Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)

1908-11-01

II. évfolyam. November hó.

NÉPSZÖVETSÉG.

11. oldal.

arra, hogy Hullai a legjobb munkása öt éve dolgozik már nála és megtagadta a felszólítás teljesítését. A szakszervezet ekkor bojkott alá helyezte Kohn József műhelyét. A szakszervezet parancsára Kohn munkásai sztrájka léptek. Négyen azonban, névszerint Neubauer Gizella és Neubauer Rózsi tűzönök, Kiss József cipész és Hullai tovább dolgoztak. A bojkott tehát sikertelen maradt.

A szakstervezet tehát más oldalról akarta megtörni Kohn ellenállását. Elmentek egyik vevőjéhez, Weisz Samu bőrkereskedőhöz, akinek legtöbb árut szállított Kohn. Weisz Samut felszólították, hogy ne rendeljen többé árut Kohnnál, mert különben öt is bojkottálni fogják. A fenyegetésnek meglett a hatása, Weisz közölte Kohnnal, hogy kénytelen beszüntetni megrendeléseit, mert fél a szakszervezet boszu- fától. Az ekképp legnagyobb vevőjétől megfosztott kisiparos erre a szakszervezethez jutott és kijelentette, hogy hajlandó Hullait elbocsátani, csak oldják fel műhelyét a bojkott alól.

A szakszervezet ekkor már az követelte, hogy a másik három sztrájktörőt is bocsássa el, amit a megszorult kisiparos teljesített is. A négy munkás ilyenformán kenyér nélkül maradt télviz idején és most sehol sem bírnak munkát kapni. A szak- szervezetnél hiába könyörögnek kíméletért, ott cinikusan röhögve, durván elutasítják őket.

Hullai azonban nem hagyta annyiban a dolgot és zsarolás miatt feljelentette a rendőrségen a szakszervezet vezetőségét, névszerint Feldmann Adolfot, Czitrom Bélát és Brantstein Illést. Az érdekes ügyben Nagy Károly dr. rendőrfogalmazó vezeti a vizsgálatot és már egész sereg tanút hallgatott ki, akik mind igazolták a megtörtént és föntebb előadott tényeket. A szakszervezet emberei persze körömszakadtáig tagadnak és tudni sem akarnak semmiről. A nyomozás folyamatban van.

A kivándorlás.

A német és angol hajóstársaságok négy dollárral felemelték a fedélközi utasok kivándorlási tarifáját. Az elnökválasztás véget ért, Taft győzött, a tőke tudja, hogy mitévő legyen s két-három hónap múlva újra megindul a gyári üzem túl az óceánon, éppen olyan intenzive, mint két esztendő előtt. Amerika nagyon, nagyon messze van tőlünk, de azért gyárai munkája sokkal jobban érdekel, mint akár a magyar gyáraké. Mert a magyar ipartelepek kevesebb magyar munkást foglalkoztatnak, mint az amerikai gyárak, rosszabbul is fizetik őket és csaknem bizonyos, hogy a munka megin- dultával a kivándorlás is ujult erővel indul meg. Hamburgból, Brémából, Fiúméból újra magyar munkásokkal indulnak útra a hatalmas oceánjárók, a fedélközön egész magyar falvak, városok vesznek el s a sok, sok ezer ember, amint Ellis Island bevándorlási csarnokában áthaladt az egész terem hosszában kifeszitett amerikai zászló alatt, elszakadt a magyar hazától, elszakadt a magyar közigazgatástól s Amerika teszi rá inunkátadó, de energikus kezét.

A magyar képviselőház egy ülésre taksálta a kivándorlási törvény tárgyalásának értékét, s déli egy órára végzett is vele. Szavak, üres szavak, mert a legszebb beszéd se fordít vissza egyetlen kivándorlót se, s Mc. Keesportban, Homesteadon, Pennsylvania szénbányáiban éppen annyi magyar fog dolgozni ezután is, mint dolgozott eddig. Nincs értelme, hogy a munkás visszajöjjön Amerikából. Sokkal nagyobb bért kap ott munkájáért, társadalmi élete összehasonlíthatatlanul különb s egy nagy, civilizált hatalom két-három esztendő alatt teljesen megváltoztatja gondolkodásmódját, világfölfogását, önérzetét. Mert nem kis dolog az, hogy megtanulja az árvamegyei tót, a ruthén paraszt, a titeli barlanglakó, hogy mirevaló a szappan és meleg viz, hogy nem cifrálkodás, hanem az egészséghez tartozik a tiszta fehérnemű és hogy a jobbmódu emberek nem szeszélyből esznek minden nap húst. A kiéhezett, lerongyolódott, majdnem hogy uzsorabérért dolgozó munkásból ember lesz odakiinn, gondolkodó, észő, része annak a nagy forrongásnak, előretörekvésnek, akarásnak, mely betölti az Egyesült Államok levegőjét és ha csak feleség, család nem kényszeríti őt haza, soha többé visza nem jön. És ha vissza is jön bele tud-e törődni a hazai állapotokba ? Leveti-e a pantallót, a polgári kabátot, a fekete kemény kalapot és fehérgalléros inget a tót bocskorért és szűk nadrágért? Ha gyermeke van, gondolkodik csak egy pillanatig is, hogy itthon éljen ? Ott az állam kiveszi a kezéből a gyermeket, belekényszeríti az iskolába, ingyen könyvet, ingyen irkát, ceruzát, tollat ad neki, a szülőknek haza, a lakásra küldi a könyveket és a gyermeket büszkévé, önállóvá, amerikai polgárrá neveli. Az újvilág közintézményei páratlanok, ott a jótékonyság majd hogy nem erény, hanem kötelesség, s a ridegnek, számitónak hitt amerikai inkább altruista, mint az idealista, jószivü európai.

Azért lehetetlen és utópisztikus vál- lalkodás visszavándorlásra bírni a kiván- dorlottakat. Amerika gazdaságával, jóléti