Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)

1908-05-01

8. oldal. NÉPSZÖVETSÉG. II. évfolyam. Május hó.

Tisztelettel kérünk minden nép barátot, szíveskedjenek lapunkat a köz- ségenkénti kivándorlásról és a szo- ciálista mozgalmakról esetről-eselre értesíteni, hogy ott a hol égetőbb a szükség, személyesen minden külön díjazás nélkül szerkesztőségünk kiküldöttje kiszálljon s a népet kellő felvilágosítással ellássa és esetleges gyors hatósági intézkedést eszközöljön ki.

A szociálisták és a nemzetiségek.

Szokása a szociáldemokrata pártnak azzal dicsekedni, hogy valamennyi politikai párt között neki van olyan programmja, a melynek alapján nemzetiségi kérdést szerencsésen és végleges formában megoldhatja. A szociáldemokrácia nem ismeri a nemzeti és hazafias soviaizmust. A párt maga olyan akol, a melyben édes otthonra talál a szociálista nyáj minden tagja faj- és nyelvbeli különbség nélkül. Nemzetiségi kérdés csak azért van, mert a tömeg köny- nyebben végrehajtható kizsákmányolása kedvéért a burzsoá politikusok mesterségesen életben tartják és a faji előítéletek fölszitásával időnkint céljaiknak megfelelően nagyobbra növelik. De nemcsak a szociáldemokraták, hanem a tőlük burzsoá politikusoknak nevezett egyének között is sokan vannak, a kik azt hiszik, hogyha a szociáldemokrácia valamelyes módon politikailag győzedelmeskedhetnék, a benne uralkodó internacionáliz- musnál fogva a nemzetiségi kérdést csakugyan kiküszöbölné a kor uralkodó politikai kérdései közül.

Hogy a gyakorlatban nem ilyen köny- nyü dolog megszüntetni azokat a súrlódásokat és nehézségeket, a melyeket a faji és nyelvi külömbség által teremtett nemzetiségi kérdés okoz, világosan kitűnt a most lezajlott szociálista pártgyülés tárgyalásaiból. Ezekből, még a töredékes hírlapi közlések után is, látható, hogy a nemzetiségi kérdés a gyakorlatban a szociáldemokrata pártnak nagyon sok nehézséget okoz és még többet fog okozni a jövőben. A szociálista pártvezetőség ezen a gyűlésen nyíltan bevallotta, hogy a nagy garral hirdetett szövetség közte és a parlament nemzetiségi pártja között nem jöhetett létre. Hiában tanácskoztak ismételten a nemzetiségi klub tagjaival, azok nem voltak hajlandók vállalkozni arra a végletekig menő parlamenti harcra, a melyet ők tőlük követeltek. És ezzel a közös hadviselés terve egyelőre, ha nem véglegesen kútba esett.

De nemcsak a parlamenti harcban volt lehetetlen a szociálistáknak és a nemzetiségeknek közös egyetértéssel eljárni, hanem a parlamenten kívül a pártszervezésben és az agitációban is. Egyik vezér, Weltner Jakab, nyíltan panaszkodott a pozsonyi németajkú szociálisták ellen mondván, hogy azok nem érzik magokat jóformán semmi közösségben a budapesti középponttal. A magyar mozgalom ott valóságosan mostoha gyermek, mert ott nem láthatni és tapasztalhatni egyebet, mint valóságos német sovinizmust. A nagyszebeni küldött viszont azért panaszkodott a középponti pártvezetőségre, hogy Nagysze- benbe magyar nyelvű brosúrákat küldenek s ezzel a nemzetiségi elvtársakban azt a hitet keltik, hogy ők is magyarosítani akarnak. Az újpesti titkár meg azért panaszkodott a nemzetiségi analfabéta tömegekre, hogy miattok a magyar földmunkások sztrájkjai nem sikerülnek. Hiába mondják ki az alföldi mezei munkások az arató-sztrájkot, az analfabéta s igy a szociálista propogandiával meg nem közelíthető ruténok és tótok lejönnek az Alföldre és learatják a termést.

A szociálista propagandát a nemzetiségek között is szervezni kell — hangoztatták Rottenstein Mór és Vágó Béla elvtársak. De hozzátették azt is, hogy ennek a munkának nagy nehézségei vannak. Legnagyobb akadálya a nyelvi nehézség és aztán az a konkurrencia, a melyet a szociálista pártnak a nemzetiségi tömegek szervezésénél a nemzetiségi párt szóvivői okoznak. Ezek a magok szűkkeblű, burzsoá- érdekeket szolgáló nemzetiségi törekvéseik kedvéért igyekeznek a nemzetiségi proletá- riátust távol tartani a szociálista propagandától. A pártvezetőség feladata ezt a pro- letáriátust akként szervezni, hogy kiszabaduljon a nemzetiségi politika bilincseiből. A nemzetiségi politika a szociálista törekvésekre ^veszedelmet jelent, azért föl kell vele venni a harcot éppen úgy, mint fölvették a magyar sovinizmussal.

A pozsonyiak küldötte, Wittich elvtárs, egyenesen a helytelen sovinizmus tünetének tartja, hogy a középponti pártvezetőség még az olyan német vidékeken is, mint Pozsony és Sopron vidéke, a magyar nyelvű hivatalos pártlapot, a Népszavát erőlteti. Ezért a lapért megtesznek mindent, de a német nyelvű Volksstimét elhanyagolják. Sőt a középponti pártvezetőség egyik tagja, Teszársz Károly, Mo- sonyban egyenesen a Westungarische Volksstimme ellen foglalt állást. A német nyelvű szociálista sajtóval szemben a párt- vezetőség nagyon szűkkeblű, pedig a német