zá. ★ Tudom, áz is fura terem­tés, kire sietősen és barát­ságosan rámosolygok, ha elémkerül az uccán, mintha valaki lennék. Akinek so­kan utánanéznek és megmo-1 solyogják, esetleg utána­szólnak valami csúnyát, pél­dául azt, hogy vén maskara, mert haja kanárisárgára van j festve, ami nem illik her­vadt arcához, amely ráncos s melyre élénkpiros foltok vannak dobva, mint egy ha­nyag festővázlatra, szabály­talanul, vagyis egyik olda­lán feljebb, másikon lejjebb. öltözékéből egy rikító szín ciált, keztyű vagy szál for­májában, mert irtózik a tompa szürke színektől. Fél,' hogy általuk semmibe vész. Ezért lázong, tiltakozik elle­nük, rejtett ösztönök alap­ján, miket felszínre kerülni néni enged, nehogy tudatos­sá váljék. Arra vigyáz, hogy valami kiemelje őt a szürkeségből, akár a nevetségesség árán is ki akar emelkedni a vég­­egesből, mit elviselni nem tud. Mert ő még vár vala­kit. Valaki még nem jött el. így rikolitó sálat csavar Ihervadt nyakára, sárgát,

Next

/
Thumbnails
Contents