Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-06-01
II. évfolyam. Budapest, 1908. Junius hó. NEPSZOVETSEG POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: KTJKTÉRY KÁLMzAkt. Szerkesztőség: Budapest, IL, Csalogány-u. 52. hova a lapra vonatkozó összes postai küldemények cimzendők Szerkesztők : Dr. Hollósy István, Latór István, Bökényi Dániel, Újhelyi V. Sándor, Dr. Sternberg Endre. Kiadóhivatal: Budapest, II., Csalogány-u. 52. MEGJELEN MINDEN HÓ VÉGÉN. Előfizetési ár: Egy évre 5 kor. (jds'sii io \ ‘ 4 i 4 -v / * 3* A kisember védelme. Budapest, jun. 25. Két-három évtizeddel előbb alig ismertek megdönthetetlenebb igazságot, mint hogy az egyén szabad versenye a fejlődés legfőbb és nélkülözhetetlen hajtóereje. Ma pedig éppen ellenkezően az a meggyőződés, hogy nem a szabad verseny, hanem az erők összefoglalása és együttes küzdelme vihet előre a boldogulás utján. Úgy az Gőbbi fölfogás, mini ?z utóbbi a korszak fejlődési viszonyaiban gyökeredzik. A nagyobb fejlődési fokon az egyesek helyére mindenütt a szervezetek lépnek, a kisipar önálló munkásai gyárakban együttes munkára tömörülnek, a gyárak ismét szindikátusokká, majd trösztökké alakulnak, s ekkor már az egyes gyárak tulajdonosai is csak a haszonban részesednek, de vezetésben szerepük nincsen ; kis bankok fuzionálnak, a kereskedelem is szervezkedik, szóval az egész vonalon: mindinkább tömörülnek az eddig szétszórt egymással szemben álló erők. Ez a nagyobb fejlődési fok az erők egységgé tömörülésének korszaka, a melyben a széthúzó, atomizálódóí társadalmi rétegeknek el kell pusztuiniok jelszavukkal, a gazdasági liberalizmus jelszavával együtt. A magyar nemzet nem jutott még el erre a nagyobb fokra, a gazdasági liberálizmus jelszavát még sokat hangoztatjuk. A baj az, hogy nem is haladhat a szervezettség nagyobb foka felé, mert igy széttagoltan, számtalan egyéni törekvésre bomoltan kell szem- beállani azzal a nagy fejlettségű, szervezettségben tehát előrehaladottabb idegen hatalommal, mellyel egységes gazdasági területet alkot. Nem küzdhetünk tehát a létért hatalmas és egységes organizációkban a fejlettebb Ausztriával. Egyénenkint, ktilön-külön veszítjük el a csatát. S azok, a kik az idegen hatalomhoz csatlakoztak és az érdekeit szolgálják, még inkább hangoztatják a gazdasági liberálizmus jelszavát. mert a társadalomnak atomokra bomlása helyzetüket könnyíti. Ezzel aztán összefügg, hogy a magyar nemzet termelő gazdasági hatalommá nem alakulhatott (nagyobb termelés nagyobbfoku organizáción nyugszik mindig), sőt idegen hatalom passzív fogyasztójává sülyedt, a mi ismét fejletlen társadalmat föltételez. Egész csomó olyan foglalkozás keletkezett szükségképpen, a mely a nemzetnek erre az alárendelt helyzetére alapította megélhetését. A közvetítésnek az a legtöbbször improduktív, sőt ártalmas munkája, mely nem a nemzet, hanem az idegen hatalom termelését közvetíti a fogyasztóhoz, sehol oly nagy mértékben kifejlődni nem tudott, mint nálunk. Nemcsak mindenféle árunak, de a pénznek mindenféle ügynökeit és közvetítőit ide kell soroznunk, a hova sajnos, nagyon sok pénzintézet is tartozik. A mig minden fejlődő országban, Ausztriában is egységbe tömörülnek a bankok is, nálunk éppen ellenkezően a nemzet helyzetének megfelelően apró bankok keletkeznek
