Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-11-01
4. oldal. NÉPSZÖVETSÉG. II. évfolyam. November hó. asszonynak és csodálatos módon egyszerre kitalálja, hogy a gazdaságban mire is volna a legnagyobb szükség, vetőgépre-e vagy cséplőgépre, vagy egyébre. Annyit és addig beszél, mig a gazda maga is elhiszi, hogy a „pesti ur“ által ajánlott gép nélkül egy napig sem lehet el többé és azt a gépet a legjobb és legolcsóbb minőségben természetesen „egyedül“ a sokat beszélő ur által képviselt cég képes szállítani. Mikor az agyonbeszélt gazda fölhozza, hogy neki azonban nincsen annyi pénze, hogy ilyen drága gépet vehessen, akkor a szívesen maradó vendég a szeme közé kacagva kijelenti, hogy hiszen ahoz nem kell egy fillér pénz sem, majd valamikor később, apróbb részletekben fogja kifizetni, mikor már meg lesz az uj termés és sok pénz lesz a háznál. Ezenfelül is megígér a kedves pesti ur mindent, amit a gazda kíván. Ennyi Ígéret, ennyi szép szó által elkábitva, végre is a szerencsétlen ember beleegyezik, hogy hát hadd jöjjön az az isten csodája masina ! Igen ám, de ezt az engedelmet Írásban kell megadni, a gyár képviselőjének is bizonyítvány kell arról, hogy ő itt járt no meg a gazda pontos címét is föl kell írni, — szóval ezerféle ürügygyei valamiképen csak rábírja a „pesti ur“ a jóhiszemű gazdát, hogy egy cédulára, egy papírlapra irja rá a nevét. Sokszor még az asszonynak is oda kell írnia a nevét — azt csak a „pesti ur“ tudja, hogy miért. Mikor azután a névírás már megtörtént a „pesti ur“ még egyszer kijelenti, hogy ebből nem lesz semmi baj, nem fog ez egy fillérbe sem kerülni és elbúcsúzik, elmegy s a szegény gazda nem tudja, hogy nemsokára el fog menni az ő háza, földje és egyéb jószága is. Mert mi következik ezután? Rövid idő múlva megérkezik a gép. Bajlódnak, kínlódnak vele, de használni nem tudják. Természetesen régi, rossz gép, amely rikító színekkel újonnan van átfestve, A gazda a gépet visszaküldi, hivatko- kozik a nála járt „pesti ur“ ígéreteire és válaszul kap egy pár goromba levelet, azután kap egy port s még szerencse, ha budapesti bíróság előtt porolik be, ahol néha sikerül a védelem, de sok esetben osztrák bíróság előtt perük, ahol még olyan ügyügyvédet sem találni, aki őt megértené s ahol magát védeni sem tudja! Mikor már nyakig benne van a bajban, akkor veszi észre a szerencsétlen ember, hogy az a cédula, amelyet a „pesti ur“ aláíratott vele, megrontójává lett. Az a cédula föltétien kötelezettségeket, teljesíthetetlen fizetési föltételeket, idegen bírósági illetékességet állapit meg vele szemben és azokból az ígéretekből, amelyekkel őt a pesti ur elárasztotta, nem lett semmi, mert a kereskedelmi törvény értelmében ezek az Ígéretek a céget nem kötelezik. Évente sok száz család jut ilyen módon a tönk szélére, vagy veszti el teljesen összes vagyonát. Ezekkel az üzelmekkel szemben pedig tehetetlenül áll a kormány és tehetetlenül állanak a bíróságok, mert hiába, sok veszély ellen megvédheti az állam az ő polgárait, de a saját aláírásuk ellen senki sem védheti meg őket. Érthetetlen és csodálatos csak az, hogy az utazó ügynökök ilyen üzelmeinek még mindig oly számosán fölülnek, noha látják azokat a bajokat, amelyek ebből származni szoktak. A mai világban, mikor a posta néhány fillérért a legnagyobb távolságokra elviszi a levelet, mikör a vasúton nehány koronáért az ország bármely részéből el lehet jutni a fővárosba, vagy valamelyik vidéki városba : semmi szükség sincs arra, hogy akárki is engedje jöttment embereknek soha meg nem tartandó ígéreteivel teli beszélni a fejét, semmi szükség sincs arra, hogy bárki is ilyen utazók utján rendelje meg szükségleteit. . Alig van Magyarországon olyan gazdaember, aki újságot ne olvasna. Az újságok hirdetéseikből megtudhatják azoknak a gyáraknak és kereskedőknek nevét, címét, akiktől valamit rendelni kívánnak. Kevés utánjárással, a közelökben lakó értelmesebb emberektől, ismert és megbízható vidéki kereskedőktől, a lapok szerkesztőségeitől szerezhetnek maguknak értesítést arra nézve, hogy annak a cégnek, melylyel összekötetésbe kívánnak lépni, milyen hírneve van. Azután pedig kérhetnek levél utján árjegyzéket és megtekinthetik megrendeléseiket árjegyzék szerint levél utján, vagy fölkereshetik személyesen az illető céget és megbeszélhetik vele a föltételeket, megtekinthetik a megveendő árut. Sőt nagyobb üzletek kötésénél mutassák meg a kötlevelet aláírás előtt egy üzleti dolgokban jártas, értelmes embernek, aki megmagyarázza nekik a kötlevél minden pontját. Akik igy járnak el, azok nem fognak keserű meglepetésekre ébredni, azok nem fognak pörökbe keveredni és nem fogják egy ilyen üzletkötésüknek következményeit egész életükön át siratni ! Főképpen pedig az ilyen óvatossággal eljáró gazdák nem fognak lelkiismeretlen osztrák cégek hálójába kerülni, amelyek újabban azt a gyakorlatot léptették életbe,
