Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)

1908-06-01

4. oldal.

NÉPSZÖVETSÉG.

II. évfolyam. Junius hó

megoldhatja. A szociáldemokrácia nem ismeri a nemzeti és hazafias sovinizmust. A párt maga olyan akol, a melyben édes otthonra talál a szociálista nyáj minden tagja faj- és nyelvbeli különbség nélkül. Nemzetiségi kérdés csak azért van, mert a tömeg könnyebben végrehajtható kizsákmányolása kedvéért a burzsoápolitikusok mesterségesen életben tartják és a faji előítéletek fölszitásával időnkint céljaiknak megfelelően nagyobbra növelik. De nemcsak a szociáldemokraták, hanem a tőlük burzsoá- politikusoknak nevezett egyének között is sokan vannak, akik azt hiszik, hogyha a szociáldemokrácia valamelyes módon politikailag győzedelmeskedhetnék, a benne uralkodó internacionálizmusnál fogva a nemzetiségi kérdést csakugyan kiküszöbölné a kor uralkodó politikai kérdései közül.

Hogy a gyakorlatban nem ilyen köny- nyíi dolog megszünteti azokat a súrlódásokat és nehézségeket, a melyeket a faji és nyelvi különbség által teremtett nemzetiségi kérdés okoz, világosan kitűnt a most lezajlott szociálista pártgyülés tárgyalásaiból. Ezekből, még a töredékes hírlapi közlések után is, látható, hogy a nemzetiségi kérdés a gyakorlatban a szociáldemokratapártnak nagyon sok nehézséget okoz és még többet fog okozni a jövőben. A szociálista pártvezetőség ezen gyűlésen nyíltan bevallotta, hogy a nagy garral hirdetett szövetség közte és a parlament nemzetiségi pártja között nem jöhetett létre. Hiában tanácskoztak ismételten a nemzetiségi klub tagjaival, azok nem voltak hajlandók vállalkozni arra a végletekig menő parlamenti harcra, a melyet ők tőlük követeltek. És ezzel a közös hadviselés terve egyelőre, ha nem véglegesen kútba esett.

De nemcsak a parlamenti harcban volt lehetetlen a szociálistáknak és a nemzetiségeknek közös egyetértéssel eljárni, hanem a parlamenten kívül a pártszervezésben és az agitációban is. Egyik vezér, Weltner Jakab, nyíltan panaszkodott a pozsonyi németajkú szociálisták ellen, mondván, hogy azok nem érzik magokat jóformán semmi közösségben a budapesti középponttal. A magyar mozgalom ott valóságosan mostoha gyermek, mert ott nem láthatni és tapasztalhatni egyebet, mint valóságos német sovinizmust. A nagyszebeni küldött viszont azért panaszkodott a középponti pártvezetőségre, hogy Nagyszebenbe magyar nyelvű brosúrákat küldenek s ezzel a nemzetiségi elvtársakban azt a hitet keltik, hogy ők is magyarosítani akarnak. Az újpesti titkár meg azért panaszkodott a nemzetiségi analfabéta tömegekre, hogy miattok a magyar földmunkások sztrájkjai

nem sikerülnek. Hiába mondják ki az alföldi mezei munkások az arató-sztrájkot, az analfabéta s igy a szociálista propagandával meg nem közelíthető ruthénok és tótok lejönnek az Alföldre és learatják a termést.

A szociálista propagandát a nemzetiségek között is szervezni kell — hangoztatták Rottenstein Mór és Vágó Béla elvtársak. De hozzá tették azt is, hogy ennek a munkának nagy nehézségei vannak. Legnagyobb akadálya a nyelvi nehézség és aztán az a konkurrencia, a melyet a szociálista pártnak a nemzetiségi tömegek szervezésénél a nemzetiségi párt szóvivői okoznak. Ezek a magok szűkkeblű, bur- zsoáérdekeket szolgáló nemzetiségi törekvéseik kedvéért igyekeznek a nemzetiségi proletáriátust távol tartani a szociálista propagandától. A pártvezetőség föladata ezt a proletáriátust akként szervezni, hogy kiszabaduljon a nemzetiségi politika bilincseiből. A nemzetiségi politika a szociálista törekvésekre veszedelmet jelent, azért föl kell vele venni a harcot éppen úgy, mint fölvették a magyar sovinizmussal.

A pozsonyiak küldötte, Wittich elv- társ, egyenesen a helytelen sovinizmus tünetének tartja, hogy a középponti pártvezetőség még az olyan német vidékeken is mint Pozsony és Sopron vidéke, a magyar nyelvű hivatalos pártlapot a Népszavát-t erőlteti. Ezért a lapért megtesznek mindent, de a német nyelvű Volksstimé-t elhanyagolják. Sőt a középponti pártvezetőség egyik tagja, Teszársz Károly, Mosonyban egyesenesen a Westungarische Volksstimme ellen foglalt állást. A német nyelvű szociálista sajtóval szemben a pártvezetőség nagyon szűkkeblű, pedig a német ajkú elvtársak általános óhajtása az, hogyaWolks- stimme napilap legyen, Ezzel a kívánsággal szemben azonban a pártvezetőség részéről Weltner Jakab kijelentette, hogy a Volksstimme napilappá való átalakításáról szó sem lehet. A német nyelvű élvtársak inkább abban az irányban izgassanak, hogy e lapnak deficitje minél hamarább megszűnjék. Oszuszki András nagybecskereki elvtárs pedig a miatt panaszkodott, hogy a középpont a szerbek érdekében nem tesz semmit. Őket teljesen elhanyagolja és még a párt szerb nyelvű lapját is megszüntette.

Egyszóval, a nemzetiségi torzsalkodás a szociáldemokrata-pártban is fölütötte a fejét. A kölcsönös szemrehányás megkezdődött és pedig nem jogtalanul. A szociáldemokrata pártszervezet a valóságban magyarosit. És pedig nem a vezetők akaratából, hanem a helyzet által teremtett természetes kényszerűségnél fogva. A szociálista