Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-11-01
10. oldal NÉPSZÖVETSÉG. II. évfolyam. November hó. A vége ? Az a megszokott, sablonos befejezés. A kisiiparos, hogy el ne veszítse vevőjét, elbocsájtotta a „renitens“ munkást és vele együtt azokat, akik szolidárisak voltak vele. Négy munkás kenyér nélkül maradt télviz idején a szakszervezet terrorizmusa folytán. Ezek talán éhezni fognak egész családjukkal! De mit törődik ezzel a szakszervezet?! A fő, hogy diadalmaskodtak, minden egyéb mellékes. A lelkiismeret szavát ezek az urak már rég nem ismerik s ha netalán véletlenül mégis megszólalna, rideg cinizmussal nyomják el. Van ennek az esetnek még egy szomorú, arcpiritó incidense, amelyet kommentár nélkül regisztrálunk. Az egyik kenyér nélkül maradt cipőfelsőrész-varrónő, egy csinos, fiatal leány, aki keserves keresményéből tartja el szüleit, elment a szakszervezetbe és könyek között, sírva könyörgött, hogy oldják fel a bojkott alól, mert éhen kell vesznie. A szakszervezeti vezetők egyike, akinek Czit- rom Béla a neve, erre cinikusan igy felelt: — Ilyen szép leány nem hal éhen ! Menjen ki a Rákóczi-utra, majd megél abból, amit ott keres. Ez az arcpiritó, gyalázatos kijelentés legjobban jellemzi a szakszervezetek működését és azt a szellemet, amelyet istá- polnak. Az újabb szakszervezeti zsarolás részleteiről a következőket jelenthetjük : Hullai Lajos cipészsegéd nehány nappal ezelőtt feljelentést tett a rendőrségen a budapesti cipőfelsőrész-készitők szakszervezetének vezetősége ellen zsarolás miatt. A feljelentésben elmondja, hogy minő hallatlan terrorizmussal és a legválogatottabb fenyegetésekkel kényszeritették arra, hogy előfizessen a Népszavára ! Hullai József öt év óta dolgozik Kohn József cipőfelsőrész-készitőnél, akinek a a Dohány-utca 1. szám alatt van műhelye. Kohn állandóan hat-hét munkást és két- három cipőtüzőnöt foglalkoztat műhelyében. A munkásai kivétel nélkül szervezett szociálisták és két bizalmi férfiú is van köztük. Ezek Kovács Izsák és Marmor Manó. Ez a két jeles férfiú néhány héttel ezelőtt megtudta, hogy Hullai nem előfizetője a szociáldemokraták lapjának, a Népszavának. Felszólították tehát Hullait, hogy haladéktalanul fizessen elő a Népszavára. Hullai kijelentette, hogy ő nem fizet elő a pártlapra, mert annak hangja és iránya nem felel meg az ő Ízlésének, u nem hive annak az izgatásnak, amelyet a Népszava hirdet hasábjain s ezért nem kell neki a lap. A két bizalmiférfiu ennek hallatára éktelen haragra lobbant. Marmor Manó megfenyegette Hullait, hogy nem jó vége lesz a dolognak, mikor pedig az önérzetes munkás tiltakozott a terrorizmus ellen, Marmor valósággal extázisba jött, kiabálni kezdett, éktelen szidalmakra fakadt és Hullait gazembernek, csirkefogónak nevezte el. A békés természetű Hullai nem felelt a sértésekre és szidalmakra, hanem másnap a büntető járásbíróságnál feljelentette Marmor Manót becsületsértés miatt. Néhány nappal később Hullai idézést kapott a cipőfelsőrész-készitők szakszerve- tétől, amelynek a Kazinczy-utca 3. számú házában van hivatalos helyisége. Az idézésen felszólította a szakszervezet Hullait, hogy ebben és ebben az órában jelenjék meg a szakszervezet hivatalos helyiségében. Hullai engedelmeskedett a felszólításnak és a jelzett időben megjelent a szakszervezetben. A hivatalos helyiségben Feldmann Adolf szakszervezeti elnök, Brandtstein Illés és Czitrom Béla vezetőférfiak fogadták. Ezek először megkérdezték Hullait, hogy miért nem fizet elő a Népszavára. Hullai ismételte előttük azt, amit a bizalmiférfiaknak néhány nap előtt elmondott. A „vezetőférfiak“ ekkor irgalmatlanul lehordták Hullait, szidalmazni kezdték, gya- lázták és végül közölték vele, hogy ha nem fizet elő rögtön a Népszavára, akkor boj- kottálni fogják és kiemelik a műhelyből. Hullai, mit tehetett volna egyebet, ott helyben rögtön előfizetett a Népszavára. Amikor ez megtörtént, kegyesen elbocsáj- tották ! Néhány nappal később Marmor, abban a becsületsértési ügyben, amelyet Hullai indított ellene a számos gazember és egyéb sértő kifejezésért, idézést kapott a bünte- tőjárásbiróságtól. Amint az idézést kézhez vette, rohant egyenesen a szakszervezetbe és ott elmondta, hogy Hullai feljelentést tett ellene. Valószínűleg közölte azt is, hogy a dologból baj lesz, mert a becsületsértést aligha lehet majd lehet letagadni, mert sokan hallották. A szakszervezet vezetősége nyomban késznek bizonyult segíteni a bajba került bizalmi férfiun. Nyomban „megidézték“ — valószínűleg törvénytelen következmények terhe alatt — Hullait, aki az idézésre meg is jelent. Közölték vele, hogy miről van szó és ráparancsoltak, hogy vonja vissza a Marmor ellen tett feljelentést. Az önérzetes munkás azonban még akkor sem volt hajlandó visszavonni a panaszt, a mikor bojkottal fenyegették. A szakszervezet vezetősége ekkor Hullai kenyéradó gazdájához, Kohn Józsefhez fordult és követelték, hogy nyomban bocsássa el a renitenskedő Hullait. Kohn hivatkozott
