Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)

1908-12-01

2. oldal. NÉPSZÖVETSÉG. II. évfolyam. December hó. múzeumok, nőegyesületek, műkedve­lői előadások, hírlapok, felekezeti poli­tika, ez mind egy-egy uj ruhadara­bot képvisel, melylyel a magyaror­szági pánszlávizmus hatást kelteni kísérelt. Csak még a nemzetközi szociá- lizmus piros kosztümjét nem említet­tük a fenti sorozatban. Pedig ebben a jelmezben tetszeleg most a pánszlá­vizmus. A pánszlávizmust és a szociáliz- must az általános választói jog köve­telése hozta egymás mellé. A fön- maradási ösztön kényszeritette őket arra, hogy ölelkezzenek és hogy kö­zös erővel sürgessék meg azt a fegy­vert, melylyel az uj alapon szervezett választások alkalmával egymásnak fognak rontani. Ez a mostani fegy­verbarátság is csak azért létesült, hogy az elkövetkezendő választások­nál a Felvidéken egymás elől hódít­sák el a népet. Hiszen a jövő vok- sokért már most hazudnak. A pánszlá­vizmus hazudik, mikor szociálista esz­méket prédikál, — a szociálizmus pedig hazudik, mikor pánszláv allű­rökkel kacsintgat a Felvidék tótsága felé. Ezt a tótságot akarja mindkét irány magáénak vallani, ennek a tót- ságnak erejére áhítozik mindkét rész. A szociálisták az által, hogy elfogad­ták és elismerték a nemzetiségi túl­zók követeléseit, remélik az ország nemzeti vidékein való erősödésüket. Remélik azt, hogy a nemzetiségi túl­zók lábai alól lassankint elhúzzák, magukhoz rántják a nemzetiségi ke­rületeket. A pánszlávizmus viszont a nemzetközi szociálizmus eszméiben alkalmas uj eszközt talált a tömegek hitegetésére és a pánszlávizmust szo­ciálista jelszavak segítségével reméli sikerrel az egész Felvidéken elter­jeszteni. A pánszlávizmusnak nemzetisé­gükben sovén apostolai érzik a ve­szedelmet, mely a szociálizmus részé­ről céljaikat és szereplésüket fenye­geti. Jól tudják, hogy a hol félig­meddig liberális elveket vallanak és hirdetnek, ott a pánszlávizmus el nem terjedhet és hogy ezt a pánszlávizmus el nem felejti, hanem mindig szeme előtt tartja: az rendkívüli éberségé­ről és ravaszságáról tesz tanúbizony­ságot. Gondoskodik is ez a pánszláv propaganda arról, hogy az általa han­goztatott szociálista jelszavaknak mély és komoly hatásuk ne legyen. Hogy a Felvidék tótsága között az a nem­zetközi szociálizmus, mely a tót nem­zetiségi túlzókat kegyesen pártolja, nem tud erősebben szervezkedni, ter­jedni, híveket szerezni, — ez az em­lített pánszláv éberségnek következ­ménye és akármilyen módon is eről­ködne a szociálista propaganda itt a Felvidéken, cirkulusait saját fegyver­társa : a pánszláv propaganda fogja mindig elrontani. Alakult a Felvidék sok nemzeti­ségi megyéjében számos szociálista politikai szervezet. Van közöttük olyan, melynek tagjai majdnem mind tótok. Vezetői között van olyan, ki azelőtt a leghevesebb pánszláv volt, aki soha sem álmodott arról, hogy valamikor szociálista is lesz. Az ilyen szerve­zetben pánszláv tömörülést lát min­denki és joggal — mert megesett bi­zony, hogy május elsején a hires Marseillaisa helyett a Hej Slovácit énekelte a szervezet tüntető menete. Választásokon pedig, minthogy szo­ciálista jelölt nincsen, hanem magyar és pánszláv jelölt, a következő mód­szert használják, hogy a pánszláv je­löltre szavazhassanak. Küldöttségileg megkérdezik főle, vájjon hive-e az általános választói jognak. Természe­tesen, hogy a jelölt annak vallja ma­gát — és erre a küldöttség vezetése alatt az egész szervezet a pánszláv zászló alá áll. De a magyarság jelölt­jét, aki programmbeszédjében esetleg az általános választói jog szükségét hangoztatja, nem keresi föl a szerve­zet és nem is szavaz rá, pedig a kettő között a magyar jelölt a liberá­lisabb. Ilyenkor a szociálista táborban

Next

/
Thumbnails
Contents