Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)

1908-12-01

II. évfolyain. December hó.

NÉPSZÖVETSÉG.

11. oldal.

iparosok helyzetének súlyos voltát és igaz szeretettel s szivük egész melegével azon fáradoznak, hogy anyagi érdeküket minél hathatósabban előmozdítsák. S hogy ez nemcsak puszta szavakban nyilvánul, hanem tettekben is alapul, misem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a szabó- és cipésztársulatok ezidén nagyobb állatni szállításokhoz jutottak, mely szállítások nemcsak állandósittatni fognak, hanem évről- évre valószínűleg még fokoztatni is.

Erős hitünk és reményük, hogy ameny- nyiben az ipartársulatok, ezen nagy horderejű szociális és gazdasági kérdéssel behatóan fognak foglalkozni és azt helyesen megoldani s dűlőre vinni, úgy biztosra vesszük, hogy a kisiparosok országszerte, ennek nyomán fel fognak buzdulni és teljes erővel azon lesznek, hogy a hathatós jó példát mielőbb kövessék, ami aztán gazdasági szempontból, valóságos áldás lesz az egész országra nézve.

A ruthén akció első tiz éve.

Tíz esztendeje, hogy Darányi földmi- velésügyi miniszter az úgynevezett ruthén segélyezési akciót megindította. És mivel az ottlakó nép leginkább állattenyésztéssel és mezőgazdasággal foglalkozik előszeretettel, — a miniszternek első gondja az volt, hogy a népet legelőhöz, földhöz juttassa, a modern gazdálkodásra nevelje, a hitelviszonyokat javítsa és a népet az őt kegyetlenül posztitó uzsora karjaiból kivonja.

Ennek a munkásságnak tükre az a jelentés, melyet a hegyvidéki kirendeltség állított össze és juttatott kezünkhöz. Az elért eredmények igazolják azt is, hogy Darányi jól választotta meg a népesités eszközeit; jól választotta ki embereit s a jövő feladata most már csak az, hogy azok az intézmények, melyek oly biztató lendülettel kezdték hivatásukat, fejlesztessenek ki az ottlakó nép javára.

Hatvanezer holdnyi az a terület, amelyet a hegyvidéki lakosságnak részben örökáron, részben pedig bérlet utján nagyobbrészt állattenyésztési célra juttattak, így vált lehetővé, hogy harminchárom község lakossága tízezer darab jószágot legeltet kora tavasztól őszig a havasi régiókban és a dús füvü lejtőkön. Az ósdi gazdálkodás a gazdasági nevelés óta nagy

változáson ment át: jóformán kicserélődött az állatállomány. A degenerált haszonállatok helyett újak, értékesek nevelődnek. A nép gazdasági fejlődésének eredménye, hogy a nép mezőgazdálkodása modern csapásra tért. Bizonyítja ezt a mezőgazdasági gépek egyre fokozódó elterjedése. Nagy baj azonban, hogy a ruthén nép gazdasági hátra- maradottságánál fogva és részben megszokásból inkább igavonás céljaira bikaborjut nevel, az üszőborjukat pedig húsra értékesíti, a helyett, hogy fölnevelné tenyészjó- szágnak. A kirendeltség ösztönző dijakkal, téli tanításokkal és az állami kölcsönökkel szerzett tenyészjószág tulajdonosaival szemben szerződésileg biztosítja, hogy az üsző- borjú a továbbtenyésztés céljaira nevelődik fel, mert az akció sikere azon fordul meg, hogy a Svájcból importált és már akkli- mátizálódott, fajtiszta tenyészmarhák íiszö- borju ivadékait a továbbtenyésztésnek meg tudják őrizni s azért ezeket a növendékállatokat az állam szokta a tenyésztőktől másfél éves korukban megvenni.

Ilyenkor télen százakra megy a gazdasági tanítások száma s majdnem ennyi a gazdasági háziipari kurzusok száma is. Eddig a nép a téli pihenés alatt rendszerint súlyos adóságokba verte magát, már a múlt évben kétezer családnál többen foglalkoztak rendszeres háziiparral s ebből való jövedelmük százötvenezer koronát túlhaladott. Egy-egy család átlagos keresete a háziipar révén 87 korona volt; s hogy nyolcvanhét korona télidőben micsoda nagy pénz egy ruthén családnak, azt csak azok tudják, kik a népet ott, a Verhovina táján ismerik. A hegyvidéki háziiparosok ma már a katonaságnak, államvasutaknak, a székesfővárosnak, gyáraknak és magáncégeknek ismert szállítói. A múlt télen csak seprüt 218.482 darabot kötöttek.

A háziipari foglalkozás nagy elterjedésének tudható be az az üdvös eredmény, ami a hegyvidéki hitelszövetkezetek mérlegeiben mutatkozik. A százharinincz hegyvidéki hitelszövetkezetben ma már 1,233.974 korona takarékbetét van, az üzletrészek pedig kétmilliónál nagyobb értéket képviselnek. Mindezt pedig ott, ahol ezelőtt tiz évvel a nép súlyos uzsora karjaiban gör-