Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-06-01
IÍ. évfolyam, junius hó. NÉPSZÖVETSÉG. 5. oldal. párt többsége magyarokból áll. A közöttük legáltalánosabban elterjedt nyelv a magyar S ennélfogva amolyan hivatalos nyelve is a pártéletnek, a milyen az állami életben. A kisebbségnek akarva, nem akarva, hozzá kell simulnia. Viszont, a nemzetiségi kisebbség, különösen ott, a hol" a helyi többséget ö alkotja, ettől húzódik, ha még nyíltan nem is tiltakozik. A perifériákon a párt hivatalos nyelvhasználata nehézségekbe ütközik s az erős középpontositó irányzattal szemben a centrifugális törekvések éppen úgy akarnak érvényesülni, mint az állami életben. Hogy ezekeket a nehézségeket legyőzze a pártvezetőség, a most letárgyalt uj párszervezet 53—61. szakaszaiban meghozta a maga nemzetiségi törvényét. Sajátságos játéka a véletlennek, hogy e szociá- lista nemzetiségi törvény első paragrafusának második kikezdése majdnem szóról- szóra megegyezik az 1868. nemzetiségi törvény annyiszor emlegetett első paragja- fusával és igy hangzik: „Vegyes nyelvű területen, hol párt-, illetve szakszervezetek már léteznek, a nem magyar ajkú munkások is csak ezekbe tartozhatnak, Tehát különálló nemzetiségi szervezetet nem képezhetnek.“ E szociáldemokrata nemzetiségi törvény a nemzetiségi elven alapuló pártcsoportosulást éppen úgy el nem ismeri, mint az 1868-iki nemzetiségi törvény. Valamint ez utóbbi törvény értelmében csak egyetlen politikai nemzet van, a magyar, úgy az uj szociálista pártszervezeti törvény szerint is csak egyetlen szociáldemokrata párt van Magyarországon, a hivatalos nevezet szerint nemzetközi, de a valóságban mégis csak magyar szociáldemokrata-párt. A középponti szociáldrmokrata pártszövetség azonban egészen bizonyos lehet abban, hogy a nemzetiségi politika szóvivői az ő nemzetiségi törvényüket éppen úgy el nem fogják ismerni és kielégítőnek tartani, mint nem tartják a magyar nemzeti állam hasonló törvényét. Es a magok szempontjából igazok is van, mert a szociálista nemzetiségi törvény Magyarországból éppen úgy nem csinált keleti Svájcot, mint nem csinált a másik. A méhészet haszna. A mi kis falunkban János bácsit mindenki jól ismerte s azt is tudta róla, hogy valaha jobb napokat látott. Tulajdonképpen 45 évesnél még nem volt több s mégis mindenki csak „öreg“-nek szólította, mert az utóbbi évek szenvedései, nomeg az alkohol élvezete mély barázdákat szántottak arcára s igy legalább is 60 évesnek látszott. Hej pedig még nem is régen vigabban füstölt a János bácsiék kéménye is! Csak 10 év előtt is 36 köblös földön szántogatott — melyek közül 12-t bérbe birt, — istállójában két szép ökre mellett 2 tüzes csikó fickándozott. De egyszerre rossz esztendők lepték meg; a föld nem termett semmit s az „árendás" is szorongatta a pénzért. Ezt követte a váltó, majd a korcsmázás: e kettő pedig kétszer annyi vagyonkát is felemésztett volna. S ha nincs föld, minek a jószág? Csak a ház volt még meg, a többi eluszot; még is azt a két szép csikót sajnálta legjobban .... De megmaradt családja s meg átkos szenvedélye : a korcsmázás. Most is éppen árrá felé ballagott, midőn találkozott Buzogány tanító úrral. Az öreg iskolamester nagyon szeretett volna egykori tanítványán — János bácsin — segíteni; meg akarta menteni a haza s a társadalom számára. Meghívta tehát egy kis beszélgetésre — lakásába. Természetesen itt sorra került minden: a haza, a korcsma, a család, a múlt, stb. s közben a jó tanító a méhészetre terelte a beszédet. Meg volt győződve arról, hogy a méhészkedés segítségével boldoggá tehet egy lelket, egy családot s azért elkezdett beszélni apró állatairól, méheséről s János bácsi nagy érdeklődéssel leste minden szavát. Elmondta, hogy a kis méhek mily sok hasznot hoznak az embernek, szállván virágról-virágra, gyüjtvén a virágnak édes nedvét: a mézet a tenyésztő számára. Másodszor pedig táplálékára sem kell gondolnunk; szorgalmasan összegyűjti még ősszel a télre valót, mivel télen nem kereshet. Virágfakadástól- virághervadásig pedig az ember számára gyűjt. Nincs a mezőgazdaságnak oly ága, amely annyi haszonnal járna, mint a méhészet ; még e mellett megadóztatva nincs. Végül kevés munkát kíván, mellette bárminemű más foglalkozást lehet űzni s a mi a legfontosabb kevés pénzt és befektetést kíván. Egy pár kaptár méh meg egy kis állvány: ennyi kezdetnek elég. Pár év múlva pedig szépen jövedelmez már. Mivel tehát a méhészet veszteséggel nem záródik s jövedelme sincs nagy esélynek kitéve, mint a gazdászat többi aga: azért igaz szívvel ajánlja János bácsinak a méhészkedést, amely 2 év múlva már a ház adóját is kifogja fizetni, sőt talán pár év múlva a csikókat is visszahozza ............ Késő este volt már, midőn Buzogány tanító ur bevégezte beszédét. Oly lelkesen beszélt s János bácsi oly figyelmesén hallgatta e szavakat, hogy hatása arcán is meglátszott egy hálás pillantás alakjában,
