Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-09-01
8. oldal. NÉPSZÖVETSÉG. II. évfolyam. Szeptember hó. zetgazdaság legbecsesebb tényezőjének, a munkaerőnek megfogyatkozása, a tényleg már megszerzett milliók minden irányban való elfecsérlése aránytalanul nagy. De a kivándorlás erkölcsileg és politikailag is veszélyes következményekkel jár, mivel a meg nem értett amerikai eszméket hozza forgalomba itt, ahol az alsó rétegek haladása egyelőre csak fokozatos lehet. A nemzetiségi kérdést nem egy szempontból el- mérgesiti, ami meg az ország belső békéjének alapjait támadja meg. A szakértekezlet élénk óhaja, hogy ennek a tudata minél általánosabbá váljék. Azért jelen emlékiratunkat a hazafias egész magyar értelmiség elé bocsátjuk, kérvén annak minden számottevő tényezőjét: a törvényhozást és a kormányt, továbbá az illetékes törvényhatóságokat és társadalmi testületeket, végül minden honpolgárt, akinek a nemzet sorsa iránt érzéke van, hogy beható tanulmányaink eredményeit megfigyelve és megszívlelve, mielőbb az átgondolt tettek mezejére lépni és törhetetlen erélylyel, mig nem egészen késő, cselekedni méltóztassanak.“ Hazai gyógynövények gyűjtése és értékesítése. (Közli: a Felsőmagyarországi gőzerőre berendezett illóolajgyár; gyógynövény termelő és feldolgozó telep Privigyén.) Jelen közleményünkkel azt a célt akarjuk szolgálni, hogy hazánk szegény népét, értjük ezalatt elsősorban a hegyvidéki népet, a nép természetes vezetői a községi jegyző, tanító urak közreműködésével egy nem megvetendő mellékkeresethez jutassuk. Szó van ugyanis egy eléggé fontos közgazda- sági akcióról, melytől kettős haszon várható : az egyik, amit említettünk, hogy a szegény nép tekintélyes keresethez jut, a másik pedig az, hogy néhány millió korona idehaza marad, mert nem fogjuk a külföldtől méregdrága pénzen vásárolni azt, ami itthon is megterem, hanem még mi fogjuk megvételre kínálni a külföldnek. Hogy köz- gazdasági szempontból mennyire fontos ezen akciónk, azt misem bizonyítja fényesebben, mint ama körülmény, hogy a földművelési miniszter a kolozsvári gazdasági akadémián éppen most létesített egy kurzust a hegyvidéki tanítók részére, melyen kizárólag a hazánban előforduló, vadon termő gyógynövényeket fogják ismertetni a célból, hogy a tanítók majdan a kurzus befejeztével a népet kioktassák és serkentsék e jövedelmi forrás kihasználására. Hazánk ugyanis, mint minden más természeti kincsben, úgy a legkülönfélébb gyógynövényekben is bővelkedik. Mivel tehát itt a vadon termő gyógynövényekről van szó, röviden e növények gyűjtését, kezelését és értékesítését akarjuk jelen sorainkban ismertetni. Kezdenünk a növények pontos leírásán kellene, amiről azonban le kell mondanunk, részint, mert azoknak pontos ismertetése egész kis müvecskét tenne ki, másrészt azonban, ha az ismertetéshez nincsenek kitűnő színes ábrák mellékelve, akkor bizony ritka ember az, aki pusztán a leírás alapján rögtön felismeri a kérdéses gyógynövényt. Arra számítunk azonban, hogy, ha a gyógyfüvek népies elnevezését közölni fogjuk, a nép azon a néven okvetlenül ismerni fogja az illető gyógyfüvet. A különféle gyógynövényeket különböző időben kell szedni. Ez, miután előbb tisztában kell lennünk azzal, hogy a növénynek levelét, virágját, szárát vagy gyökerét szedjük-e, függ az illető alkatrész fejlettségi állapotától. Általános szabálynak mondható, hogy a gyógynövények akkor szedendők, amikor legtöbb bennük a hatóanyag, vagyis amikor a kérdéses alkatrészek érett állapotban vannak, mert e két fejlődési állapot körülbelül összeesik. A leveleket akkor szedjük, mikor azok teljesen kinőttek; a virágokat akkor, mikor épen csak hogy kinyíltak; az egész hajtásokat többnyire akkor, mikor a növény már virágozni kezd, a magot pedig már csak, mikor az érett állapotban van. A gumókat és gyökereket akkor kell ásni, mikor legtartalmasabbak : késő ősszel, vagy kora tavasszal. A vén, ellágyult gumókat, gyökereket, mivel azok teljesen értéktelenek, nem szabad gyűjteni. A gyógynövények szedése, s ezt nagyon hangsúlyozzuk, kizárólag száraz idő
