Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)

1908-05-01

Xw

II. évfolyam.

Budapest, 1908.

Május hó.

NEPSZOVETSEG

POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP.

FELELŐS SZERKESZTŐ: KTOTÉRY KÁLMÁN.

Szerkesztőség:

Budapest, II., Csalogány-u. 52.

hova a lapra vonatkozó összes postai küldemények cimzendők

Szerkesztők :

Dr. Hollósy István,

Lator István, Bökényi Dániel, Újhelyi V. Sándor,

Dr. Sternberg Endre.

Kiadóhivatal:

Budapest, II., Csalogány-u. 52. MEGJELEN MINDEN HÓ VÉGÉN.

Előfizetési ár: Egy évre 5 kor.

Polgárok és szociálisták.

Május első napját az ipari munkások ünnepnapjának tekinti immár a közfelfogás. A szociáldemokrata vezérek azt beszélik, hogy ők avatták munkásünneppé május elsejét. Mink azonban tárgyilagosabb szemmel nézve a világot, úgy látjuk, hogy a polgári társadalom beleegyezése többet tett e tekintetben, mint a szociáldemokrácia hatalma. Sőt ma már az is bizonyos, hogy a polgári társadalom erősebb ellenszegülése végét tudná vetni a munkások májusi ünneplésének. De jobban van úgy, ha nem teszi. Az egész világról azt a hirt kaptuk, hogy május elseje csendes nap volt. Németország számos városában még csak munkaszünetet sem tartottak. Hazánkban évek óta nem volt ilyen csendes a május elseje. A fővárosban csak a fő útvonalak lakói vették észre, hogy a szociálisták nagy napja van s azok is csak pár percig, még a szokottnál kisebb népességű szociálista menet elvonult az ablakuk alatt. A vidéki városokban ugyanilyen volt az állapot. Ez idén a május sokat vesztett vörösségéből.

Évek óta minden május elseje valami érdemleges följegyezni valót hoz a publicisták tollára. Ez alkalommal, a külsőségeiben szokatlanul csendes május elseje után azt kell följegyeznünk, hogy az ipari munkások mindent elértek eddig, a mit a humanizmus, az emberi sors méltányos javítása és más efféle nagy érdek is előmozdított. A szociáldemokrácia követelései és a polgári társadalom engedékenysége nagyon sok jelentős ponton találkoztak. De az igazság megint csak az, hogy ezt a találkozást nem a szociáldemokrata vezérek hatalmas parancsszava, hanem az emberi gondolkozás belső fejlődése és a társadalmi viszonyok fokozatos átalakulása okozta.

Az élet folytonosan cáfolja Marx tanítását, a mely a munkásosztálvok sorsának igazi javulásához a meglévő társadalmi rend teljes fölfordulását nélkülözhetetlen szükségnek hirdeti. Sőt azt igazolja, hogy a szociálista elméletek önmagukban semmiképpen sem tudják meg adni még a megélhetést sem, annál kevésbbé a munkások sorsának javulását. Szép példáját látjuk ennek Brestben, Franciaország hires hadikikötővárosában. Itt Pelletan szociálista tengerészeti miniszter pártfogása alatt a szociálisták urává lettek a városi izgatásnak. Szociálistákból került ki a polgármester, valamennyi hivatalnok és a városi képviselőtestület. Az uj uraknak első dolguk volt, hogy busás fizetéseket, utazási költségeket és efféle jó dolgot szavazzanak meg a vezéreknek. A szociális reformokat azzal kezdték, hogy a százötven franknál kevesebb házbért fizetőket felmentették a városi adótól. Természetes, hogy az igy támadt hiányt a drágább házbért fizetőkre rótták ki. Fölemelték azoknak a fogyasztási cikkeknek adóját, a miket tehetősebb emberek szoktak vásárolni. Adót vetet