Népszövetség, 1909 (3. évfolyam, január)
1908-01-01
III. évfolyam. Január hó. Országos Magyar Népszövetség 11. oldal. külterjes gazdaság viszonyaihoz mérten megszorítjuk, mer akkor az erdőgondnoknak jóformán egyéb dolga nincs, mint az Íróasztalnál ülni, jelentést tenni,rendeletet várni, hiszen annyi sincs hatáskörében, hogy egy napszámbért önálllóan megállapítson. Ha pedig a fakereskedelem pangásakor árucikkeinkkel akár hirdetés, akár kiküldött által a piacot fel nem keressük, bizony az a vevő fel nem keres poros aktáink között, attól irtózik a fakereskedő, a kis vevő egyaránt. Ma, ha valaki fát igazolt, saját építkezésére akar vásárolni, el kell, hogy menjen a községi elöljárósághoz bizonyítványért, hogy a fa, a mit kérni akar, saját szükségletére van. Ezután elmegy a jegyzőhöz vagy más íródeákhoz, kérvényt csináltat és e mellé tervrajzot készíttet az épületről, a felhasználandó fa szükségleti kimutatásával egy épitő-mester, pallér vagy ács által. Ezt a felszerelt kérvényt beküldi az illető vármegye kincstári erdőhatóságához, s ha ott valami pótolni valót nem találnak, leadják a kérvényt véleményezés végett a legközelebbi erdőgondnokságnak. A vélemény alapján a fél értesítve lesz, hogy itt vagy ott megkapja a fát, jelentkezzék az erdőgondnokságnál. Vevő jelentkezik, s az erdőgondnok ad utalványt az erdőőrre. Ki megy a helyszínére, kiválasztja a fát, ledönti, s az fel lesz mérve. Az erdőaltiszt beküldi az erdőgondnoknak a méretjegyzéket, ez pedig jelentés kíséretében beterjeszti az erdőhatóságnak, hol kitűzik az ellenőrző átadásra a határidőt. Kijő az ellenőrző, a fát minőség és méretek szerint ellenőrzi, a jegyzéket az ellenőrző könyvbe leendő feljegyzés végett székhelyére viszi és azután a pénz- behajtás és az anyag elszámolására kiadja. Az erdőgondnok végre értesíti a felet, hogy jöjjön fizetni, vagy küldje postán a pénzt, s ha az megérkezik, kiállítja a hármas bár- cát, melyből kettőt kiad az erdőőrnek azzal az utasítással, hogy most már a fát elviheti X. Y. Türelmes olvasó! Kérdjük mire jó ez az eladási rendszer? Ugy-e arra, hogy azt a szegény leégettet elkeserítsük és kény- szentsük, hogy ne vásároljon a kincstártól, hanem a közvetítőtől, a hol egy csapással kiválogatja, megfizeti és elviheti a fát. A mostani eljárást a vevőközönség elriasztására gondolták ki és az arra jó, hogy visszamenjük a külterjes erdőgazdaság rendszerére, hajtsuk a vizet a fabárók malmára! De miután nagynevű miniszterünk kijelentette, hogy elvétől a jövőben sem fog eltérni, a rendszeren kell változtatni. Útját kell állanunk a centralistikus törekvéseknek, melyeknek következménye, hogy a felsőbb hatóságok lassanként felszívják az alsóbbak hatáskörét. Egyszerűsítsünk! Szállítsuk ki a kisiparos és polgári építkezésekre szükséges fát a rakodókra és ott értesítsük azt minden ceremónia nélkül. A feltétlenül szükséges ellenőrzés olyan lehetne, mint a minő a pénztárak rovancsolásánál dívik. A kereskedelmi célokra a rakodókon előkészített fa kisebb csoportokban, nyilvános árverésen volna értékesíthető. Ilyen rendszer mellett megszűnnék a kincstári fának bizonyos oldalról való bojkottja is. Züllés a szociáldemokraták soraiban. Beavatott kézből vesszük a következő sorokat: Kifelé csak elvétve hallatszik egy-egy hangosabb szó a szociáldemokraták között dúló személy és egyéb tusák zajából. Megírták, hogy a bihari szociáldemokrata pártszervezet tagjai ötezerről há- romszázönvenhétre fogytak és ez jelentő- ségteljesebb minden más tünetnél, ha meggondoljuk, hogy sehol sincsenek a szociáldemokraták oly nagy becsben, mint éppen Biharban, ahol még mindig a régi rezsim dirigál. A Tisza-korszak egy megyei főjegyzője, Jancsó állott a mozgalom élén és az ottani „Társadalomtudósok“ minden követ megmozgattak, hogy a szociáldemokraták erősek legyenek ott. Ily módon látható, hogy a mozgalmat éppen nem a hatóság tépázta meg ilyen csúnyán, — hanem inkább maguk a józan munkások. Az általános elégedetlenség a munkások között Budapestről indult ki. Néhány hónappal ezelőtt különféle németországi lapban, igy a Bremer Bürgerzeitungban is heves támadások jelentek meg a magyar szociáldemokrata vezetőség ellen. A cikkek egyértelműen megállapították, hogy vezetőségnek a tömegsztrájkkal való fenyegetőzése csak üres komédia. A vezetőség, hogy a HÍREK.
