Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-11-01
NÉPSZÖVETSÉG. 9. oldal. II. évfolyam. November hó. van szervezve a munkásbiztositás. Élén áll egy munkásbiztositási hivatal, amelynek tagjait a király nevezi ki, emellett van egy felügyelő-bizottság, amelyet a parlament választ, a helyi kezelést pedig végzik a községi elöljáróságok által kinevezett közegek. Egyszerű, átlátszó szervezet, amely pontosan végrehajtja a törvényt, s nem hezedik rengeteg kezelési költségek terhével az iparosságra. Vagy Hollandia se valami rabszolgaország, s ott is állami kezelésben van a munkásbiztositás. Központi bank intézi, amelynek igazgatóságát a királynő nevezi ki. A járulékokat nagyon egyszerű módon, bélyegekben fizetik, mint a postatakarékpénztári betéteket. Ezek szerint a példák szerint kell revidiálni nálunk is a kezelést, egyszerűsíteni a járulékok kiszámítását, a a bejelentéseket, megszüntetni a szörnyen költséges autonómiát, s akkor igazán áldás lesz a fejlődő magyar iparra Kossuth Ferencnek ez a nagyszabású, hatalmas alkotása. Az autonómia csődöt mondott már eddig is a munkásbiztositásban. Nem képes szervezni ezt a rengeteg intézményt. S az egész intézmény teljesen megbízhatatlan kezekbe jutott általa. Olyanok kezébe, akik a magyarságnak, a magyar nemzetnek, s a társadalmi rendnek nyílt ellenségei, s akik hatalmukat arra használják, hogy maguknak s cimboráiknak képzettségükkel s végzett munkájukkal arányban nem álló óriási fizetéseket szavaztassanak meg. Bűn volna a nemzet ellen, ha ezt a nagy intézményt tovább is ezeknek a kezeiben hagynók. El kell venni tőlük, s állami közegekre bizni. Ezzel tartozunk a nemzet jövőjének, s tartozik különösen a függetlenségi párt azoknak a jó magyar kisiparosoknak, akik ennek a pártnak mindig rendületlen hüségü katonái voltak, s akiket elkeseredésbe s pusztulásba kerget a Groszmannoknak felettük való garázdálkodása. S a munkásoknak se lehet okuk sajnálni a változást, mert rövid idő alatt is meggyőződhettek, hogy milyen „önzetlen“ híveik, s jóakaróik nekik ezek a dicső vezérek, akik úgy igyekeznek a „népjólétet“ megvalósítani, hogy államtitkári fizetéseket húznak az iparosok és munkások filléreiből. Mióta ehhez a kis konchoz jutottak, úgy kimutatták ezek a vezér urak a foguk fehérét, hogy ugyan együgyü munkás lehet, aki még ezután is rájuk akarja bizni a sorsát. Szakszervezeti terrorizmus. Hogyan szerez előfizetőket a Népszava ? A lelketlenségig menő, kíméletlen szak- szervezeti üldözésnek és terrorizmusnak egy újabb esete foglalkoztatja a budapesti rendőrséget. Egy szegény, tisztességes ci- pőfelsőrész-készitő munkás a napokban följelentést tett a rendőrségen, amelyben elpanaszolja, hogy mily hallatlan terrorizmussal és üldözéssel kényszeritették arra, hogy előfizessen a szociáldemokraták lapjára : a „Népszaváéra. Előbb szép szóval, majd fenyegetéssel, végül szakszervezeti Ítélkezéssel, utoljára pedig bojkottal akart a szak- szervezet egygyel több előfizetőt szerezni a „Népszaváénak. A szegény munkást megfenyegették, szidalmazták, gazembernek, csavargónak nevezték el a bizalmi férfiak s mikor a becsületében is mélyen sértett munkás a járásbíróság előtt akart elégtételt szerezni a sértésekért, a szakszervezet, valóságos vészbíróságot alakítva, felszólította, hogy vonja vissza a feljelentést. Amikor erre nem volt hajlandó, megfenyegették s mikor ezzel sem értek célt, akkor a munkás kenyéradó mestere ellen fordult a szakszervezet és követelték tőle, hogy bocsássa el a szakszervezet parancsának ellenszegülő embert. A mester ezt nem volt hajlandó megtenni. A szakszervezet ekkor beváltotta fenyegetését és bojkott alá helyezte az önérzetes mester műhelyét . . . De ezzel nem elégettek meg. Ők teljesen tönkre akarták tenni azt a vakmerő mestert aki elég merész volt szembehelyezkedni mindenható szakszervezettel. A kenyerét akarták elvenni, keresetforrásától akarták megfosztani. Nem elégedtek a bojkottal, hanem teljesen el akarták tiporni azt, aki elég vakmerő volt arra, hogy gátat akarjon vetni saját gyönge testével a hatalmas szakszervezet zsarnok terrorizmusa, önkényes mindenhatósága elé. Hogy tönkretehessék ezt a kisiparost, bojkottal fenyegették meg a tőle vásárló nagykereskedőt és megtiltották, hogy a bojkottált mestertől szerezzen be árut.
